„Üvöltünk, éhezünk és meghalunk egyedül” – történelmi tragédia színhelye lett Gáza

„Itt, Gáza északi részén gyakorlatilag nincs elérhető élelem. Az emberek állati takarmányt vagy madáreledelt esznek az életben maradáshoz. Néhányuk pedig már csak füvet eszik” – ezekkel a sokkoló mondatokkal kezdi Mahmoud Shalabi, az Egészségügyi Segély a Palesztinoknak nevű szervezet programigazgatója a The Guardianen megjelent beszámolóját az izraeli hadsereg ellenőrzése alatt álló Észak-Gázából.

Eszerint Gáza lakosságának fele „katasztrofális szintű éhséggel” néz szembe, és gyerekek halnak éhen az alultápláltság és a dehidratáció miatt.

Kanalakkal verik az üres edényt

A Jabalia menekülttábor valaha nyüzsgő piacán már nincsenek standok, mivel szinte nincs mit eladni. Nincs már rizs, lencse vagy bab, csak fűszerek és diófélék maradtak a kínálatban, iszonyatos áron.

„Néhány ember, akikkel találkoztam, napi egy csésze kávéval próbál túlélni. Az élelmet, amit találnak, az éhező gyerekeiknek adják. Minden gázai ismerősöm fogyott, átlagban 10-30 kilót (….) A gyerekek kanalakkal verik a tányérokat és az üres edényeket az utcákon, és azt kiabálják, hogy enni szeretnének ”, írja Mahmoud Shalabi.

A kórházakban is kritikus a helyzet: ott dolgozó kollégái szerint napi egy étkezést sem képesek maguknak biztosítani, datolyát és vadnövényekből főzött levest esznek. A Kamal Adwan kórházban a naponta bekerülő 25-30 gyereknek mintegy fele dehidratált és éhezik.   

Hasonló képet mutat az izraeli székhelyű +972 magazin riportja is, amely Gázaváros északi negyedében, Shuja’iyában készült. Itt él annak a 300 ezer gázainak a többsége, aki az izraeli offenzíva után is a városban maradt. A negyed házait lebombázták, az utcák romokban hevernek, még az alapinfrastruktúra sem működik. Nincs áram, nincs működőképes vízvezetékrendszer.

Az izraeli hadsereg nem vonult ki teljesen a városból: gyakorlatilag blokád alatt tartja, egyúttal kontrollálja a bejutó segély mennyiségét. Nem enged be annyit, amennyi szükséges lenne, ami tragikus következményekkel jár.

„Leírhatatlan, milyen helyzetben vagyunk. Kimerültek vagyunk az éhségtől. Üvölteni szeretnék, hogy nincs mit enni. Hat gyerekem van, hat szájat kell etetnem. Tegnap a lányom sírt az éhségtől. (…) Nyers búzát eszünk és árpát, meg madáreledelt – de ez is kezd kifogyni a piacon, mint minden más”, mondta a lapnak a 33 éves Nader Jerada.

Sokan itt is állati eledelt esznek, amiben gyakran rovarok vannak. „Szörnyű az íze, nem emberi fogyasztásra való. De nincs más választásunk.”

"Olyanok lettünk, mint az állatok"

A 22 éves Said Sweirki szerint minden napjuk azzal indul, hogy megpróbálnak vízhez jutni. Aztán elkezdik járni azokat a helyeket, ahol van még segély vagy ahol megfizethető áron lehet rizst venni. Mivel áram és olaj sincs, az utcákról összegyűjtött fával gyújtanak tüzet. Úgy érzik magukat, mintha visszatértek volna a kőkorszakba. 

„Olyanok lettünk, mint az állatok. Nincs értelme az életünknek, senki nem törődik velünk, senki nem becsül minket Gázában. Üvöltünk, éhezünk és meghalunk egyedül. Tudja egyáltalán a világ, hogy állateledelen élünk?”

Mindezt még súlyosbítják a háború szörnyűségei. A lap szerint az izraeli hadsereg múlt év végén, miután bevette Gázavárost, ajtóról ajtóra járt, több száz férfit vett őrizetbe, civileket mészárolt le, és pusztulást hagyott maga után. Palesztinokat lőttek le csupán azért, mert kiléptek az otthonukból vagy menekülni próbáltak a városból.  

Az izraeli erők jelenleg is a közelben vannak, éjjelente nem lehet aludni a bombázások és a fegyverropogás zajától, mondta Abu Khalil Habeib, egy másik helyi lakos. Már összepakoltak arra az esetre, ha visszatérnek a tankok és menekülniük kell.

Az elmúlt hetekben némi segély bejutott Észak-Gázába, részben a szárazföldi konvojoknak, részben a levegőből ledobott csomagoknak köszönhetően. A helyiek egész éjjel lesik, hova érkeznek a segélyek, és hogyan vihetnének haza valamit családjuknak.

