Moammer Kadhafi, Vlagyimir Putyin, Jahja Szinvár, Mohammed Diab Ibrahim Al-Maszri, Iszmail Haníje, Joáv Galant és Benjamin Netanjahu – mi a közös ezekben a vezetőkben? Az, hogy mindegyikőjük ellen elfogatóparancs kiadását kérte a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyésze súlyos bűnök elkövetésével kapcsolatos felelősségükre hivatkozva.

Rossz társaságban 

Joáv Galant izraeli védelmi miniszter és Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő igencsak rossz társaságba „keveredett” – ráadásul míg társaik fél- vagy teljes diktatúrákat (Putyin és Kadhafi) vagy szélsőséges szervezeteket (Szinvár, Al-Maszri és Haníje, a Hamász vezetői) vezetnek vagy vezettek (Kadhafit 2011-ben meggyilkolták), és Nyugaton is persona non gratának számítanak, addig Netanjahu a Közel-Kelet kvázi egyetlen demokráciáját irányítja, és Nyugaton is szívesen látott vendég volt – egészen az elmúlt hónapokig.

Ebben a tekintetben is nagyon fajsúlyosnak tekinthető tehát Karim Khan, az ICC főügyészének az elfogatóparancs kiadásának kéréséről szóló, hétfőn bejelentett döntése. Amennyiben a bíróság megalapozottnak találja a vádakat – ez a vizsgálat hetekig vagy hónapokig is eltarthat –, elfogatóparancsot adhat ki mind a Hamász, mind Izrael vezetői ellen (Kadhafival és Putyinnal szemben ezt anno megtette). Szakértők szerint ebben az esetben az ICC 124 tagállamának kötelessége lenne letartóztatni őket, amennyiben országuk területére lépnek. Izrael és az Egyesült Államok nem tagja az ICC-nek, az európai országok többsége – köztük Magyarország – viszont igen.

Emberiesség elleni bűnök

Ami a részleteket illeti, az ICC főügyésze szerint mind Izrael, mind a Hamász említett vezetőinek esetében „alapos okkal” lehet azt gondolni, hogy felelősek azokért a háborús és emberiesség elleni bűnökért, amelyeket tavaly október 7-e óta elkövettek. A Hamász ekkor hajtott végre terrortámadást Dél-Izraelben, amelyre az izraeli hadsereg jelenleg is tartó hadműveletekkel válaszolt.

A főügyész szerint a Hamász vezetőit “gyilkosság, túszejtés, nemi és szexuális erőszak, valamint kínzás” miatt terheli felelősség. Úgy véli, emberiesség elleni bűntettekről van szó, amelyeket “széleskörűen és szisztematikusan követtek el Izrael civil lakossága ellen a Hamász és más fegyveres csoportok.”

Az október 7-i támadásokban mintegy 1200 ember vesztette életét izraeli közlések szerint, közülük több mint 800 civil. A mintegy 250 túsz közül több mint száz kiszabadult, mintegy 90 továbbra is fogságban van, a többieket megölték vagy a bombázásokban az életüket vesztették. (A terrortámadásról itt írtunk részletesen.)        

A főügyész szerint az izraeli vezetőket felelősség terheli többek között „civilek háborús fegyverként használt éheztetéséért és az általa okozott halálesetekért, szándékosan előidézett nagyfokú szenvedésért, szándékos gyilkolásért,  és a civil lakosság elleni szándékos támadásokért”.

Karim Khan kiemelte: Izraelnek joga van megvédenie magát, de nem ilyen eszközökkel. Szerinte bizonyíték van arra, hogy Izrael „szándékosan és szisztematikusan, Gáza minden részén megvonta a civil lakosságtól a túléléshez elengedhetetlen” feltételeket.

Mindez megerősíti nemzetközi jogvédő szervezetek – a Human Rights Watch és az Amnesty International – jelentéseit, amelyek a Hamász mellett az izraeli vezetést is háborús bűnökkel vádolták meg. Megvilágítja azt is, hogy miért kezdeményezett eljárást Dél-Afrika a Nemzetközi Bíróságon Izrael ellen népirtás vádjával. És egybevág azokkal a helyszíni beszámolókkal, amelyek az elmúlt több mint hét hónapban érkeztek a Gázai övezetből.

"Szégyenfolt a lelkiismeretünkön"

Izrael jelenleg is tartó hadműveleteinek mérlege döbbenetes.

35,5 ezer regisztrált áldozat, többségük nő és gyerek. További ezrek temetetlenül fekszenek a romok alatt. Gáza lakosságának 75 százaléka, 1,7 millió ember elmenekült az otthonából az ENSZ humanitárius ügyeket koordináló hivatalának adatai szerint.

A halálos áldozatok között van 493 egészségügyi dolgozó, 262 segélyszervezetnél dolgozó személy, valamint 147 újságíró is. 1,1 millió ember élelemhez jutása jelenleg is „katasztrofális szinten van”.

A civil áldozatok óriási száma mögött az állhat, hogy – a +972 izraeli portál tényfeltáró cikke szerint – az izraeli hadsereg a korábbinál szélesebb körben engedélyezte a nem katonai célpontok elleni támadásokat, fellazította a várható civil áldozatok miatti korlátozásokat, és mesterséges intelligencia segítségével generál célpontokat. Egész lakóövezeteket bombázott és így családok tömegeit tüntette el a Föld színéről egyik pillanatról a másikra.   

Az izraeli hadműveletek nyomán mintegy 17 ezer gyerek maradt árván és/vagy egyedül, egymillió gyereknek pedig pszichológiai támogatásra lenne szüksége az átélt traumák miatt.

