„Igazából se a Hamász, se Izrael nem szeretné ezt” – súlyos problémák vannak a gázai tűzszünettel az izraeli magyar újságíró szerint

Jelenleg még az izraeli lakosság sincs teljesen tisztában azzal, hogyan is fog kinézni a csütörtökön már a világsajtóban is kész tényként közölt tűzszüneti megállapodás Izrael és a Hamász között. Ami biztosnak tűnik, az az, hogy a megállapodás vasárnap – január 19-én – életbe lépő első lépcsőjében a Hamász 33, még 2023 októberében elrabolt izraeli túszt engedne el.

„Az ő nevüket már lehet tudni, de azt még nem, hogy közülük hányan vannak életben. A jelenlegi információk szerint körülbelül kétharmaduk az, aki még életben van”

– mondja Székely Róbert, az Izraelinfo munkatársa, Izraelben élő magyar újságíró, akit a Privátbankár a tűzszüneti megállapodásról és annak izraeli fogadtatásáról kérdezett. (A megállapodás részleteit csütörtökön hosszabb cikkben elemeztük, ez az alábbi ajánlóra kattintva olvasható.)

Cserébe az izraeli haderő kivonul a Gázai övezet egyes részeiről, illetve Izrael elenged több száz, izraeli börtönökben ülő palesztint. De egyáltalán életbe léphet ez az első lépcső vasárnap? „A probléma jelenleg az, hogy folyamatosan jelennek meg a hírek arról, hogy miközben a Hamász már zöld utat adott az egyezménynek, jelenleg az izraeli kormányon belül vannak kétségek ezzel kapcsolatban” – mutat rá Székely Róbert.

“The sad thing is that we could have had this deal back on the 3rd of July”: With word of a ceasefire agreement in Gaza, Palestinian politician @Mustafa_Barghouti blames Israeli Prime Minister Benjamin Netanyahu for thousands of Palestinian deaths in the intervening months. pic.twitter.com/qcmmSmQlXg

— Christiane Amanpour (@amanpour) January 15, 2025

Nem mindenki boldog

A kormánykoalíció két pártja is vonakodik támogatni az egyezményt, az Itamar Ben-Gvir vezette szélsőjobboldali Zsidó Erő pártja, illetve a szélsőjobboldal vallásos irányzatához tartozó Vallásos Cionizmus párt, Bezalel Szmotrik vezetésével. (A kormányban Ben-Gvir a biztonsági miniszteri posztot tölti be, míg Szmotrics pénzügyminiszter, a két pártnak együtt 14 képviselői helye van a Kneszetben, azaz az izraeli parlamentben.)

„Mind Ben-Gvir, mind Szmotrics ellenzi ezt a megállapodást, előbbi már ki is jelentette, hogy nem fogja megszavazni, de az ő pártjának csak négy képviselője van, így ettől még átmehetne a megállapodás a parlamenten, de ha Szmotrik is ellenáll, akkor már lehet, hogy megbukik” – mondja Székely Róbert. Friss hírek szerint egyébként pénteken szavaz a parlament a tervezett megállapodásról. (Péntek reggel Netanjahu hivatala azt közölte, a megállapodást aláírták.)

A társadalmi felhatalmazás mindenesetre megvan a tűzszüneti megállapodáshoz, Székely Róbert szerint a felmérések azt mutatják, hogy az emberek 75-80 százaléka „egyetért azzal, hogy engedményeket kell tenni, és ’fizetni” a Hamásznak, nincs mit tenni. Izraelnek elkötelezettnek kell lenni amellett, hogy mindent megtesz azért, az állampolgárai kiszabaduljanak.”

Azonban vannak olyan hangok is, amelyek szerint nem szabadna alkut kötni.

„Az ezzel ellentétes álláspont az, hogy terroristáknak soha nem szabad engedni, és a probléma az, hogy ha most engedünk, és kiengedünk ezekért a túszokért cserébe rengeteg terroristát, valamint a katonaság nem tudja befejezni a Hamász teljes felszámolását, akkor a későbbiekben Izraelnek sokkal nagyobb árat kell majd fizetnie, mint amit most fizet”

– magyarázza az izraeli magyar újságíró.

