Törökország egy hete megtagadta Herzog izraeli elnök repülőgépétől a légtérbe való belépést egy Azerbajdzsánba tartó járathoz, megakadályozva ezzel COP29-es klímakonferenciára tartó útját.
Az izraeli-török kapcsolatok továbbra is szabadesésben vannak. Október 1-jén, a török Nagy Nemzetgyűlés új törvényhozási évének nyitóülésén Erdogan elnök Izraelt a Törökországra leselkedő nemzetbiztonsági fenyegetésnek nyilvánította.
Negatív örvényben
De hogyan jutottunk idáig? Nos, három nappal a Hamász gyilkos támadása után, 2023. október 10-én a Turkish Airlines felfüggesztette az összes közvetlen járatot Izraelbe, ami hatalmas csapást jelentett az emberek közötti kapcsolatokra. Idén április 9-én aztán Törökország egyoldalú kereskedelmi tilalmat rendelt el 54 stratégiai termékre, köztük cementre és acélra.
Mindössze három héttel később, május 2-án Ankara a végletekig fokozta a helyzetet, amikor teljesen leállította az Izraellel folytatott kereskedelmet. A kapcsolatból hivatalosan tulajdonképpen semmi kézzelfogható nem maradt, kivéve két, alacsony profilú képviselettel rendelkező nagykövetséget.
Fotó: Depositphotos
A török külpolitika, mint belföldi PR-eszköz
A kétoldalú kapcsolatok feláldozásáról szóló döntés a pán-iszlamista ideológia érdekében nemcsak a palesztinokkal való szolidaritás demonstrálására irányul, hanem a török belpolitikára is. Az idén március 31-i török önkormányzati választásokon elszenvedett vereségek elviselhetetlen csapást jelentettek Erdogan számára.
Amellett, hogy az elnök pártja vereséget szenvedett a szekuláris Köztársasági Néppárttól (CHP) olyan nagyvárosokban, mint Isztambul és Ankara, számos periférián lévő bástyáját is elvesztette az iszlamista ellenzékkel szemben. Utólag úgy tűnik, hogy Erdogan korábbi hajlandósága az Izraellel való kereskedelmi kapcsolatok folytatására az egykor hűséges támogatóinak egy részét más iszlamista politikai pártok, például az Új Jólét Pártja felé terelte. E tendencia ellensúlyozására Erdogan leállította a kereskedelmi kapcsolatokat, azzal a céllal, hogy semlegesítse az iszlamista riválisai rendelkezésére álló egyik legfontosabb politikai eszközt.
Éles fordulat a török külpolitikában Izraellel szemben
Törökország Izraellel szembeni negatív álláspontja augusztus 7-én új szintre emelkedett, amikor Ankara hivatalosan is csatlakozott Dél-Afrika Izrael Állam elleni peréhez a Nemzetközi Bíróságon.
A török kormány nyíltan Hamász-párti álláspontjával összhangban a török média (televízió és sajtó) is a Hamász pártjára állt. Nemcsak a Hamászt állították be szabadságharcos mozgalomként, hanem ezek a hírcsatornák figyelmen kívül hagyták a Hamász által október 7-én izraeli civilek ellen elkövetett súlyos atrocitásokat is.
Izrael démonizálása és a zsidó állam gyűlölete konszenzussá vált a török sajtóban. Ebben az összefüggésben ma már különböző becsmérlő előtagokat, rövidítéseket és beceneveket használnak Izrael és a Gázai övezetben végrehajtott akciói delegitimálására. Az olyan kifejezések, mint „Izraeli Terrorista Szervezet (İTÖ)”, „Terrorállam Izrael” és a „CioNácik” a zsidó államra általánosan használt becsmérlő címkékké váltak.
Riogatás a regionális konfliktussal
Ahogy a háború más hadszínterekre – például Libanonra, Jemenre, Szíriára és Irakra – is kiterjedt, Izraelt egyre keményebben bírálják. Ahogy a Hamász esetében is, ezek a kritikák – beleértve azokat is, amelyeket maga Erdogan fogalmazott meg – figyelmen kívül hagyják az Irán proxijai által Izrael ellen elkövetett szándékos támadásokat, amelyek 2023. október 8-án kezdődtek, szolidaritásból a Hamásszal a Gázai övezetben.
A török kormány azzal is megvádolta Izraelt, hogy a gázai konfliktust teljes körű regionális háborúvá változtatja. Erdogan kijelentette, hogy Izrael nem áll meg Gázánál és a gázai hadműveletek befejezése után folytatja katonai hadjáratát Libanonban, kiterjeszti azokat Szíriára, és talán még Törökországot is megtámadja az úgynevezett „ígéret földje” víziójának megvalósítása érdekében. Július 28-án Erdogan tovább fokozta retorikáját, és azzal fenyegetőzött, hogy „behatol Izraelbe”, ahogyan Törökország Hegyi-Karabahban és Líbiában is cselekedett.
A kurd kártya kijátszása
Miközben Erdogan nyilatkozatait ellenzéki körökben nem veszik komolyan, pártja és a vele szövetséges médiumok folyamatosan azt terjesztik, hogy Gáza és Libanon után Izrael nem fog habozni, hogy új frontot nyisson Törökország ellen. Mivel Izrael és Törökország között nincs területi összeköttetés, az Erdogan-párti média az utóbbi időben elkezdte a kurd PKK pártot „Izrael kollaboránsának” beállítani. A legutóbbi palesztinbarát tüntetésen Diyarbakır városában skandált, a kurd PKK-t Izraellel egyenlővé tevő jelszavak rávilágítottak e propaganda hatékonyságára.
Az, hogy Erdoğan olyan kifejezéseket használ, mint „cionista terrorszervezet”, megerősíti a PKK és Izrael feltételezett együttműködésének gondolatát. Így ismét Izraelt tekintik a Törökország területi integritása elleni potenciális titkos akció mögött álló „titokzatos agytrösztnek”.
Ennek a narratívának a fő célja minden ellenzék, elsősorban a CHP semlegesítése, és az „állam túlélése” reflex aktiválása. Ez egy olyan társadalmi diskurzus, amely nem ad teret a nemzetbiztonságon kívüli kérdésekről szóló nyilvános vitának. Ennek a stratégiának sikerül elterelnie a közvélemény figyelmét a nők elleni növekvő nyilvános erőszakról és a romló törökországi gazdaságról, és a diskurzust az ország „túlélésére” tereli.
Félelem egy izraeli-iráni háborútól
Úgy tűnik, hogy az ankarai kormányt is aggasztja a térségbeli erőviszonyok változása. Irán és a Hezbollah meggyengülése kedvezőtlen helyzetet teremthet az Aszad-rezsim számára Szíriában, ami új lehetőségeket jelenthet a PYD-YPG, a PKK észak-szíriai szárnyai számára – csoportok, amelyeket Ankara terrorista szervezetnek tekint.
Ezenkívül az iráni rezsimváltás lehetősége, amely az Izrael és az Irán közötti közvetlen konfliktus eredményeként következhet be, megkongatta a vészharangokat Ankarában. Bár Ankara nem kedveli a mullahokat, a legfőbb aggodalma továbbra is Irán területi integritása.
Törökország szemszögéből nézve Irán felbomlása veszélyes precedenst teremthetne a saját határain belüli szakadárok számára. Annak ellenére, hogy magát a rezsimet nem kedveli, Ankara sem akar meglepetéseket Iránban.
Legalábbis az euróval szemben. 
