Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerdán megszakította külföldi útját, és azonnal hazatért Ukrajnába, miután bejelentette, hogy az orosz haderő 50 ezer katonát vont össze Ukrajna Szumi régiójának határánál egy új offenzívára. Az ukrán elnök szerint az oroszok célja egy 10 kilométeres „biztonsági zóna” kiépítése a határ ukrán oldalán.
Szumi régió nagyrészt az orosz Kurszki területtel határos, azaz a régióval, ahová az ukrán csapatok 2024 augusztusában törtek be, hogy aztán csak idén tavasszal sikerüljön innen az oroszoknak kiszorítani őket – bár még a határ orosz oldalán továbbra is vannak települések, amelyek ukrán fennhatóság alatt maradtak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a térségben továbbra is jelentős, bár a kurszki hadműveletekben kifáradt és veszteségeket szenvedett ukrán erők tartózkodnak, és feltehetően a határ ukrán oldalán is kiépített védelmi állások várják a támadó orosz katonákat.
Mindenesetre vannak jelei annak, hogy az orosz offenzíva már meg is indult. Május 27-én, kedden, az ukrán határőrség szóvivője már arról számolt be, hogy az oroszok fokozták harci tevékenységüket a szektorban, újabb és újabb, főként motorbicikliket és ATV-ket (All Terrain Vehicle – négykerekű, nyitott, Magyarországon leginkább quadnak nevezett járművek) használó egységekkel igyekezve betörni az ukrán védelmi vonalakba.
Fotó: Twitter(X)
A szóvivő szerint az oroszok egyben kiterjesztették ezeknek a kis rohamegységeknek a bevetési területét is. A múlt héten azt is elismerte az ukrán hadvezetés, hogy az oroszok négy falut is elfoglaltak Ukrajna északi régiójában. Ennek ellenére a határőrség szerint a védelmi erők és a határőrség „megsemmisíti ezeket a csoportokat mind a megkísérelt határátlépések, mind a frontvonal elérésére tett kísérletek közben”.
Ha nincs tank, jó a roller is?
Ez feltehetően igaz. Az ukránok minden bizonnyal nagyon nagyrészt megsemmisítik ezeket a kis orosz egységeket. De a faramuci helyzet az, hogy ettől még az ukrán védők komoly problémákkal nézhetnek szembe, és amennyiben az oroszok tovább fokozzák aktivitásukat, ezek még súlyosabbá válhatnak.
Az orosz „motorbicikis” támadások már nem számítanak újdonságnak. Szórványos, minden bizonnyal a helyi parancsnokok és katonák saját kezdeményezésre végrehajtott ilyen próbálkozásai után ezek a támadások 2024 őszétől kezdtek rendszeressé válni a front több szakaszán is. Kezdetben főleg a szükség vezette ezeket – a páncélos járművek egyre akutabbá váló hiánya miatt egyszerűen nem volt elég gyalogsági harcjármű, páncélozott csapatszállító, harckocsi ahhoz, hogy a bevett módszerekkel vezessék a támadásokat. Közben azonban valószínűleg rájöttek az orosz parancsnokok, hogy nem is feltétlenül hatékony a szűkös készleteket felmorzsolni a napi szinten indított „próbálkozó” támadásokban. Jelenleg pedig az ukránok már úgy számolják, hogy az ilyen akciók teszik ki az orosz támadások 20-25 százalékát.
De hogy is néznek ki ezek a támadások? A motorbiciklis (de valójában klasszikus motorbiciklik mellett quadokat, civil terepjárókat, sőt, sima civil autókat, esetenként még elektromos rollereket is használó) katonák valójában egy többlépcsős támadás első hullámaként szolgálnak. A cél egyszerű: minél gyorsabban eljutni az ukrán pozíciókig, átjutva azon a veszélyes szakaszon, ahol az ellenséges tüzérség, illetve leginkább mostanra a drónok lecsaphatnának a támadókra. A bevetett járművek – egy páncélossal ellentétben – semmilyen védelmet nem kínálnak ezek ellen, van viszont egy hasznos tulajdonságuk: a sebesség.
A motorosok még terepen is akár 60-80 kilométer/óra sebességgel közelítik meg az ukrán állásokat, gyorsan átjutva a háború kezdete óta jelentősen kiszélesedett „halálzónát”, amely az ellenséges erők folyamatos megfigyelése alatt áll, készenlétben tartott drónokkal, tüzérségi eszközökkel és más fegyverekkel.
Persze egy FPV-drón még így is jóval gyorsabb, mint egy földön haladó motorbicikli, de a kezelőknek idő kell az észleléshez és a drónok elindításához is, majd az is némi idő, amíg a drónok elérnek a célterület fölé. Így aztán a motoros támadóhullám gyakran eléri az ukrán állásokat, ahol aztán kaotikus közelharc kezdődik. A motorosok célja gyakran nem is az, hogy felszámoljanak ukrán védelmi állásokat, hanem az, hogy ezeket megkerülve minél mélyebbre jussanak az ukrán védelmi vonalakban, és lehetőleg az „értékesebb” drónos, aknavetős egységeket támadják.
