Miért önti el a politikai erőszak Amerikát?

A 2008-as globális pénzügyi válság alapjaiban rázta meg azt a nemzetközi gazdasági- és politikai szuperstruktúrát, amelyet az USA és szövetségesei a második világháború végén felépítettek. Trump most el is hagyná ezt a nemzetközi rendet és az „Amerika Mindenekelőtt” (MAGA) projekt keretében alapvetően nemzeti érdek-vezérelte pályára lépne, nyíltan be nem vallott fehér felsőbbrendűségi ideológiával megfűszerezve.

Szellem a palackból

John Schindler biztonságpolitikai szakértő már 2016 végén fölfigyelt arra, hogy  az Egyesült Államokban Trump megválasztásával egy teljesen új politikai korszak kezdődött. Trump messzebbre látott, mint azok a politikai elemzők, akik szerint a kívülről jövő üzletembernek semmi esélye. Elég fehér szavazatot gyűjtött össze – különösen a kékgallérosoknál és a felső Közép-Nyugati szövetségi államokban -, amellyel ellensúlyozta a Demokraták óriási előnyét a kisebbségeknél és a fehér értelmiségieknél.  

Schindler kiemelte, hogy sok fehér szavazónál betelt a pohár a „haladáspártiak” állandó prédikálása közepette. Nagyon nem tetszett nekik, hogy a kampány alatt „szánalmasoknak” nevezték őket a Demokraták. A Hillary Clinton kampányának finisében pedig egy celeb egyenesen a heteroszexuális fehér férfiak kihalását éltette.  
Az elmúlt évtizedekben Washington támogatta a feketék, hispánok és ázsiaiak identitásának megerősödését, míg a fehér nacionalizmus elítélendőnek számított. De a fehér többség egyszer csak rájött, hogy nekik is van megvédendő identitásuk. A fehér nacionalizmus szelleme kiszabadult a palackból.  

Politikai erőszak Amerikában

Trump vasárnap „egy igazán durva, csúnya” és „erőszakos nap” rendőri megtorlására szólított fel a bűnözés „azonnali felszámolása érdekében”. Megfigyelők szerint a nyelvezet eldurvulása nem véletlen.

Robert A. Pape politológus, a University of Chicago professzora a Foreign Affairs-ben kifejti: az antiliberális erők nemcsak, hogy ma is jelen vannak az Egyesült Államokban, hanem erősebbek, mint hosszú idő óta bármikor. A politikai erőszakra való nyitottság zavaróan oszlik meg a pártok, városok és vidéki területek között.

Pape szélesebb értelemben azt jósolja, hogy ez még nem minden: „Bár az erőszak legfantasztikusabb formái talán nem valósulnak meg, az amerikaiaknak fel kell készülniük a nyugtalanság rendkívüli időszakára. Országunk valószínűleg évekig komoly politikai merényletkísérleteket, politikai zavargásokat és a kollektív, csoportos és egyéni erőszak egyéb eseteit fogja átélni." 

Az erőszakra hajlandó amerikaiaknak elegük van a demokráciából.

„Arra a következtetésre jutottak, hogy az ország elitje annyira korrupt lett, a demokrácia pedig annyira elfajult, hogy a lázadások, politikai merényletek és erőszakos támadások elfogadhatóvá, sőt szükségessé váltak, hogy a nép számára újra valódi demokráciát teremtsenek” - folytatja Pape.

Lehetnek új milíciacsoportok, erőszakos cselekmények számos kérdésben a városokban és az egyetemi kampuszokon, valamint a választásokkal kapcsolatos kirohanások. Az ilyen támadások akár az amerikai politikai rendszer elemeit is megtörhetik, vagy legalábbis intézményi változásokat eredményezhetnek. A politikai erőszak például komoly késedelmeket okozhat a szavazatok megszámlálásában és hitelesítésében a jövőbeli választásokon. 

Az amerikai politikát ez egyre inkább autokratikus irányba terelheti, mivel az amerikaiak egyre kevésbé bíznak abban, hogy a választások valóban a nép akaratát tükrözik, és nyitottabbá válnak az erőskezű alternatívák iránt. Ez nyomást gyakorolhat Washingtonra is, hogy nagyobb önállóságot biztosítson a szövetségi államoknak szociális és kulturális kérdésekben. A Legfelsőbb Bíróság már az abortuszhoz való jog kérdéseit is a szövetségi államokra ruházta.”

Pape szerint az erőszak másik fontos tényezője a demográfiai alakulása. Előre látható, hogy a század közepe felé a fehérek elveszítik többségüket, és legalábbis egy részük foggal-körömmel fog visszavágni. „A politikai erőszak támogatása megérkezett a főáramba” - magyarázza Pape. „És ennek fő oka - a demográfiai változás - nem fog eltűnni”.

Ennek fényében Donald Trump nem egzotikus jelenség. Még ha el is veszíti a választást, a MAGA mozgalom tovább él. Amely egyébiránt alapvetően megváltozott az elmúlt években. Trump első hivatali ideje kaotikus volt, különböző érdekcsoportok jellemezték, amelyek harcoltak és néha megbénították egymást.

A MAGA Bibliája

De ha Trump valóban visszaköltözne a Fehér Házba, már más szellem uralkodna. Bár az exelnök igyekszik elhatárolódni tőle, ez lenne a „Project 2025” szellemisége, egy közel 1000 oldalas állásfoglalásé. 

„A következő Trump-kormányzat sokkal többet fog tenni, mint amit a választási kampányában megígért” - jegyzi meg Ezra Klein a New York Timesban. „És a Project 2025 - amely több mint 100, magát a MAGA koalíció részének tekintő szervezet közreműködésével készült - be fogja tölteni a Trump által hagyott űrt. Lehet, hogy ő nem mondja el, hogy mit tartogat, de a Project 2025 igen”.

Kevin Roberts, a Heritage Foundation – egy, a Fidesszel szoros kapcsolatot fenntartó, befolyásos konzervatív agytröszt - elnöke nem titkolja a MAGA koalíció célját. „Egy második amerikai forradalom folyamatában vagyunk” - magyarázta Roberts nemrég. „Ez vérontás nélkül fog megtörténni - ha a baloldal ezt megengedi”.

Kevesen hisznek abban, hogy Trump képes egy ilyen forradalom vezetésére - túl kaotikus, túl nárcisztikus és túl öreg ehhez. „A MAGA koalíció (...) nagyobb lett, mint Trump” - jegyzi meg Klein. „Sokkal kiterjedtebb álláspontokat képvisel, mint ő”.

Trump 2024-ben már nem ura a helyzetnek - folytatja Klein. „Egy második Trump-kormányzat olyan emberekkel lenne feltöltve, akik erőteljesen követnék a (Project 2025-ben felsorolt) célokat” - mondja Klein. Ez viszont az amerikai demokrácia halálát jelentené.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)