Meglepő helyen tűnhetnek fel orosz atombombák

A Pentagon védelmi hírszerzési ügynöksége (DIA) információi szerint az orosz haderő új fejlesztésű, nukleáris robbanófejjel felszerelt levegő-levegő rakétákat állít szolgálatba. Ilyen fegyvereket utoljára a hidegháborúban fejlesztettek, de a DIA értékelése szerint

„Oroszország új képességekkel egészíti ki nukleáris erőit, köztük nukleáris levegő-levegő rakétákkal és új nukleáris rendszerekkel. Oroszország feltehetően körülbelül 1550 stratégiai és akár 2000 nem-stratégiai robbanófejet tart rendszerben.”

Robbanófej tehát éppen lenne, de miért akarnának az oroszok levegő-levegő rakétákat nukleáris robbanófejekkel felszerelni? A koncepció nem új: a hidegháború ideje alatt mind Oroszország, mind az Egyesült Államok tartott rendszerben ilyen fegyvert. Ezek feladata az lett volna, hogy nem egyetlen repülőgépet, hanem ellenséges gépek – elsősorban bombázók – egész formációit radírozzák le az égről.

A világ azonban elment a kötelékekben repülő bombázóflották mellett. Milyen relevanciája lenne most egy ilyen fegyvernek? Egy nukleáris robbanófejjel felszerelt levegő-levegő rakéta fő előnye nyilvánvalóan az, hogy jóval nagyobb robbanóerővel rendelkezik, mint egy hagyományos robbanófej, ezáltal pedig sokkal nagyobb hatósugara lenne a bekövetkező detonációnak. Egy modern levegő-levegő rakéta (az 1960-as, 1970-es években kifejlesztett elődeivel szemben) igencsak lenyűgöző célkeresési és célkövetési képességekkel rendelkezik, de ahhoz, hogy megsemmisítsen vagy súlyosan megrongáljon egy ellenséges gépet, elég közel kell ahhoz felrobbannia, hogy a repeszdarabok kárt tudjanak tenni a célpontban.

Nem kell pontosan találni?

Az orosz légierő jelenleg is rendelkezik nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétával, az R-37M-mel, amely akár 200 kilométeres távolságban is képes leküzdeni ellenséges célpontokat a levegőben. A rakétát az ukrán háborúban is használják, és az általa jelentett fenyegetés súlyosan korlátozza az ukrán légierő mozgásterét, hiszen messze az ukrán hátország felett is számítaniuk kell a gépeiknek orosz támadásra, miközben Ukrajnának nincsen ilyen hatótávolságú saját levegő-levegő rakétája (azért sem, mert a NATO-nak sincs a jelenleg Ukrajnában repülő típusokkal kompatibilis ilyen hatótávolságú fegyvere).

Azonban az oroszok egyik – bár eddig szerencsére csak elméleti – problémája az, hogy a legújabb 5. generációs, „lopakodó” amerikai típusokat ugyan észlelni képes ilyen távolságból, bemérni és célba venni viszont nem igazán. Ráadásul az R-37-es – ahogy más levegő-levegő rakéták is – úgy működik, hogy a bevetés utolsó szakaszán már saját radarjával tartja magát a céltárgyon, márpedig saját radarja nem képes például egy F-35 befogására. Az R-37-es pedig nagy mérete és tömege miatt egyébként sem igazán alkalmas arra, hogy mozgékony vadászgépekkel „fogócskázzon” repülése végén, hagyományos formájában inkább olyan támogató gépek ellen lehet megbízhatóan bevetni, mint a légtérfigyelő vagy tanker repülőgépek.

De mi van akkor, ha nem is kell néhány méteres pontossággal eltalálni a célpontot ahhoz, hogy az megsemmisüljön? Egy nukleáris robbanófej esetén nem is kell. Ez lehet tehát az egyik magyarázat arra, miért is „melegítheti fel” ezt a hidegháborús koncepciót Oroszország.

És mi az orosz-ukrán háború legnagyobb kihívása légvédelmi szempontból Oroszország számára? Igen, a nagy létszámban támadó, az orosz légvédelmet „túltelítő” ukrán dróntámadások. Egyetlen nukleáris robbanófejjel felszerelt levegő-levegő rakéta elméletben képes lehetne egy egész ilyen drónraj semlegesítésére.

Csak elő kell venni a raktárból?

Az eszköz pedig szinte készen áll, ugyanis az R-37-es elődjének számító R-33-as nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétának volt is nukleáris robbanófejjel felszerelt változata. És 2024-ben az orosz védelmi minisztérium nyilvánosságra hozott olyan felvételeket, amelyen R-33-as rakétákkal felszerelt gépek voltak láthatók a „nem-stratégiai nukleáris erők” gyakorlata folyamán.

As part of the same third stage exercises the #Russian air force practised mounting a R-33 missile with a #nuclear warhead to a MIG-31. https://t.co/iC6rpCM3JG pic.twitter.com/xFiDTk8scR

— Ninjamonkey (@Aryan_warlord) August 2, 2024

Az R-33-asok 1991-ben szolgálatba állított továbbfejlesztett változatai nagyjából 150 kilométeres hatótávolsággal bírtak, ami ugyan nem éri el az R-37-esét, de még mindig több, mint a legtöbb jelenleg hadrendben álló NATO levegő-levegő rakétáé. Valószínű, hogy az amerikai hírszerzési jelentésben szereplő új fegyver pedig az R-37-es nukleáris robbanófejjel szerelt változata lehet.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy az oroszok valóban bevetni terveznének egy nukleáris robbanófejjel ellátott levegő-levegő rakétát. Azonban pusztán azzal, hogy úgy tűnik, képesek lennének rá, elgondolkodtathatják Oroszország jelenlegi és potenciális ellenfeleit is.