Kivéreztetés „ezer vágással”
Ez a módszer azonban borzalmas veszteségekkel jár. A támadókat gyakran idejekorán felfedezik, sok jármű fut aknára, és persze a drónok, tüzérségi lövedékek és a kézifegyverek is megtizedelik a front felé száguldó orosz katonákat, akik maradéka pedig általában felmorzsolódik a közelharcban.
Csakhogy ők csupán az első hullám. Céljuk egyrészt az ukrán erőforrások lekötése, az ukrán pozíciók felfedése, és zavar okozása. Ezután indul meg a támadás következő hulláma, amelyben már hagyományos katonai járműveket is bevetnek, megpróbálva kihasználni a felfedezett vagy okozott gyenge pontokat.
„Ez az ’ezer vágás’ taktikája. A motoros támadások arra vannak, hogy túlterheljék a drónos egységeinket és minél több embert dobjanak előre, hogy megzavarják a logisztikánkat, és arra kényszerítenek, hogy több időt, drónt és lőszert pazaroljunk el arra, hogy megtaláljuk és megsemmisítsük őket”
– mondja Jevgen Alkimov, a folyamatosan támadott torecki frontszakaszon védekező 28. ukrán gépesített dandár szóvivője, aki hozzáteszi, hogy ugyan ezek a támadások egyesével nem veszélyesek, de összességében sikeresen fárasztják ki és destabilizálják az ukrán védelmet. A taktika pedig fejlődött is a kezdeti próbálkozások óta. Most már például a legtöbb járművön legalább két katona utazik, hogy egyikük sebesülése vagy halála után is tovább haladjon előre a támadás. A motorosok pedig ügyesebben szóródnak szét és kerülik meg az ukrán állásokat.
És csak egyszer kell megtalálni vagy létrehozni egy igazán veszélyes gyenge pontot az ukrán védelemben, és máris veszélybe kerülhet egy egész frontszakasz, és az ukránok kénytelenek lehetnek néhány kilométerrel hátrébb vonni erőiket, hogy stabilizálni tudják a helyzetet.
Erősödő nyomás – de meddig?
Természetesen nemcsak a motorbiciklis támadások okozzák, hogy az elmúlt hónapokban minden elemző szerint felgyorsult az oroszok területszerzése Ukrajnában. Májusban az oroszok átlagosan napi 13-14 négyzetkilométer ukrán területet foglaltak el, ez tavaly november óta a legmagasabb érték, és 2023-2024 legnagyobb részéhez képest legalább kétszeres, de inkább sokszoros gyorsulást mutat. Persze ez az ütem még mindig azt jelenti, hogy hosszú évekbe telne akárcsak a háború legelső szakaszában megszállt ukrán területek újra elfoglalása is, jelzi az erősödő nyomást. Az ukrán haderő létszám- és utánpótlás-problémái mellett ebben mindenképpen szerepe van annak a folyamatos nyomásnak, amelyet ezek a támadások helyeznek az ukrán védelmi vonalakra.
Másfelől viszont látszik a hátulütője is ennek a taktikának: a becsült orosz veszteségek is olyan szinteken vannak hosszú hónapok óta, mint korábban csak a hadműveletek legintenzívebb szakaszai során. Azonban Oroszország egyelőre bírja emberrel ezt a fajta hadviselést, és pontosan az emberanyag az, amelyben a legnagyobb a különbség Ukrajna és Oroszország lehetőségei és tűréshatára között, miközben mondjuk páncélosok vagy tüzérségi eszközök tekintetében az elképesztő orosz veszteségek hatására ez a különbség már jóval kisebb, mint a háború korábbi szakaszaiban.
A legfrissebb hírek szerint az orosz erők folyamatosan szélesítik ki a Szumi területén zajló hadműveleteiket, miközben a donbaszi fronton, elsősorban Toreck környékén is folyamatosan szorulnak vissza az ukránok. És az elemzők arra számítanak, hogy a nyári hónapokban Oroszország még tovább növeli offenzív hadműveleteinek intenzitását.
Kérdés persze, meddig tudja fenntartani ezt a nyomást Oroszország, és mi a valódi célja ezeknek a műveleteknek. Egyes vélemények szerint Putyin még az orosz gazdaság és társadalom tűrőképességének végső határai előtt egy utolsó nagy erőfeszítést próbál kisajtolni a haderejéből, hogy 2025 utolsó hónapjaira minél jobb feltételeket csikarjon ki a fegyverszüneti vagy béketárgyalásokra. Mások szerint viszont Oroszország minden racionalitás ellenére is akár még évekig lehet képes és hajlandó elképesztő gazdasági és emberveszteségekre, és valójában továbbra is az ukrán ellenállás teljes megtörése a cél – ha kell, akár szétesőben lévő motorbiciklik nyergében ülve is.
