Április 7-én volt napra pontosan egy éve, hogy a palesztin Hamász terrortámadást hajtott végre Izrael ellen. Erre válaszul az izraeli hadsereg légi, majd szárazföldi hadműveleteket indított a Gázai övezetben, amelyek még ma is tartanak. A számok szintjén kifejezve mi történt az elmúlt fél évben, melyik felet mekkora veszteségek érték?
Fotó: EPA/HAITHAM IMAD
A történések hátteréhez hozzátartozik, hogy a Gázai övezet 1967-től 2005-ig izraeli megszállás alatt állt. 2005-ben Izrael kivonult, de a szélsőséges iszlamista Hamász hatalomra kerülése után, 2007 óta – Egyiptommal együttműködve – blokád alatt tartotta, azaz kontrollálta a személyek és az áruk ki- és belépését biztonsági okokra hivatkozva. A gázai palesztinok túlélése jelentős részben a folyamatos nemzetközi segélyektől függött (ma pedig szinte kizárólag azoktól függ).
Ciszjordánia és ezen belül Kelet-Jeruzsálem – ahol több mint 3 millió palesztin él – a nemzetközi jog értelmében szintén megszállt terület 1967 óta, az itt jelenleg is folyó izraeli telepépítések pedig illegálisak. A zsidó állam ezt vitatja.
Izraeli veszteségek
Tavaly október 7-én a Hamász egyrészt a Gázai övezettel határos dél-izraeli kibucokban, valamint egy zenei fesztiválon hajtott végre mészárlást, emellett mintegy 3 ezer rakétát lőtt ki Izraelre. (A dél-izraeli terrortámadásról itt írtunk részletesen, a rakétatámadásról pedig egy helyi lakossal készítettünk interjút.)
Az ENSZ humanitárius ügyeket koordináló hivatalának (OCHA) izraeli hatósági közléseken alapuló adatai szerint a dél-izraeli terrortámadásnak több mint 1200 áldozata volt, közülük 1162-t sikerült azonosítani.
Az áldozatok között csaknem 800 civil és legkevesebb 33 gyerek van, mintegy 5400-an megsebesültek. (Közöttük voltak olyan áldozatok is, akik feltehetően „baráti tűzben” vesztették életüket – tehát az izraeli erők lőtték le őket véletlenül, miközben a Hamász-terroristák ellen harcoltak –, de pontos számuk nem ismert.)
Ez volt a legsúlyosabb, legtöbb áldozatot követelő támadás a zsidó állam ellen 1948-as megalakulása óta. Helyszíni beszámolók szerint a terroristák nőket csonkítottak és erőszakoltak meg. A Hamász ezt tagadja. Néhány brutális erőszakról, köztük 40 csecsemő lefejezéséről szóló híresztelések később hamisnak bizonyultak.
A rakétatámadások – kisebb intenzitással – október 7-e után is folytatódtak a Gázai övezetből és Libanonból, ahonnan a Hezbollah szélsőséges iszlamistái lőttek ki rakétákat Izraelre. Az összetűzésekben izraeli oldalon nyolc, libanoni oldalon 50-60, szíriai oldalon pedig 15 civil vesztette életét. Mind Izraelben, mind Libanonban mintegy 100 ezer embert kellett kitelepíteni hivatalos közlések szerint.
A Hamász terrortámadása során mintegy 250 túszt ejtett. Közülük 112-en élve visszatértek Izraelbe (nagyrészt fogolycsere keretében). Mintegy húszan életüket vesztették, több mint 130 ember pedig valószínűleg továbbra is a Gázai övezetben van fogságban.
Az övezetben indult hadjáratban eddig 255 izraeli katona halt meg, több mint 1500-an megsérültek.
Palesztin veszteségek
Az izraeli hadműveletekben eddig legkevesebb 33 ezer palesztin vesztette életét az OCHA adatai szerint, közöttük 9500 nő és 14500 gyerek. Ezeket a számokat a Hamász vezetése alatt álló gázai egészségügyi szervek közölték, ugyanakkor az ENSZ és az Egészségügyi Világszervezet sem vonja őket kétségbe, azok a korábbi fegyveres konfliktusok során is valósnak bizonyultak. További sok ezer ember holtteste még a romok alatt van.
Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben pedig több mint 400 palesztint öltek meg az izraeli erők vagy a telepesek október 7-e óta.
A Gázai övezetben a sebesültek száma több mint 75 ezer. Tekintve, hogy az övezetben 2,4 millióan éltek – csaknem ötven százalékuk gyerek –, az izraeli hadműveletben eddig a lakosság minimum 4,5 százaléka halt vagy sebesült meg (többségük civil), ami extrém magas arány.
Összehasonlításul: Ukrajnában eddig mintegy 10 ezer civil és 31 ezer ukrán katona vesztette életét a hivatalos közlések szerint, ami a teljes lakosság 0,1 százaléka. Az Oxfam brit civil szervezet szerint az övezetben a naponta megölt emberek száma nagyobb, mint bármely más nagy fegyveres konfliktusé a 21. században. A gázaiak háromnegyede (1,7 millió ember) kénytelen volt elhagyni a lakóhelyét. (Gázai interjúnkat itt olvashatják.)
Januári adatok szerint 19 ezer palesztin gyerek maradt árván – számuk azóta feltehetően jelentősen nőtt. Az átélt traumák miatt csaknem minden gázai gyereknek pszichológiai támogatásra lenne szüksége az ENSZ Gyermekalapja (Unicef) szerint. A szervezet szerint minimum ezer palesztin gyereknek kellett amputálni egyik vagy mindkét lábát.
