Spanyolország június elején jelentette be, hogy csatlakozik a Dél-Afrika által a Nemzetközi Bírósághoz (ICJ) benyújtott indítványhoz, amely azzal vádolja Izraelt, hogy a Gázai övezet elleni háborúja során megszegte a népirtásról szóló egyezményben rögzített kötelezettségeit.
Fotó: wikipedia
„A gázai hadművelet folytatásának fényében hoztuk ezt a döntést” – indokolta Jose Manuel Albares spanyol külügyminiszter – írja az Aljazeera.
Izrael és Dél-Afrika is aláírta az Egyesült Nemzetek Népirtás Egyezményét, amely az ICJ-t – az ENSZ legmagasabb jogi fórumát – hatalmazza fel a szerződéssel kapcsolatos viták eldöntésére. Az egyezményt aláíró államok kötelesek megakadályozni a népirtást, és ha az mégis megesne, akkor kötelesek megbüntetni annak elkövetőit.
A szerződés meghatározása szerint a népirtás „olyan cselekmény, amelyet egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges elpusztítása céljából követnek el”.
Dél-Afrika decemberben indított eljárást Izrael ellen, egy 84 oldalas beadványban azzal vádolva az ország vezetését, hogy népirtást követett el palesztinok ellen Gázában. Az ostromlott és bombázott területen élő egészségügyi hatóság szerint az októberben kezdődött izraeli háború áldozatainak száma meghaladta a 36 500-at. Dél-Afrika a hágai ENSZ-bíróság előtt azzal érvel, hogy Izrael megsértette az 1948-as népirtásról szóló egyezményt, amelyet a holokauszt utóhatásaként hoztak létre.
Mely országok csatlakoztak az ügyhöz?
Minden olyan állam, amely aláírta az 1948-as népirtásról szóló egyezményt beavatkozhat az ICJ előtt folyó ügybe, ha olyan jogi jellegű problémája van, amelyet érinthet a nemzetközi bíróságon folyamatban lévő ügyben hozandó döntés. Beavatkozási kérelmet nyújthatnak be a bírósághoz, amely dönt a kérelemről.
Spanyolország közelmúltbeli bejelentésével csatlakozik 11 másik országhoz, amelyek vagy bejelentették hogy beavatkozási kérelmet adnak be az ICJ-hez, vagy aktuálisan meg is tették azt.
Közülük Nicaragua, Kolumbia, Mexikó, Líbia és Palesztina ténylegesen benyújtotta hivatalos kérelmét, és arra várnak, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság jóváhagyja az ügyhöz való csatlakozást.
Mások – például Belgium, Törökország, Egyiptom, Maldív-szigetek, Írország, Chile és most Spanyolország – politikai álláspontot képviseltek, és bejelentették, hogy csatlakoznak az ügyhöz, de a beavatkozási nyilatkozataikat még be kell nyújtaniuk az ICJ-hez.
A bejelentések folyamatosan érkeztek:
- Dél-Afrika: december 29-én nyújtotta be az ügyet elindító kérelmét;
- Nicaragua: február 8-án kérelmet nyújtott be;
- Belgium: március 11-én bejelentette csatlakozási szándékát;
- Kolumbia: április 5-én kérelmet nyújtott be;
- Törökország: május 1-jén bejelentette csatlakozási szándékát;
- Líbia: május 10-én kérte csatlakozását;
- Egyiptom: május 12-én bejelentette csatlakozási szándékát;
- Maldív-szigetek: május 13-án bejelentette csatlakozási szándékát;
- Mexikó: május 24-én jelentkezett a csatlakozásra;
- Írország: május 28-án bejelentette csatlakozási szándékát;
- Chile: június 2-án bejelentette csatlakozási szándékát;
- Palesztina: június 3-án kérte csatlakozását;
- Spanyolország: június 6-án jelentette be csatlakozási szándékát.
Mit jelent a beavatkozás?
A Bíróság Statútuma kétféle beavatkozási lehetőséget biztosít, a 62. és a 63. cikkekben meghatározottak szerint – idézi fel az ENSZ regionális információs központja. Ha egy, az eredeti felektől eltérő ország jogi természetű érdekeltséggel rendelkezik egy adott ügyben, akkor kérheti a részvételét a Bíróság Statútumának 62. cikke alapján. Ha a Bíróság elfogadja a kérelmet, az ország az ügy ügyfélévé válik.
Eddig Nicaragua és Palesztina kért engedélyt a Bíróság Statútumának 62. cikke alapján, ügyfélként, beavatkozásra a Dél-Afrika kontra Izrael ügyben.
A beavatkozás másik formája a Bíróság Statútumának 63. cikkéhez kapcsolódik, amely arra vonatkozik, amikor „olyan egyezmény értelmezése merül fel, amelynek a perben érintett országokon kívül más államok is részes felei" (jelen esetben a Népirtási Egyezmény). Bármely állam, amely aláírta az egyezményt, jogosult beavatkozni az eljárásba. Ha egy állam él ezen jogával a 63. cikk alapján, a bíróság ítélete ugyanolyan módon kötelező érvényű lesz rájuk nézve.
