Már kevéssel a tavaly október 7-ei, a Hamász által Izrael ellen végrehajtott véres terrortámadás után elkezdtek olyan információk napvilágot látni, amelyek szerint az izraeli haderő saját állampolgárainak életére – katonákéra és civilekére egyaránt – tekintet nélkül alkalmazott brutális erőt a terroristák elleni harcban.

Máig sem világos, hogy hány izraeli civil és katona halt meg baráti tűzben, mindenesetre felvételek és szemtanúk beszámolói is tanúskodnak arról, hogy izraeli helikopterek tüzeltek a gázai övezet felé haladó, feltételezhetően túszul ejtett izraelieket szállító járművekre, vagy arról, hogy a Supernova zenei fesztiválra megérkező izraeli katonák golyózáport zúdítottak terroristákra és civilekre egyaránt. Aztán arról is, hogy a Be’eri kibucban az izraeli haderő nehézfegyvereket vetett be a terroristák által elfoglalt épületek ellen – és ezzel a bennük tartózkodó izraeli túszok ellen is. Egy júniusi ENSZ-jelentés szerint legalább egy tucat izraeli állampolgár vesztette életét baráti tűzben az október 7-i támadás során.

Eddig azonban azt lehetett gondolni, hogy mindez főként annak a káosznak a következtében történt, amely a támadás óráiban kialakult. Az izraeli fegyveres erőket váratlanul érte a korábban nem látott léptékű, a gázai határon több ponton is sikeresen áttörő támadás. A katonák nem kaptak megfelelő információkat, a zűrzavarban pedig nem tudták elválasztani egymástól a direkt a helyi lakosság közé vegyülő terroristákat és a civileket. A helyzetet úgy oldották meg, ahogy tudták, lőttek arra, amit legitim célpontnak gondoltak, és néha rossz döntéseket hoztak.

Hannibál csapott le?

A Haaretz izraeli lap oknyomozása szerint azonban október 7-én (és a következő bő egy napban, amikor még heves harcok zajlottak izraeli területen), valójában az úgynevezett Hannibál-irányelvet láthattuk működés közben.

A Hannibál-irányelvet a források szerint még 1986-ban vezette be az izraeli haderő, miután megszállt libanoni területen három izraeli katonát raboltak el a Hezbollah fegyveresei. Akkor a fogságba esett katonák bajtársai nem tüzeltek arra a járműre, amellyel elszállították őket, és földi maradványaik csak hosszú tárgyalások végén, 1996-ban 123 megölt Hezbollah-fegyveres testéért cserébe jutottak vissza hazájukba.

A libanoni háború első szakaszában kilenc izraeli katona esett fogságba, őket két fogolycsere-akció során, összesen közel 6 ezer palesztin és libanoni fogoly szabadon bocsátása árán „vásárolta vissza” Izrael. A fogságba esett katonák eseteire az izraeli közvélemény is hajlamos volt úgy reagálni, hogy a konfliktus befejezését, a túszok minden áron történő kiszabadítását követelje.

E tapasztalatok nyomán az izraeli hadseregnél arra a döntésre jutottak, hogy túlságosan nagy stratégiai előnyt jelent ellenfeleiknek, ha izraeli katonákat ejthetnek túszul. Így született meg a Hannibál-irányelv. (Az elnevezés egyesek szerint a híres pun hadvezérre utal, aki idős korában inkább az öngyilkosságot választotta a római fogság helyett. Az izraeli hadsereg szerint viszont egy véletlenszerű névgenerátor dobta ki pont ezt a nevet.) Több változat kering arról, ez pontosan mit is tartalmaz (egyesek szerint volt írásos változata és egy csak szóban ismertetett is), a lényege mindenesetre az, hogy az izraeli katonák „maximális” erő alkalmazásával is meg kell, hogy próbálják akadályozni társaik fogságba esését.

Ebbe beleértendő egyebek mellett az emberrablók által használt útvonalak és infrastrukturális létesítmények – például hidak, autópályák vagy csomópontok – megsemmisítése, de benne van az engedély tűz alá venni magát a használt járművet is, akár az elrabolt személy vagy személyek életének veszélyeztetése által is. Ha aztán véletlenül a fogságba esett katona vagy katonák is belehalnak az akcióba, akkor nem kell félniük a felelősségre vonástól. Az izraeli hadsereg ugyan tagadja, de egyesek szerint az irányelv egyenesen azt is kimondja, hogy végső esetben „a halott katona jobb, mint a fogságba esett katona”.

Sokszor alkalmazták

Mindenesetre az irányelv alkalmazását 2016-ban állítólag felfüggesztették, pontosan azért, mert a tisztek és közkatonák jó része pontosan úgy értelmezte a direktívát, hogy ilyen helyzetben habozás nélkül tüzet kell nyitniuk a saját bajtársaikra is.

