Forrongó Balkán – Trump ide is beavatkozik

Aleksandar Vučić szerb elnök kedden, a nyugat-balkáni ország számára kritikus pillanatban munkavacsorán találkozott az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel és António Costával, az Európai Tanács elnökével Brüsszelben.

Vučić otthoni ellenreakcióval néz szembe, a kormánya elleni szinte napi tiltakozással, amely március 15-én egy hatalmas belgrádi tüntetésbe torkollott. A legutóbbi eszkaláció utóéleteként a szerb hatóságok küzdenek azokkal a vádakkal, hogy hangágyút vetettek be a tüntetők ellen, amit Vučić „hazugságnak” minősített.

Brüsszel felébred

A trió az EU-val kapcsolatos reformok előmozdításának szükségességéről és a bosznia-hercegovinai helyzet eszkalálódásáról tárgyalt. „Előrelépésre van szükség a médiaszabadság, a korrupció elleni küzdelem és a választási reform terén” – mondta Costa. Ezeket a szavakat von der Leyen is visszhangozta, és ezt bizony örömmel fogadják azok a tüntetők, akik csalódottak amiatt, hogy az EU eddig vonakodott kritizálni a szerb vezetőt. „Nagyon őszinte, közvetlen beszélgetés volt” – mondta egy uniós tisztviselő.

A német Tageszeitung bizony két hete bírálta is, hogy nincs európai nyomás a belgrádi kormányon:

„A kritika helyett az európai politikusok udvarolnak Vučićnak: Olaf Scholz lítiumot biztosított a német autóipar számára, Emmanuel Macron vadászgépeket adott el, Ursula von der Leyen dicsérte Szerbia EU-pályáját, Markus Söder pedig kitüntetést vett át Vučićtól. Vučićnak ez a Szerb Haladó Pártja (SNS) abban az európai pártcsaládban maradt, mint a CSU/CSU. A Vučić-rezsim brüsszeli elfogadottsága miatt nem meglepő, hogy a tiltakozásokon nem látszanak uniós zászlók.”

Vučić a vacsora után azt mondta újságíróknak, hogy kifejtette az EU vezetőinek: „Szerbia teljes mértékben elkötelezett az EU által elvárt reformok mellett”, és „hamarosan döntés születik az új kormány megalakításáról, vagy a választások kiírásáról”.

Vučić éppen a múlt héten Brüsszelben találkozott Marta Kos bővítési biztossal, ahol Szerbia csatlakozási terveit vitatták meg. (Szerbia még 1999-ben kérte az EU-csatlakozást, de pályázata évekig elakadt, részben a Koszovóval fennálló feszültségek miatt.) Vučić Rutte-val is vacsorázott, napokkal azután, hogy a NATO-főtitkár Koszovóba látogatott, ahol a szövetségnek békefenntartó erői vannak.

Forrongó Szerbia

„A korrupciótok öl” – ez a Milosevic elnök 25 évvel ezelőtti bukása óta a legnagyobb tiltakozó mozgalom egyik szlogenje. Tizenöt ember meghalt, amikor tavaly novemberben beomlott a tető az újvidéki vasútállomáson. A felelősség leplezésére, dokumentumok visszatartására és a hibák eltussolására tett kísérletek a gyászt gyorsan haraggá változtatták. Diákok vezetésével nagyon rövid időn belül kibontakozott egy tiltakozó mozgalom és március közepén 300 ezer polgárt gyűjtött össze egy nagy tüntetésre Belgrádban.

Amit akarnak, az kevés és sok is egyben: a hatóságok tárják föl a baleset körülményeit. Ez azonban nem egyszerű feladat egy olyan államban, ahol a kormánypárt minden intézményt ellenőriz, és gyakorlatilag eltörölte a hatalmi ágak szétválasztását. Ebben a rezsimben, amely Aleksandar Vučić elnök szinte korlátlan hatalmán nyugszik, a törvényes rend követelése felforgató cselekedet.