Magának ásott verembe esett Netanjahu?

A megállapodás mindenképpen némi arcvesztést jelentene Benjamin Netanjahu kormányfőnek, aki a gázai hadműveletek megindításakor azt ígérte, hogy a Hamászt el fogják törölni a föld színéről – most viszont mégis a Hamásszal köt tűzszüneti egyezményt. Székely Róbert úgy véli, a kormány „tulajdonképpen egy kicsit saját magának ásta ezt a vermet” azzal, hogy nem volt hajlandó tárgyalni arról, akár a Palesztin Felszabadítási Szervezettel (PFSZ), akár az arab országokkal, mi is lesz a háború után.

Here is the reality:

The current ceasefire deal, as it stands, will allow Hamas to survive, regroup, rebuild, and rule Gaza once again.

This is what Israel and Bibi Netanyahu are about to accept. I'm as baffled as you are. pic.twitter.com/0AvRoNc7DY

— (@NiohBerg) January 13, 2025

„Mivel a kormány erre nem volt hajlandó, különböző, elsősorban belpolitikai okokból, ezért most ott tart, hogy nincs a Hamászon kívül más, akivel tárgyalni tudna, és tulajdonképpen nem kizárt, saját maga teremti meg a lehetőséget arra, hogy a Hamász túléje ezt a helyzetet.”

A Hamász persze nagyon súlyos veszteségeket szenvedett a háborúban, Izrael nemcsak lefejezte a szervezetet, hanem a felső vezetésének két-három rétegét is megsemmisítette. „Elmondható, hogy legalább 15 vagy akár 20 évvel is visszavetette a Hamász lehetőségeit Izrael, ezeket a vezetőket, parancsnokokat nem olyan könnyű pótolni. A tapasztalatot, a tudást, katonai tudást, a logisztikai tudást, és hasonlókat nem könnyű pótolni” – fogalmaz Székely. (Az újságíróval korábban a Klasszis Podcastban is beszélgettünk, az adást itt is megtekintheti.)

A pótlásban viszont valamennyire maga Izrael segíthet, amikor szabadon enged több száz, a Hamászhoz köthető palesztin foglyot – a Hamász az október 7-ei támadást kitervelő és végrehajtó vezetői közül is sokan ültek korábban izraeli börtönökben, ahol kiépítették azokat a kapcsolatokat és megszerezték azt a tekintélyt, amellyel aztán gyorsan emelkedtek a Hamász ranglétráján. Egyelőre nem tudni, pontosan kiket engedne szabadon Izrael.

„A tárgyalások egy részét egyelőre nem fedték fel, egy másik része pedig katonai cenzúra hatálya alá tartozik. Amíg nem hozzák nyilvánosságra a megállapodást, addig nem lehet pontosan tudni, kik szabadulhatnak. Azonban azért a korábban említett tapasztalatokat, az arab országokkal fennálló kapcsolatokat, ezeket nem lehet nagyon gyorsan felépíteni” – mutat rá Székely Róbert. „Az, hogy mondjuk a Hamász túléli ezt, nem jelenti azt, hogy a következő rövid időn belül, és rövid idő alatt itt mondjuk néhány évre gondolok, újra olyan helyzetben kerüljenek, hogy véghez tudnak vinni egy hasonló támadást. Nem szeretek a jövőről találgatni, de azért tényleg elég nagy csapást szenvedtek el.”

Tartós megoldást mindenesetre csak az jelentene, ha Izrael hajlandó lenne érdemben tárgyalni Gáza – és a palesztinok – jövőjéről a PFSZ-szel, különböző arab országokkal, illetve a Nyugattal is.

„A buktató jelenleg az izraeli kormány, amely nem hajlandó erről tárgyalni” – szögezi le Székely.