Azonban még a segélyosztás is életveszélyes:helyi beszámolók szerint az izraeli hadsereg számos alkalommal tüzet nyitott a segélyre váró tömegre, miközben a helyi fegyveres bandák is kontroll alá akarják vonni az elosztást. Arra is volt példa, hogy kirabolták a segélyhez jutókat. 

„A jelenet leírhatatlan. Több ezer ember vár lisztre. Mindenki éhes. A közelben vannak az izraeli tankok, de mindenki a teherautókhoz rohan, hogy kapjon valamit. Bármit” – mondta a lapnak a 19 éves Amjad Bassam. Neki sikerült lisztet szereznie. „Ez volt az életem legszebb pillanata a háborúban”.

Nemzetközi szervezetek már tavaly késő ősszel, az izraeli offenzíva első hónapjaiban figyelmeztettek a tömeges éhínség veszélyére. Tavaly novemberben lapunknak is sikerült budapesti közvetítőkön keresztül elérnie egy gázai családot, amely arról számolt be, hogy hajnalban kell beállniuk a sorba, hogy délután legyen mit enniük.

A nemzetközi közösség azonban több hónap alatt sem tudott megoldást találni a problémára.

Az éhínségek megállapítását végző nemzetközi szervezet, az IPC hétfői közlése szerint már 1,1 millió ember – Gáza lakosságának a fele – éhezik, a másik fele pedig júliusra kerülhet ebbe az állapotba.

Az éheztetés, mint háborús fegyver

De mi áll ennek a hátterében? Nemzetközi segélyszervezetek elsősorban Izraelt okolják, amely szerintük továbbra sem enged be megfelelő mennyiségű segélyt az övezetbe: „fokozott biztonsági ellenőrzésekkel” késlelteti a konvojokat, vagy akár visszafordítja azokat.

„Az izraeli kormány továbbra is gátolja a határátkelőkön a segélyek bejutását, amit a nemzetközi közösség tétlenül néz” – állítja az Egészségügyi Segély a Palesztinoknak nevű szervezet programigazgatója. Szerinte az izraeli kormány az éheztetést háborús fegyverként használja (ami háborús bűn).

„Ez egy teljes egészében megelőzhető, ember okozta válság, aminek most azonnal véget lehetne vetni.”

Ráadásul Izraelnek, mint megszálló hatalomnak kötelessége lenne a lakosság ellátása a nemzetközi jog szerint, figyelemeztetett. 

James Elder, az ENSZ Gyermekalapjának szóvivője tegnap közzétett egy videót, amelyen hosszú sorban várakoznak a segélyt szállító kamionok az egyiptomi-gázai határnál lévő rafahi átkelőnél – karnyújtásnyira a rászorulóktól.

Izrael tagadja, hogy szándékosan éhezteti a palesztinokat, és az ENSZ által okozott „logisztikai kihívásokat” és a Hamászt tette felelőssé a válságért. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő szerint valójában nincs is éhínség Gázában.  

A valóság azonban más képet mutat, és már nem csak a palesztinok és a segélyszervezetek vádolják éheztetéssel Izraelt.

Múlt héten Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője New Yorkban, az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén szintén azt mondta, hogy Izrael “háborús fegyverként” használja az éheztetést.

Sőt, még Izrael legfőbb szövetségesének, az Egyesült Államoknak az elnöke, Joe Biden is élesen bírálta az izraeli vezetést mondván, hogy „a humanitárius segítség nem lehet másodlagos szempont vagy alkueszköz”. Igaz, a fegyverszállításokat nem állította le.

Brutális mérleg

A helyzetet súlyosbítja, hogy az izraeli hadsereg számos mezőgazdasági területet is tönkretett katonai célokra hivatkozva – más feltételezések szerint azzal a céllal, hogy a palesztinok ne térhessenek vissza. A kieső termelés tovább fokozza a krízist.

És persze felelősség terheli a Hamászt is, amely még mindig több mint 100 izraeli túszt tart fogva. És továbbra sem hajlandó jelentős kompromisszumra a tűzszünet feltételeivel kapcsolatban, pedig a harcok szüneteltetése érdemben enyhítene a gázai palesztinok tragédiáján.

Összegezve: az 1200 halálos áldozatot követelő Hamász-terrortámadás (erről itt írtunk részletesen) nyomán indult izraeli hadműveletek mérlege lesújtó.

Több mint 31 ezer halálos áldozat, kétharmaduk nő és gyerek. Több tízezer gyerek árván maradt, több mint egymillió ember éhezik.

Az épületek legkevesebb 60 százaléka megsemmisült vagy lakhatatlanná vált – a gázaiak többségének, még ha túl is éli a háborút, már nincs otthona, ahova visszatérhetne.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.