Az izraeli haderő több esetben is alkalmazta az elmúlt években az irányelvet – kimondva vagy kimondatlanul. 2000 októberében három izraeli katonát ejtett foglyul a Hezbollah a Golan-fennsíkon. Az IDF északi főparancsnoksága „Hannibál-helyzetnek” nyilvánította a szituációt, és izraeli harci helikopterek tüzet nyitottak a konvojra, amely feltehetően a fogságba esett katonákat szállította.

2006-ban a Hamász ejtett fogságba egy izraeli katonát – az irányelvet megint életbe léptették, de már későn. 2008-ban egy palesztin házra nyitott tüzet az izraeli tüzérség, hogy az ott menedéket kereső, megsebesült izraeli katona fogságba esését megakadályozzák.

2014-ben a rafahi határátkelőnél került terroristák fogságába egy izraeli altiszt és pár héttel korábban egy közkatona. Az IDF rászabadította a poklot a településre, a bombázásokban és tüzérségi támadásokban legalább kétszázan haltak meg – a két izraeli katona sem élte túl, bár legalább egyikük már valószínűleg halott volt, mielőtt fogságba eshetett volna.

Mindenki értette, mit parancsolnak

De mi történt október 7-én? A Haaretz megszólalókra és az általa megszerzett dokumentumokra hivatkozva azt állítja, hogy az elvileg visszavont irányelvet „széles körben” alkalmazták a terrortámadás óráiban. Az izraeli haderő három saját katonai létesítményére mért csapást, miután ezeket Hamász-fegyveresek rohanták le, anélkül, hogy meggyőződtek volna a létesítményekben tartózkodó izraeli katonák sorsáról.

Azonban a Haaretz szerint a korábban kizárólag katonákra alkalmazott irányelvet ezúttal civilek esetében is érvényesnek tekintették. Öt órával a támadás kezdete után az Izraeli Védelmi Erők (IDF) gázai hadosztályának vezetése azt a parancsot kapta, hogy

„egyetlen jármű sem térhet vissza Gázába”.

Israeli AH-64 Apache attacking Hamas fighters with it's cannon and missiles. pic.twitter.com/flzwHYP7dg

— Heyman_101 (@SU_57R) October 9, 2023

Márpedig az IDF déli parancsnokságának egyik, a határok felügyeletével megbízott tisztje szerint:

„Akkor már mindenki tudta, hogy ezek a járművek elrabolt civileket vagy katonákat szállíthatnak. Mindenki tudta, mit jelent, hogy ne engedjünk visszatérni egyetlen járművet sem Gázába.”

Azonban ennél konkrétabban is tetten érhető volt a Hannibál-irányelv alkalmazása. A Haaretz szerint a Gáza és Izrael határán található Ereznél október 7-én reggel egy emberrablásról szóló jelentésre válaszul a körzeti főparancsnokságtól csak az alábbi üzenet jött:

„Hannibál Ereznél”.

A tény, hogy ezt mindenféle magyarázat nélkül elküldték, a lap szerint arra utal, hogy a parancs valódi jelentése minden érintett számára nyilvánvaló volt. A Haaretz által összeszedett anyagok arról tanúskodnak, hogy az izraeli erők körében a Hannibál-irányelv tartalma széles körben ismert volt, és több esetben bizonyíthatóan is alkalmazták a Hamász terrortámadása idején.

Israeli officials returned to the Erez Crossing on Israel's border with Gaza today for the time since the war's outbreak

Ministry of Defense personnel assessed the damage caused by Hamas terrorists to the crossing's infrastructure pic.twitter.com/Ax5t0UDGNR

— i24NEWS English (@i24NEWS_EN) October 17, 2023

Vizsgálják a tanulságokat

Ha pusztán hidegen, racionális szempontból nézzük, érthető, ha az IDF alkalmazni próbálta a Hannibál-doktrínát október 7-én is. A Gázai övezet elleni, a terrortámadás után indított hadműveleteket igencsak megbonyolította a tény, hogy százas nagyságrendben lehettek izraeli túszok a területen. A Netanjahu-kormány ellen is a túszok életének semmibe vétele miatt zajlottak-zajlanak a legnagyobb tüntetések (és nem mondjuk a több tízezer palesztin civil áldozat miatt). Ha tényleg egyetlen jármű sem jutott volna vissza Gázába október 7-én, akkor ezek a problémák nem lennének, és a Hamásznak is néhány ütőkártyával kevesebb lenne a kezében.

Ennek ellenére sem az IDF vezetése, sem az izraeli kormányzat részéről nem ismerték el, hogy alkalmazták volna az irányelvet a terrortámadás idején. Az IDF szóvivője a Haaretz kérdéseire csak annyit válaszolt, hogy „megkezdődtek a belső vizsgálatok az október 7-ei, illetve az azt megelőző időszak eseményeivel kapcsolatban. E vizsgálatok célja a tanulás, és hogy olyan tanulságokat vonjunk le, amelyek felhasználhatók a csata folytatásához. Amint e vizsgálatok lezárulnak, eredményeik a nyilvánosság elé lesznek tárva.”