Az Egyesült Államok az elmúlt hetekben gyorsan bővítette katonai képességeit a Közel-Keleten, több ezer katonát, stratégiai bombázót, rakétavédelmi rendszert és haditengerészeti eszközt telepítve az Iránnal szembeni feszültségek fokozódása közepette.
Minderre akkor kerül sor, amikor Trump elnök egy országos televíziós interjúban éles figyelmeztetést intézett Teheránhoz. Az NBC Newsnak adott interjúban Trump egy hete leszögezte: „Ha nem kötnek alkut, bombázás lesz”, utalva Irán nukleáris ambícióira. Hozzátette: „amerikai és iráni tisztviselők tárgyalnak”, jelezve, hogy a hátsó csatornákon diplomáciai megbeszélések is folynak.
Aligha véletlen az is, hogy Netanjahu miniszterelnök Trump beiktatása óta tegnap már másodszor tárgyalt a Fehér Házban. Valóban, a nukleáris megállapodás két hónapos határidejének közeledtével az amerikai hadsereg mozgásba lendült.
Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
Elképesztő léptékű felvonulás
Március folyamán legalább 140 nehéz szállító repülőgép szállt le Katarban, Bahreinben, az Egyesült Arab Emírségekben, Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és Jordániában, több kulcsfontosságú amerikai katonai támaszpontról. A legtöbbjük a repülés közben továbbított adatok szerint felszereléssel volt megrakva.
A szállító- és utántöltő repülőgépek – amelyeket a repüléskövető platformokon és a légiforgalmi kommunikáción azonosítottak – számos vadászgép érkezését kísérték az amerikai és európai bázisokról. Köztük egy A-10-es földi támadószázad, amelyet Jordániába telepítettek, és lopakodó F-35-ösök, amelyeket Szaúd-Arábiába küldtek.
A Diego Garcia-i amerikai támaszpontról – egy távoli, de stratégiai fekvésű sziget az Indiai-óceánon – készült műholdfelvételeken legalább hat, a szigeten állomásozó B-2 lopakodó bombázógép látható. További bombázókat észleltek útban a bázis felé, és lehetséges, hogy néhányat a műholdak elől elrejtett hangárokban helyeztek el. Ez a telepítés az amerikai légierő B-2-es flottájának nagyjából egyharmadát teszi ki.
Diego Garciát korábban afganisztáni és iraki bombázások kiindulópontjaként használták. A sziget mintegy 4000 kilométerre fekszik Irántól és Jementől – elég közel ahhoz, hogy bármelyikük ellen nagyszabású csapást lehessen mérni, ugyanakkor drónjaik és ballisztikus rakétáik hatótávolságán kívül maradjon. 2024 októberében B-2 bombázók részt vettek a jemeni földalatti fegyverraktárak elleni csapásokban.
Ezzel párhuzamosan az amerikai légierő több, mint 20 teherszállító repülőgépe érkezett Dél-Koreából és az oklahomai Fort Sillből, valószínűleg Patriot és THAAD elemeket szállítva, hogy megerősítsék az amerikai erőket a Perzsa-öbölben egy esetleges iráni támadással szemben. Egy amerikai THAAD-rendszer október óta állomásozik Izraelben, kiegészítve az izraeli Arrow rakétavédelmi rendszert, és eddig legalább hét, Jemenből kilőtt ballisztikus rakétát fogott el.
További amerikai szállítógépek szálltak le Dzsibutiban és egy szaúdi vörös-tengeri repülőtéren, ahol a USS Truman repülőgép-hordozó csapásmérő csoport az elmúlt hónapokban tevékenykedett – repülőgépei rendszeresen csapást mértek jemeni célpontokra. Amerikai jelentések szerint a jelenleg a Csendes-óceánon tartózkodó USS Carl Vinson által vezetett másik csapásmérő csoportot is az Öböl felé küldték.
Ez a széles körű telepítés, amely tükrözi az Egyesült Államok korábbi, a térségben végrehajtott műveletei előtti felállítását, azt tükrözi, amit a védelmi tisztviselők „készenléti készenlétnek” neveznek. Bár támadó csapásra nem adtak parancsot, az eszközök nagyságrendje és elhelyezése erősen arra utal, hogy a Pentagon többféle kimenetelre készül – beleértve az iráni nukleáris infrastruktúra elleni precíziós csapások lehetséges végrehajtását is.
Trump válaszút elé állította Teheránt
Trump egy héttel ezelőtti megjegyzései aláhúzzák a kormányzat álláspontját: Iránnak választania kell a megújított tárgyalások között, vagy olyan következményekkel kell szembenéznie, „amilyeneket még soha nem látott”. Az elkövetkező napok várhatóan próbára teszik, hogy a diplomácia vagy az erő határozza meg az amerikai-iráni kapcsolatok következő szakaszát.
A fenyegetésekre válaszul Ali Hámenei iráni legfelsőbb vezető egyik főtanácsadója múlt hétfőn kijelentette, hogy Irán kénytelen lesz atomfegyvereket kifejleszteni, ha az Egyesült Államok vagy szövetségesei megtámadják.
„Nem haladunk a nukleáris fegyverek felé, de ha hibát követnek el a nukleáris kérdésben, akkor arra kényszerítik Iránt, hogy erre válaszul lépjen, mert meg kell védenie magát” – mondta Ali Laridzsáni az állami televíziónak.
Évek óta megy a pofozkodás
Kár lenne tagadni: Irán és Izrael a szürke zónában, hadüzenet nélkül már évek óta háborúban áll, és Izrael rendkívüli képessége Irán stratégiai eszközeinek megcélzására nem újdonság a figyelők számára. Irán eddig súlyosan megszenvedte ezt az árnyékháborút.
Vegyük a példákat: A 2000-es években Irán nukleáris programját – külföldi jelentések szerint – súlyosan veszélyeztette és késleltette a Stuxnet, mint a világ első digitális fegyvere.
2018-ban egy, a James Bond-filmekre emlékeztető merész és szürreális lépéssel a Moszad ügynökei rengeteg nukleáris aktát loptak ki Iránból. 2020 augusztusában Izraelt azzal vádolták, hogy munkatársai Teherán szívében megölték az Al-Kaida második számú vezetőjét. 2020 novemberében Teherán külvárosában meggyilkolták az iráni nukleáris program vezetőjét, állítólag mesterséges intelligencia által támogatott fegyvert használva.
2022 júliusában külföldi hírügynökségek arról számoltak be, hogy a Moszad Iránban kihallgatta a Forradalmi Gárda (IRGC) egy tagját. Tavaly pedig izraeli drónok vették célba Irán katonai létesítményeit Iszfahánban – egy érzékeny tartományban Irán szívében, ahol az ország védelmi, rakéta- és nukleáris ipara található.
Az elmúlt hónapokban pedig Izrael alapjaiban rendítette meg Irán proxi-hálózatát mind Libanonban, mind Szíriában.
Az uniós költségvetés ügyében nehezen összebékíthető a két kormány álláspontja. 
