London koordinálja a Vlagyimir Putyin elleni európai ellenállást

Keir Starmer aligha a legkézenfekvőbb európai háborús vezető – és mégis, az elmúlt hetekben, amióta Donald Trump először sokkolta szövetségeseit Ukrajnával kapcsolatos álláspontjával, a brit miniszterelnök az európai válaszadás vezető szereplőjévé vált. A Starmer által összehívott hétvégi londoni EU-csúcstalálkozó azt sugallta, hogy az Egyesült Királyságot nem csupán visszavették az európai közösségbe a Brexit éveken át tartó ellenségeskedése után – de Starmer meggyőzően állíthatja, hogy ennek középpontjában áll.

Ezen a héten ráadásul még több jópontot szerez. John Healey brit védelmi miniszter az Egyesült Államokba utazik, hogy találkozzon kollégájával, Pete Hegseth-tel, az Európa és az Egyesült Államok közötti hidat képező tartós diplomáciai erőfeszítések részeként.

Miből lett a cserebogár?

Starmer pozíciója mögött több alapvető tényező is az ő javára szól: közel van egy lehetséges ötéves ciklus kezdetéhez, és nagy alsóházi többség áll mögötte, szemben a kényesebb politikai realitásokkal, amelyekkel Macron és a frissen megválasztott német Friedrich Merz szembesül. Hacsak nem történik meglepetésszerű változás e dinamikában, akkor Trump második ciklusának végéig hivatalban marad.

Ráadásul Nagy-Britannia Franciaországgal együtt Európa egyik legnagyobb katonai hatalma, ami Trump új reálpolitikai korszakában sokat számít.

A befolyásos olasz La Repubblica üdvözli a brit kormányt, amiért élen jár Ukrajnával kapcsolatban:

„Az öreg kontinens békéje ma már szorosan összefonódik Londonnal – a Brexit és a Brüsszellel az elmúlt viharos években kialakult szakadások és feszültségek ellenére. A történelem válaszútján vagyunk, a biztonságunkat illetően nincs több vesztegetni való idő – mondta Starmer a csúcstalálkozó kezdetén. Macronnal együtt átvette Európa irányítását, hogy az öreg kontinenst védelmi hatalommá alakítsa, és visszahozza Ukrajnát a tárgyalóasztalhoz az Egyesült Államokkal és Oroszországgal. ... E cél eléréséhez azonban Starmernek meg kell győznie Zelenszkijt, hogy fogadja el Trump kemény feltételeit.”

A hamburgi Zeit Online szintén méltatja Starmer diplomáciai kezdeményezését: „Ironikusnak tűnhet, hogy éppen a nem EU-tag Nagy-Britannia adja az EU-nak ezt a reálpolitikai fenékberúgást. A józan pragmatizmus és az ideológiai romantika között mindig is volt egyfajta ellentmondás, ami a briteket megkülönböztette a kontinentális európaiaktól. Starmernek köszönet jár azért, hogy ismét felelevenítette ezt a régi, baráti feszültséget, és az európaiaknak egy realista injekciót adott a védelempolitika terén.”

Ha Trump elfordul

„Most már nekünk magunknak kell elvégeznünk a kemény munkát” – magyarázza Starmer, jó példával járva elöl. Jóváhagyott egy 1,6 milliárd fontos (mintegy 800 milliárd forint) azonnali kölcsönt, amelyből 5000, Belfastban gyártandó légvédelmi rakétát finanszíroznak Ukrajna számára.

Egyúttal ugyanerre biztatta kollégáit is. Sikerrel: Berlin már nem arról tárgyal, hogy további katonai segélyt nyújtsanak-e, hanem arról, hogy mekkora legyen a csomag összege, és hogy a csomagot hogyan kell a Bundestagon keresztülverni. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Londonban szintén ígéretet tett a segélyek meghosszabbítására, és azt is kijelentette, hogy Ukrajnát „acélos sündisznóvá kell változtatni, ami nem ízlik majd a potenciális támadóknak”.

Emmanuel Macron és Donald Tusk lengyel miniszterelnök is a fedélzeten van, és az olasz Giorgia Meloni is csatlakozott a Starmer által propagált „tetterősek koalíciójához”. „Megállapodtunk abban, hogy az Egyesült Királyság Franciaországgal, Ukrajnával és esetleg egy-két másik országgal együtt kidolgoz egy tervet a harcok befejezésére, majd ezt a tervet megvitatjuk az Egyesült Államokkal” – magyarázta Starmer a találkozó után.

Ezek a kijelentések azonban ellentétben állnak a Fehér Házban jelenleg divatos Európa-gyalázással. Vance alelnök müncheni beszédében nemcsak sértegette az európaiakat, hanem azt is világossá tette, hogy az öreg kontinens sorsa már nem érdekli az amerikaiakat. Ross Douthat, a „New York Times” konzervatív rovatvezetője és Vance egyik tanácsadója a következőképpen jellemzi az egykori szövetséges jelenlegi helyzetét:

„Európát rosszul kormányozták a vezetői, nem utolsósorban a sokat dicsért Angela Merkel. Gazdasági helyzete borzalmas, demográfiai helyzete siralmas, katonai képességei pedig elpárologtak. Az Európa állítólagos újjászületéséről szóló vállveregetés üres locsogás és fantáziapolitika”.

Európa ócsárlása Washingtonban, ujjongás Moszkvában: a csillagok jelenleg rosszul állnak Ukrajna számára.

Ennek ellenére Starmer minden követ meg akar mozgatni, hogy helyrehozza a Trump és Zelenszkij között elszakadt szálakat. Ezért is szólítja fel arra az ukrán elnököt, hogy fogadja el a Trump által javasolt nyersanyagalkut. Az ötlet mögötte így szól: Ha az amerikaiaknak gazdasági érdekeik vannak Ukrajnában, akkor nem fogják eltűrni, hogy Putyin megkaparintsa azt.

Herkulesi feladat

Moszkva azonban a Fehér Ház felé is hasonló ajánlatokat tesz. A Financial Times értesülései szerint az „Északi Áramlat 2”, az Oroszország és Németország közötti vitatott gázvezetéket amerikai befektetőkkel közösen kívánják üzembe helyezni. A terv mögött álló ötletgazda a volt Stasi-ügynök és Putyin-bizalmas, Matthias Warnig.

Starmerre tehát herkulesi feladat vár. Több készséges európai vezetőt kell maga mögé állítania, és Donald Trumpot is vissza kell szereznie. „Hadd legyek világos” – magyarázza a brit miniszterelnök. „Egyetértünk az amerikai elnökkel abban, hogy sürgősen szükség van a békére. Ezt most együtt kell megvalósítanunk”.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)

A szerző nemrég a Klasszis Klub Live vendégeként is kifejtette álláspontját a világpolitika aktuális kérdéseiről, az erről készült felvételt alább tekintheti meg.