A tiltakozó mozgalomnak nincs formális struktúrája. Nincsenek vezetők, nincsenek bizottságok, nincsenek nyilvánosan ismert nevek és arcok. A mozgalom decentralizáltan, különböző plenáris üléseken szerveződik, amelyek összekötőkön keresztül hálózatba kapcsolódnak egymással. Ezeken a közgyűléseken a határozatokat szótöbbséggel hozzák meg. Branko Milanovic szerb-amerikai közgazdász ezt „politika-ellenességnek” nevezi.

Ez egyszerre áldás és átok – mondja a New Yorkban tanító tudós. Áldás, mert a mozgalom együtt marad, egyesül a hatalom bitorlóinak mély elutasításában. Ehhez a struktúrához ragaszkodni egyben átok is, mert ez azt jelenti, hogy Vučićot nem lehet megtámadni (demokratikus eszközökkel). Ehhez párttá kellene alakulnia: névvel, programmal és hierarchiával. De ez nem lehetséges, mert akkor összeomlana a baloldaliak és liberálisok, Európa-pártiak és nacionalisták heterogén mozgalma. Milanovic szerint ebből nem lehet párt alapítani.

Morajló Románia

Romániában is terjed az elégedetlenség, hasonló okok miatt, mint Szerbiában: az állampolgárok mélységesen elidegenedtek a politikai osztálytól, amely nem teljesíti azt, amire megválasztották, és a korrupt intézményektől is.

A romániai szélsőjobb térnyerése nem egyik napról a másikra történt. Már 2012-ben és 2017-ben is két tüntetési hullám vonult végig az országon, a kormánypártoknak felrótt botrányok miatt: a bányászat általi környezetpusztítás, a korrupciótól amnesztiát akaró parlament és a tűzkatasztrófa miatti hatósági kudarc – 2015-ben több mint hatvan fiatal halt meg egy vészkijárat nélküli bukaresti szórakozóhelyen.

A felháborodás oka azonban mélyebben rejlik. Ez a korrupció és a nepotizmus elleni harag, és ezzel együtt a kevesek gazdagodása. A politikusok másfelé néznek, és jogi vákuumot teremtenek a gazdaság számára. Csúszópénzt kapnak, ha másfelé néznek. Az igazságszolgáltatás passzív marad és ezzel pénzt zsebel be.

A jobboldali szélsőséges „Szövetség a Románok Egyesüléséért” nevű szervezet saját magát látja válasznak ezekre a sérelmekre: „család, nemzet, hit és szabadság” nevében lépett fel, hogy felszámolja ezt a berendezkedést. Vezetője, George Simion indul az elnöki posztért, miután az eredeti jelöltet, Calin Georgescut kizárták.

Az AUR a 2020-as első választásokon a szavazatok tíz százalékát kapta. Mára megduplázta a szavazók arányát, és a második legerősebb párt a parlamentben. A felmérésekben minden harmadik ember támogatja. A párt sikeresen tereli a haragot, különösen a vidéki területeken, amelyeket az elöregedés, a kilátástalanság és a tömeges külföldre vándorlás jellemez.

Az otthon maradottak viszont fel vannak háborodva, hogy ennyi jól képzett román fiatalnak külföldön kell dolgoznia. Az AUR receptje e „kiárusítás” ellen a következő: protekcionizmus, az EU szétverése és egy önellátó gazdaság felépítése.

És mindez most ráadásul nagyhatalmi hátszelet kapott. Ahogyan a Krónika fogalmaz: „Szörnyű, hihetetlen forgatókönyv: Amerika és Oroszország egyazon oldalon Romániában, Georgescu és az AUR oldalán. Hogy ez elképzelhetetlen? Az. Mint ahogy az is, hogy az Egyesült Államok a minap kétszer is Oroszország oldalára állt az ENSZ-ben az ukrajnai orosz invázió harmadik évfordulója alkalmából tartott szavazásokon, szembekerülve hagyományos, európai szövetségeseivel.”

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)