A civil áldozatok óriási száma mögött az állhat, hogy – a +972 izraeli portál tényfeltáró cikke szerint – az izraeli hadsereg a korábbinál szélesebb körben engedélyezte a nem katonai célpontok elleni támadásokat, fellazította a várható civil áldozatok miatti korlátozásokat, és mesterséges intelligencia segítségével generál célpontokat.
A hadsereg ennek keretében magánlakóhelyeket, középületeket, egyetemeket, infrastruktúrát és toronyházakat is célba vett. Korábbi tapasztalatok szerint az ilyen csapások célja nem csak a Hamász-tagok likvidálása, hanem egyben a társadalom sokkolása és ezáltal a szélsőséges iszlamista szervezet nyomás alá helyezése.
Izrael a civil áldozatokért a Hamászt okolja, amely szerinte élő pajzsként használja őket és például kórházakban húzza meg magát. A palesztinok ezt vitatják.
A halálos áldozatok között van 180 ENSZ-dolgozó, 140 újságíró, 484 egészségügyi dolgozó és további 14 segélyszervezeti dolgozó.
Gáza romokban
Az izraeli hadművelet nem csak az emberéletekben, hanem az infrastruktúrában is óriási károkat okozott. Az OCHA januári adatai szerint a lakóépületek több mint 60, a kereskedelmi épületek több mint 80 százaléka károsodott vagy megsemmisült. És ez a szám azóta feltehetően jelentősen nőtt.
A gázai palesztinok többségének tehát a harcok befejezése után sem lesz hova visszatérnie, és – ahogy jelenleg is – sátrakban vagy az utcákon, a romok között kell meghúznia magát.
Mindemellett megsemmisült vagy károsodott három templom és 229 mecset, 155 egészségügyi intézmény, 161 UNRWA-intézmény (a palesztinokat segítő ENSZ-szervezet által működtetett intézmények, például iskolák) és 126 mentőautó.
Egybehangzó helyszíni beszámolók szerint az övezetben apokaliptikus állapotok uralkodnak: a túlzsúfolt kórházakban számos esetben érzéstelenítés nélkül műtenek, az övezetben – főleg az északi részén – éhínség pusztít, amit segélyszervezetek szerint Izrael szándékosan idézett elő. Josep Borrell, az ENSZ külügyi főképviselője szerint a zsidó állam fegyverként használja az éheztetést. Izrael ezt vitatja.
“Nem láttam ilyen szintű pusztítást az elmúlt 20 évben az ENSZ kötelékében” – mondta James Elder, az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) szóvivője, aki két hete járt az övezetben. – “Olyan szörnyűségeket láttunk, hogy képtelenek vagyunk leírni.”
A gázai háború hat hónapja a humanitás elárulása, jelentette ki Marting Griffiths, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtirkár-helyettese.
Mindezek miatt a nemzetközi közösség, amely október 7-én teljes mellszélességgel beállt a zsidó állam mögé, az elmúlt hónapokban elkezdett kihátrálni a szélsőjobboldali politikusokkal megtűzdelt izraeli kormány mögül.
Februárban Spanyolország és Írország már a szankciók lehetőségét is felvetette Izraellel szemben, március végén – eddig példátlan módon – az Egyesült Államok nem vétózta meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában a tűzszünetre felhívó javaslatot, Dél-Afrika pedig népirtás vádjával beperelte a zsidó államot a Nemzetközi Bíróságon.
Magyarország hallgat
Mindezzel szemben a magyar kormány – a magyar baloldalhoz hasonlóan – tartózkodik az izraeli kormány kritizálásától, és nem beszél a gázai pusztításról. Az ennek okát firtató kérdésre Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Privátbankárnak adott interjúban többek között azt mondta, hogy a tűzszünetre felhívás Izrael "terrorellenes művelete kapcsán" szerinte “minimum megkérdőjelezhető" lenne. (A teljes választ itt olvashatják.)
A Netanjahu-kormány kritizálásától a lapunknak adott válaszában is tartózkodott.
Washington – amely az elmúlt fél évben is tömte fegyverekkel Izraelt – múlt héten végül figyelmeztette Benjamin Netanjahu kormányfőt: az amerikai támogatás jövője attól függ, hogy tesz-e konkrét lépéseket a civilek és a segélyszervezetek dolgozóinak védelme érdekében.
Ez a fenyegetés, úgy tűnik, hatott. Izrael bejelentette, hogy növeli a beengedett segélyek mennyiségét, hét elején pedig nagyrészt kivonta csapatait az övezet déli részéből – a rafahi offenzíva tehát egyelőre nem indul meg. Hogy ez erőgyűjtés egy újabb támadásra vagy a béke felé tett lépés, az a jövő kérdése. Nem jó előjel, hogy hétfőn Netanjahu azt mondta: már megvan az időpont a rafahi invázióra.
A kivonulás után gázaiak ezrei próbáltak visszatérni otthonukba. „Mindenhol teljes pusztítást látunk, mintha földrengés lett volna” – mondta egy Khan Júniszba visszatért lakos a BBC-nek. – „Lassan halunk meg. Már nincsenek otthonaink, ahol élhetnénk. Úgy élünk, mint a halottak.”
A Nagyító korábbi cikkeit itt olvashatják.
Igaz, volt honnét erősödni. 
