Az Egyesült Királyság a 2016-os Brexit-népszavazás óta tartó permanens politikai és gazdasági válságában jelenleg már az ötödik miniszterelnökét fogyasztja. Donald Trump amerikai elnökké választása pedig csak felgyorsította a Sir Keir Starmer vezette brit munkáspárti kormány vesszőfutását.
Mi lesz a brit gazdasággal?
Starmer csak azért nyerte meg a júliusi parlamenti választásokat, mert széles körben gyűlölték a 14 éve hatalmon lévő tory kormányt. A Munkáspárt a Downing Streetre Nagy-Britannia történetében a legkisebb szavazatszámmal lépett be a többségi kormányok közül, és megszorító programja miatt azóta is folyamatosan zuhannak a támogatottsági mutatói.
Trump fenyegetése, miszerint az Egyesült Államok megszüntetheti a NATO támogatását, ha az európai hatalmak nem növelik jelentősen a katonai kiadásokra szánt költségvetésüket, valamint kijelentése, miszerint az Oroszországgal való megegyezéssel véget kíván vetni az ukrajnai „vesztes” háborúnak, destabilizálja a londoni kormányt.
Fotó: Depositphotos
Hasonlóképpen az Egyesült Államokba importált összes árura kivetett vámok emelésével kapcsolatos fenyegetései, tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyságnak az Európai Unió után ez a legnagyobb kereskedelmi partnere, amely a teljes kereskedelem közel egyötödét (17,6 százalékát) teszi ki. Trump 10-20 százalékos vámokra vonatkozó terve évente 22 milliárd fonttal drágíthatja az Egyesült Királyság exportja –számították ki a Sussexi Egyetem kereskedelempolitikai központjának közgazdászai.
Közvetlen veszélyt jelent annak lehetősége, hogy Trump összeomlasztja az Egyesült Királyság gazdaságát – mondta Liam Byrne, a parlament üzleti bizottságának munkáspárti elnöke a BBC Today című műsorában hétfőn.
Trump tervei, miszerint az Egyesült Államokba érkező összes árura 10-20 százalékos vámot vetne ki, „a végítélet forgatókönyve, amellyel most szembesülünk... Ha ez megvalósul, az valóban jelentős hatással lesz a növekedésre, az inflációra és a kamatlábakra az Egyesült Királyságban”.
Régi szidalmak Trump ellen
Szeptember végén Starmer és David Lammy külügyminiszter megbeszélték, hogy találkoznak Trumppal a Trump-toronyban, miközben Starmer az ENSZ-közgyűlésen tartózkodott. Ezt hídépítésként tervezték, különösen azért, mert Lammy korábban Trumpot „rasszistának” és „neonáci szimpatizáns szociopatának” nevezte.
Ezek a megjegyzések, amelyek Trump első kormányzása idején és az ellenzéki padsorokból hangzottak el, komoly fejfájást jelentenek a Munkáspárt számára most, hogy az Egyesült Államok központi, régóta fennálló katonai szövetségesének kormánypártja.
Ráadásul nemcsak Lammy, hanem gyakorlatilag Starmer kabinetjének minden vezetője érintett – sőt maga Starmer is, aki 2018-ban, mielőtt átvette a pártelnöki tisztséget, azt mondta, hogy Trump migránscsaládok elkülönítésére irányuló politikája azt mutatja, nem érti az „emberséget és a méltóságot”.
Starmer jelenlegi pénzügyminisztere, Rachel Reeves szerint Trump politikája „barbár”, míg Wes Streeting, mostani egészségügyi miniszter „utálatos, szomorú kisembernek” nevezte Trumpot. A kapcsolatokat az utóbbi hónapokban tovább rontotta, hogy Trump hivatalos panaszt nyújtott be a Munkáspárt ellen, amelyben „kirívó külföldi beavatkozásra” panaszkodott, miután a párt száz munkatársa Amerikába utazott, hogy segítse Kamala Harris demokrata jelölt kampányát.
Trump választási győzelme óta olyannyira lefagytak a politikai kapcsolatok, hogy Nigel Farage, a Reform UK vezetője, aki az EU-ellenes üzenete miatt Trump egyik kedvence, cinikus módon felajánlotta a Munkáspártnak, hogy segít a Trumphoz fűződő kapcsolatok rendbetételében.
A londoni kormány most engesztelésül azt tervezi, hogy Trump második alkalommal is állami látogatást tehessen Nagy-Britanniában. Trumpnak 2019-ben az akkori konzervatív miniszterelnök, Theresa May idején engedélyeztek állami látogatást, és még egyetlen más világvezető sem kapott kettőt.
Fotó: Depositphotos
A második állami látogatás Trump számára a 2019 óta eltelt három különbség – az elnökségei közötti különbség, a kormányváltás a konzervatívokról a munkáspártiakra és az új uralkodó, III. Károly – miatt.
Brüsszel felé tekingetve
A Trump által már a Fehér Házba való bevonulása előtt kifejtett nyomásra reagálva John Healey brit védelmi miniszter – aki Lammyvel együtt szoros kapcsolatokat alakított ki a Biden-kormányzattal – hétfőn kijelentette: „Nem várom, hogy az USA elforduljon a NATO-tól. Felismerik a szövetség fontosságát, felismerik a további európai konfliktusok elkerülésének fontosságát. De azt mondom, és már egy ideje érvelek amellett, hogy a NATO-ban részt vevő európai nemzeteknek nagyobb részt kell vállalniuk a nehéz feladatokból”.
Eközben már készülnek a London és Brüsszel közötti együttműködés fokozásának tervei. A brit-EU kapcsolatokkal foglalkozó független bizottság új jelentése azt ajánlja, hogy Brüsszel és London gyorsan dolgozzon egy „vékony megállapodás” létrehozásán a biztonságról, amelyet idővel fokozatosan ki lehetne bővíteni.
Az Egyesült Királyság ezután a saját tempójában csatlakozhatna a „kész” megállapodásokhoz – például a közös uniós védelmi projektekben való részvételhez vagy az Európai Védelmi Ügynökséggel való kapcsolat felújításához.
A hangulat olyan szinten megváltozott Londonban, hogy Kemi Badenoch konzervatív ellenzéki vezető a héten sürgette a kormányt: ne forduljon el Washingtontól, és azt panaszolta, hogy „a Munkáspártot semmi más nem érdekli, csak az EU”. Felszólította a minisztereket, hogy lássanak túl Trump retorikáján, és hivatkozzanak „az Egyesült Királysághoz fűződő történelmi és családi kapcsolataira”.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Hogyan fektessünk be bizonytalan időkben? Óvatosan is lehet építkezni!
