Mély válságba kerültek London és Washington kapcsolatai

Az Egyesült Királyság a 2016-os Brexit-népszavazás óta tartó permanens politikai és gazdasági válságában jelenleg már az ötödik miniszterelnökét fogyasztja. Donald Trump amerikai elnökké választása pedig csak felgyorsította a Sir Keir Starmer vezette brit munkáspárti kormány vesszőfutását.

Mi lesz a brit gazdasággal?

Starmer csak azért nyerte meg a júliusi parlamenti választásokat, mert széles körben gyűlölték a 14 éve hatalmon lévő tory kormányt. A Munkáspárt a Downing Streetre Nagy-Britannia történetében a legkisebb szavazatszámmal lépett be a többségi kormányok közül, és megszorító programja miatt azóta is folyamatosan zuhannak a támogatottsági mutatói.

Trump fenyegetése, miszerint az Egyesült Államok megszüntetheti a NATO támogatását, ha az európai hatalmak nem növelik jelentősen a katonai kiadásokra szánt költségvetésüket, valamint kijelentése, miszerint az Oroszországgal való megegyezéssel véget kíván vetni az ukrajnai „vesztes” háborúnak, destabilizálja a londoni kormányt.

Hasonlóképpen az Egyesült Államokba importált összes árura kivetett vámok emelésével kapcsolatos fenyegetései, tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyságnak az Európai Unió után ez a legnagyobb kereskedelmi partnere, amely a teljes kereskedelem közel egyötödét (17,6 százalékát) teszi ki. Trump 10-20 százalékos vámokra vonatkozó terve évente 22 milliárd fonttal drágíthatja az Egyesült Királyság exportja –számították ki a Sussexi Egyetem kereskedelempolitikai központjának közgazdászai.

Közvetlen veszélyt jelent annak lehetősége, hogy Trump összeomlasztja az Egyesült Királyság gazdaságát – mondta Liam Byrne, a parlament üzleti bizottságának munkáspárti elnöke a BBC Today című műsorában hétfőn.

Trump tervei, miszerint az Egyesült Államokba érkező összes árura 10-20 százalékos vámot vetne ki, „a végítélet forgatókönyve, amellyel most szembesülünk... Ha ez megvalósul, az valóban jelentős hatással lesz a növekedésre, az inflációra és a kamatlábakra az Egyesült Királyságban”.

Régi szidalmak Trump ellen

Szeptember végén Starmer és David Lammy külügyminiszter megbeszélték, hogy találkoznak Trumppal a Trump-toronyban, miközben Starmer az ENSZ-közgyűlésen tartózkodott. Ezt hídépítésként tervezték, különösen azért, mert Lammy korábban Trumpot „rasszistának” és „neonáci szimpatizáns szociopatának” nevezte.

Ezek a megjegyzések, amelyek Trump első kormányzása idején és az ellenzéki padsorokból hangzottak el, komoly fejfájást jelentenek a Munkáspárt számára most, hogy az Egyesült Államok központi, régóta fennálló katonai szövetségesének kormánypártja.

Ráadásul nemcsak Lammy, hanem gyakorlatilag Starmer kabinetjének minden vezetője érintett – sőt maga Starmer is, aki 2018-ban, mielőtt átvette a pártelnöki tisztséget, azt mondta, hogy Trump migránscsaládok elkülönítésére irányuló politikája azt mutatja, nem érti az „emberséget és a méltóságot”.

Starmer jelenlegi pénzügyminisztere, Rachel Reeves szerint Trump politikája „barbár”, míg Wes Streeting, mostani egészségügyi miniszter „utálatos, szomorú kisembernek” nevezte Trumpot. A kapcsolatokat az utóbbi hónapokban tovább rontotta, hogy Trump hivatalos panaszt nyújtott be a Munkáspárt ellen, amelyben „kirívó külföldi beavatkozásra” panaszkodott, miután a párt száz munkatársa Amerikába utazott, hogy segítse Kamala Harris demokrata jelölt kampányát.

Trump választási győzelme óta olyannyira lefagytak a politikai kapcsolatok, hogy Nigel Farage, a Reform UK vezetője, aki az EU-ellenes üzenete miatt Trump egyik kedvence, cinikus módon felajánlotta a Munkáspártnak, hogy segít a Trumphoz fűződő kapcsolatok rendbetételében.

A londoni kormány most engesztelésül azt tervezi, hogy Trump második alkalommal is állami látogatást tehessen Nagy-Britanniában. Trumpnak 2019-ben az akkori konzervatív miniszterelnök, Theresa May idején engedélyeztek állami látogatást, és még egyetlen más világvezető sem kapott kettőt.

A második állami látogatás Trump számára a 2019 óta eltelt három különbség – az elnökségei közötti különbség, a kormányváltás a konzervatívokról a munkáspártiakra és az új uralkodó, III. Károly – miatt.

Brüsszel felé tekingetve

A Trump által már a Fehér Házba való bevonulása előtt kifejtett nyomásra reagálva John Healey brit védelmi miniszter – aki Lammyvel együtt szoros kapcsolatokat alakított ki a Biden-kormányzattal – hétfőn kijelentette: „Nem várom, hogy az USA elforduljon a NATO-tól. Felismerik a szövetség fontosságát, felismerik a további európai konfliktusok elkerülésének fontosságát. De azt mondom, és már egy ideje érvelek amellett, hogy a NATO-ban részt vevő európai nemzeteknek nagyobb részt kell vállalniuk a nehéz feladatokból”.

Eközben már készülnek a London és Brüsszel közötti együttműködés fokozásának tervei. A brit-EU kapcsolatokkal foglalkozó független bizottság új jelentése azt ajánlja, hogy Brüsszel és London gyorsan dolgozzon egy „vékony megállapodás” létrehozásán a biztonságról, amelyet idővel fokozatosan ki lehetne bővíteni.

Az Egyesült Királyság ezután a saját tempójában csatlakozhatna a „kész” megállapodásokhoz – például a közös uniós védelmi projektekben való részvételhez vagy az Európai Védelmi Ügynökséggel való kapcsolat felújításához.

A hangulat olyan szinten megváltozott Londonban, hogy Kemi Badenoch konzervatív ellenzéki vezető a héten sürgette a kormányt: ne forduljon el Washingtontól, és azt panaszolta, hogy „a Munkáspártot semmi más nem érdekli, csak az EU”. Felszólította a minisztereket, hogy lássanak túl Trump retorikáján, és hivatkozzanak „az Egyesült Királysághoz fűződő történelmi és családi kapcsolataira”.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)