Csak a külső nyomásnak engedelmeskedtek

Mindez azonban a jövő zenéje, most inkább az a kérdés, létrejön-e, és ha igen, fennmaradhat-e legalább rövid távon a tűzszüneti megállapodás. Székely Róbert szerint a legnagyobb probléma ezzel az, hogy igazából egyik fél sem szeretné a megállapodást.

„Igazából se a Hamász, se az izraeli kormány olyan nagyon nem szeretné ezt. Mindkét szervezet számára jelenleg az időhúzás a cél, belpolitikai okok miatt. Az, hogy a megállapodás ennek ellenére létrejöhetett, annak az a hihetetlen erős külső nyomás az oka, amely mindkét félre nehezedett”

– mutat rá Székely Róbert. Az izraeli kormányra nagyon erős nemzetközi nyomás nehezedett, elsősorban az Egyesült Államok, de az Európai Unió részéről is, a Hamászra pedig főként Egyiptom, Katar és Szaúd-Arábia részéről. E mellett ott volt a belső nyomás is az izraeli közvélemény, illetve az elképesztő szenvedéseken keresztülment gázai palesztin nép részéről.

Mindez viszont Székely szerint azt is jelenti, hogy mindkét fél keresheti – vagy akár meg is teremtheti – az ürügyeket, amelyekre hivatkozva felmondhatja a megállapodást. Az újságíró szerint azonban ez nemcsak erre a helyzetre, hanem az izraeli-palesztin viszony elmúlt hosszú éveire is igaz: „Jichák Rabin 1995-ös meggyilkolása óta valójában mindkét fél annak örül, ha nincs előrehaladás.”

A nemzetközi nyomás azonban talán most erősebb, mint bármikor. Donald Trump, a január 20-án másodszor is hivatalba lépő amerikai elnök Székely szerint is komoly szerepet játszhatott ennek a megállapodásnak a létrejöttében. Izrael azt remélte, hogy Trump újbóli hatalomba kerülése után az ország hatalmas támogatást fog kapni a Hamász elleni harcban, és ugyan igaz az, hogy Trump alapvetően Izrael-párti, viszont nagyon is háborúellenes.

„Trump nem akar háborúban állni, ha nem muszáj. Ő ezt pénzkidobásnak tartja. Ha megnézzük az első elnöksgét, akkor is kivonult a Közel-Keletről, letárgyalta a később káoszba fulladt afganisztáni kivonulást, a NATO ügyében is furcsa dolgokat mondott” – véli Székely.

Súlyos dilemma

Ez tehát adhat némi reményt arra vonatkozóan, hogy véget érhet a vérontás Gázában. Csak kérdés, hogy mennyi időre. És ez már olyan kérdéseket is felvet, amelyek túlmutatnak a gázai helyzeten, és például az ukrajnai háború kapcsán is feltehetünk. Jobb egy, az alapvető problémákat nem megoldó tűzszüneti megállapodás, mint egy folytatódó háború, amely a jelenben újabb szenvedést és halált okoz, de a jövőben – talán – tartósabb békét eredményez, és összességében kevesebb szenvedéshez és halálhoz vezet?

„Az a dilemma, hogy egy rövid távú béke nem jelent-e hosszú távon nagyobb veszélyt, és még több, akár civil áldozatot is mindkét oldalon” – mondja Székely Róbert. „Tehát ha mondjuk 18 évvel ezelőtt, amikor az első rakétatámadások érték Izraelt a Gázai övezetből, a nemzetközi politika hagyta volna leszámolni Izraelt a Hamásszal, akkor talán az elmúlt 18 évben több tízezer ártatlan életet lehetett volna megmenteni, és ma esetleg egy élő palesztin állam lenne azon a területen.

Csak ugye az emberek és a politikusok is szeretik a következő két hetet nézni, és nem hosszú távon előre gondolkozni. Borzasztó kimondani egy ember haláláról azt, hogy ez most azért kell, hogy cserébe másik x életet megmentsünk a jövőben. De ez egy valós dilemma.”