Januári adatok szerint a lakóépületek több mint 60, a kereskedelmi épületek több mint 80 százaléka megsemmisült vagy károsodott, köztük 155 egészségügyi intézmény és 171 ENSZ-létesítmény (nagyrészt menedékként szolgáló iskolák) is.

Az izraeli erők felrobbantották az övezet északi részén fekvő Israa Egyetemet, és számos más, gázai kulturális-történelmi helyszín is súlyosan károsodott, köztük a 7. században épült al-Omari mecset is.

“Nem láttam ilyen szintű pusztítást az elmúlt 20 évben az ENSZ kötelékében” – mondta James Elder, az ENSZ Gyermekalapjának szóvivője helyszíni beszámolójában. Corey Scher, a New York City Egyetem kutatója szerint a gázai pusztítás mértéke kimagaslik a háborús zónákban (Ukrajna, Aleppó) tapasztalt pusztítások közül.

„Gáza szégyenfolt a kollektív lelkiismeretünkön” – jelentette ki Martin Griffiths, a nemzetközi szervezet humanitárius ügyekben illetékes főtitkárhelyettese.

És a sort hosszan lehetne folytatni. Mindeközben a megszállt Ciszjordániában is fellángolt az erőszak: október 7-e óta több mint 400 telepest öltek meg az izraeli erők és – kisebb részben – az izraeli telepesek.  

Harc a területért

Október 7-én Izraelt óriási sokk érte, a Hamász terrorja pedig semmivel sem védhető. Ugyanez elmondható azonban az azt követő iszonyatos gázai pusztításról is.

Ennek láttán fennáll a gyanú, hogy a szélsőjobbos miniszterekkel megtűzdelt izraeli kormány célja nemcsak a Hamász elpusztítása, hanem az övezet lakhatatlanná tétele, a palesztinok legyilkolása és/vagy elűzése, egyúttal a terület ismételt kolonizációja. Ezt hivatalosan nem mondták ki, de tény például, hogy idén januárban izraeli telepesek már Gáza visszafoglalásáról – zsidó telepek létesítéséről – tartottak konferenciát, amelyen 12 izraeli miniszter is részt vett.

„Ez egy nulla összegű játék”, egy területért folyó küzdelem „a folyótól a tengerig” – mondta N. Rózsa Erzsébet Kelet-Közel-Kelet szakértő nemrég lapcsoportunk, a Klasszis Média rendezvényén, a Klasszis Klubban.

Ha továbbra is csak egy állam – Izrael – lesz, akkor „a saját magunk által felállított nemzetközi szabályokkal megyünk szembe,” amelyek szerint „erőszakkal nem lehet területet szerezni” – tette hozzá arra utalva, hogy Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem Izrael által megszállt terület a nemzetközi jog értelmében. Mindezt „a Nyugatot kivéve szinte az egész világ” kettős mércének tekinti. A zsidó állam ugyanakkor – vallási-kulturális-történelmi okokra hivatkozva – nem mond le ezekről a területekről.

Elszigetelődik Izrael – és Magyarország

A gázai pusztítás azonban már a Nyugaton is kikezdte Izrael pozícióit. „Amit Gázában látunk, az elfogadhatatlan” – jelentette ki például Pedro Sánchez spanyol kormányfő még tavaly. Spanyolország Írországgal együtt már szankciók lehetőségét is felvetette a zsidó állammal szemben, és más európai országok is egymás után küldtek figyelmeztető jelzéseket az izraeli vezetés felé. A kevés kivétel egyike Magyarország.

A magyar kormány továbbra is teljes egészében tartózkodik az izraeli vezetés kritikájától, és eddig egyetlen tűzszünetre vonatkozó ENSZ-határozatot sem szavazott meg.

Tavaly októberben az ENSZ-közgyűlésben 179 ország közül 121 szavazott igennel, és mindössze 14 nemmel a humanitárius célú tűzszünetre – utóbbiak egyike Magyarország volt. Decemberben már 153 ország szavazott mellette, Magyarország ezúttal tartózkodott. Idén májusban pedig 143 ország mondott igent arra, hogy a palesztinok teljes jogú tagságra jogosultak az ENSZ-ben. Mindössze 9 ország voksolt ellene – egyikük Magyarország volt.

A teljes képhez tartozik, hogy a magyar baloldal – a kormányhoz hasonlóan – szintén hallgat, miközben a spanyol, az angol vagy éppen az ír baloldal erélyesen kritizálja az izraeli vezetést.

Amikor szembesítettük kormánya álláspontjával Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, többek között azt mondta, hogy azért nem szólítják fel az izraeli kormányt tűzszünetre, mert szerinte egy „terrorszervezet által brutálisan megtámadott ország terrorellenes művelete kapcsán ilyet tenni minimum megkérdőjelezhető.” Orbán Viktor miniszterelnök pedig hétfőn "abszurdnak és szégyenletesnek" nevezte az ICC főügyészének Netanjahuval szembeni döntését.

A világ túlnyomó része ugyanakkor – mint az a szavazások eredményéből is látszik – nem osztja a magyar kormány álláspontját, emberi jogi szervezetek sorozatosan marasztalják el Izraelt, a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének döntése pedig valójában egy újabb, erős figyelmeztetés a zsidó állam kormánya felé.

Mindezt figyelembe véve a magyar kormány közel-keleti politikájával – csakúgy, mint a jelenlegi Kremllel fenntartott szoros kapcsolataival – izolálja hazánkat, és ezzel szembemegy a magyar érdekekkel.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.