Kolumbia, Líbia, Mexikó és Palesztina a 63. cikk alapján nyújtottak be beavatkozási nyilatkozatot, azaz a Népirtási Egyezmény aláíróiként saját magukra kötelező érvényűnek fogják tekinteni a bíróság döntését.
Kolumbia úgy nyilatkozott a Nemzetközi Bíróság előtt, hogy a Népirtási Egyezmény „a nemzetközi jog egyik alapvető eszköze", és az ügy „lényeges kérdéseket vet fel az egyezmény több rendelkezésének értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban”.
A Bíróság Szabályzata 83. cikkének megfelelően Dél-Afrikát és Izraelt is felkérték, hogy írásos észrevételeket tegyenek a beavatkozási nyilatkozatokra. A Nemzetközi Bíróság eddig egyik kérelmet sem hagyta jóvá.
És milyen bíróság tartóztatná le Benjámin Netanjáhut?
Azonban nem csak a Nemzetközi Bíróság (ICJ) foglalkozik a palesztinok és az izraeli hatóságok ügyeivel. Nemrégiben robbant bombaként a hír, hogy május 20-án Karim Khan, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ügyésze, letartóztatási parancsok kiadására irányuló kérelmet nyújtott be az az ICC Előzetes Vizsgálati Kamarájához, amelyben többek között az izraeli miniszterelnök, Benjámin Netanjáhu letartóztatását is indítványozta.
Kezdetben sokan azt hitték, hogy a letartóztatási parancsokat már kiadták, de később kiderült, hogy most a bírákon múlik, teljes egészében vagy részben jóváhagyják-e Karim Khan kérelmét – írja a francia Le Monde.
Bolívia már tavaly kérelmet nyújtott be – Dél-Afrika, Banglades, Comore-szigetek és Dzsibuti mellett – a palesztinai helyzet kivizsgálására a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ügyészéhez, Karim Khanhoz, aki azt november 30-án kapta kézhez – számolt be róla az Aljazeera.
A két bíróságot, az ICC-t és az ICJ-t néha összekeverik egymással. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) és a Nemzetközi Bíróság (ICJ) két különböző nemzetközi jogi testület, amelyek eltérő feladatokat látnak el, különböző hatáskörrel rendelkeznek és különböző ügyeket tárgyalnak. Lássuk a részleteket!
Fotó: wikipedia
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC)
Az ICC 2002-ben kezdte meg működését, az 1998-ban elfogadott Római Statútum alapján. Az ICC egy állandó nemzetközi büntetőbíróság, amely az egyének által elkövetett legsúlyosabb bűncselekményeket, mint például népirtás, háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és agresszió, tárgyalja.
Az ICC csak olyan bűncselekmények esetében rendelkezik joghatósággal, amelyeket a Római Statútumot aláíró államokban vagy ezek állampolgárai által követtek el, kivéve, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa másképp rendelkezik. Az ügyeket az ügyész indíthatja hivatalból, illetve az államok vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsának kezdeményezéséből. A vádlottaknak joga van védelemhez és tisztességes tárgyaláshoz.
Az ICC székhelye Hágában, Hollandiában található, 18 bíróból áll, akiket az államok részes felei választanak, és akik különböző jogrendszereket és földrajzi régiókat képviselnek. Az ICC rendelkezik egy független ügyészséggel, amely vizsgálja az ügyeket, és vádat emel a bűncselekmények elkövetői ellen.
Fotó: MTI/AP
A Nemzetközi Bíróság (ICJ)
Az ICJ az 1945-ben létrehozott Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyik fő szerveként kezdte meg működését. Az ICJ az államok közötti jogi viták rendezésére szolgál, például területi vitákéra, határokat határozhat meg, diplomáciai kapcsolatokat és más nemzetközi szerződések értelmezését látja el, továbbá jogi tanácsokat ad az ENSZ-nek és annak szakosított intézményei számára. Az ICJ nem foglalkozik egyének elleni büntetőügyekkel.
Az ICJ csak akkor rendelkezik joghatósággal, ha az érintett államok beleegyeznek a bírósági eljárásba. Az ügyeket az államok terjesztik elő, és az ICJ bírái jogi érvelés alapján hozzák meg döntéseiket. Az ICJ ítéletei kötelező erejűek az érintett államokra nézve.
Az ICJ székhelye szintén Hágában található, 15 bíróból áll, akiket az ENSZ Közgyűlése és Biztonsági Tanácsa közösen választ meg, és akik a világ különböző régióit képviselik. Az ICJ nem rendelkezik ügyészséggel, mivel nem folytat büntetőeljárásokat, hanem államok közötti jogvitákat tárgyal.
A jogszolgáltatás malmai lassan őrölnek
Mindkét bíróság esetében az esetek lezárása – az eddigi gyakorlat szerint – évekbe is telhet, így az ügyek és a róluk szóló hírek, értelmezések még jó ideig napirenden maradnak. Például az ICC esetében az egyik leginkább központban álló kérdés az in absentia, azaz a vádlott távollétében lefojtatott eljárás, és ítélethirdetés. Mennyire sérülnek a vádlott védekezéshez való jogai? Valószínű, hogy ezzel a kérdéssel a politikai vitákban is találkozhatunk majd a közeljövőben.
