Az utóbbi évtizedekben Európa egyre több országában nyernek teret a radikális jobboldali pártok, és egyes elemzők szerint ez a tendencia csak erősödni fog. Borbáth Endre, a Heidelbergi Egyetem politológiai intézetének oktatója, valamint a berlini Társadalomkutatási Központ vendégkutatója az osztrák Kuriernak adott interjújában elemezte a jelenséget. A beszélgetésben kitértek Magarország helyzetére és Orbán Viktor miniszterelnök szerepére is.
„Az 1990-es évek óta folyamatosan nő a szélsőjobboldali pártok szavazataránya Európában” – kezdte elemzését Borbáth. „Részben a globalizáció folyamata magyarázza ezt a tendenciát. A gazdaságok, amelyek korábban inkább nemzeti alapokon szerveződtek, megnyitották a termelési és szállítási láncaikat a globális kereskedelem számára. Néhányan veszítettek ezen, mások nyertek” Elemzése szerint a radikális jobboldali pártok azoknak a politikai képviselőin, akik vesztettek az átalakulásban, a „győztes-vesztes” dinamika egyértelműen visszatükröződik.
Fotó: Facebook
Ezek a pártok különböző országokban eltérő politikai környezetben működnek, de van néhány közös vonásuk. „A szélsőjobboldali pártok egyik fő közös jellemzője az erős bevándorlásellenesség, illetve az európai integrációval szembeni szkepticizmus. Az utóbbi időben pedig két újabb témát is felvettek a repertoárjukba: a gender- és LGBTQI-jogokat, valamint a klímaváltozás elleni küzdelem iránti szkepticizmust” – mondta a szakértő.
Ausztriában például a Szabadságpárt (FPÖ) jelenleg a szavazatok csaknem 30 százalékát birtokolja. „Hosszú ideig azt hitték, hogy ezek a pártok maximum 10 százalékos szavazatarányig juthatnak el. Aztán 20 százalékig. „Ma már az FPÖ 28,8 százaléka az egyik legmagasabb arány, amit valaha is elért egy jobboldali populista párt Nyugat-Európában” – magyarázta Borbáth. „De minél inkább normalizálódnak az ilyen pozíciók – mint a bevándorlás-ellenesség vagy az európai integrációval szembeni szkepticizmus –, annál sikeresebbek lesznek ezek a pártok. Nincs olyan szabály, amely szerint nem válhatnának még erősebbé” – magyarázta a szakember.
Sok ország próbálja kívül tartani a szélsőjobboldalt egyfajta „tűzfallal”, de fenntartása egyre nehezebb, ahogy ezek a pártok egyre jobban beépülnek a politikai rendszerbe – tette hozzá Borbáth Endre.
Orbán Viktor, a prototípus
A populista vezetők prototípusaként bizonyos értelemben Orbán Viktort említette, aki egyedülálló politikai stratégiát épített ki Magyarországon.
„De azt is figyelembe kell venni, hogy Magyarország egy viszonylag fiatal demokrácia, amely 1989-ben jött létre. Nem forradalom eredményeként, hanem a régi és új elit közötti tárgyalások révén alakult ki az új rendszer. Ekkor jött egy olyan, tehetséges politikus, mint Orbán, és sikerült a rendszert a saját elképzelései szerint átalakítania. Az olyan idősebb demokráciákban, mint Ausztria vagy Németország, amelyek hosszabb demokratikus hagyománnyal redelkeznek, az intézmények erősebbek. Nehezebb elérni ugyanazt, mint amit Orbán tett, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene tartani attól, amit Magyarországon véghez vitt” – fogalmazott.
Az „illiberális demokráciával” kapcsolatban Borbáth külön kitért Orbán politikai filozófiájára. „Orbántól hallottuk ezt a kifejezést, és komolyan kell vennünk őt. Valóban egy illiberális demokráciafelfogást képvisel, amelyben a többségi akarat mindenek felett áll. Nincs olyan kisebbségi jog, ami ezt felülírhatná” – magyarázta. „Ha a többség úgy dönt, hogy nem akar bevándorlókat, akkor nincsenek olyan emberi jogok vagy menedékjogok, amelyek ezt megakadályozhatnák. Orbán és más populista vezetők úgy tekintik a választási győzelmre, mint egy felhatalmazásra a szinte korlátlan hatalom gyakorlására” – magyarázta a szakember, aki úgy látja: ez az oka annak, hogy az olyan politikusok, mint Orbán Viktor vagy éppen Donald Trump összeütközésekbe kerülnek az állami intézményekkel, amelyet megpróbálnak uralmuk alá hajtani céljaik elérése érdekében. „A fékek és ellensúlyok számukra keveset jelentenek” – tette hozzá.
EU-s kontextusban Borbáth kiemelte, hogy a közösség strukturális keretei fontos szerepet játszanak abban, hogy megakadályozzák Orbán teljes hatalomátvételét.
„Az Európai Unió az utolsó kontrollmechanizmus Orbán hatalmával szemben. Az EU-nak köszönhetően vannak bizonyos strukturális akadályok, amelyekkel szembe kell néznie, és amelyeket nem tud egyszerűen áthidalni. Ha Magyarország nem lenne tagja az EU-nak, a helyzet sokkal rosszabb lenne” – magyarázta.
„Látjuk, hogy más európai országokban, például Hollandiában is nehézségekbe ütközik a bevándorlási törvények megváltoztatása, mert az EU-s jogszabályok korlátozzák a nemzeti kormányok lehetőségeit” – tette hozzá a politikatudós.
Alig van migráns, mégis...
A populista pártok növekvő támogatottságával kapcsolatban Borbáth Endre a migráció témájára is kitért. „Érdekes módon a bevándorlás valós számai és a közvélemény percepciója nem mindig esnek egybe. Gyakran azok a leginkább bevándorlásellenesek, akik olyan régiókban élnek, ahol alig van bevándorló. Azok, akik ténylegesen kapcsolatba kerülnek bevándorlókkal, általában kevésbé szkeptikusak, mert a személyes tapasztalataikra támaszkodhatnak” – magyarázta. Példaként Magyarországot hozta fel: „Magyarországon a bevándorlók száma sokkal alacsonyabb, mint bármelyik nyugat-európai országban, de a migráció még mindig központi téma a magyar politikában.”
„Van egy másik összefüggés is: ha a migráció kevesebb figyelmet kap a médiában és a politikai pártrendszerben, a radikális jobboldali pártok támogatottsága csökken” – tette hozzá.
Borbáth szerint nincs olyan ország Európában, amely teljesen immunis lenne a radikális jobboldali pártokra. Ilyen pártok mindenhol felbukkannak, ahol a bevándorlás vagy más kulturális kérdések terítéken vannak. Még olyan helyeken is, ahol a migráció nem központi kérdés – mint például Írországban –, nehéz fenntartani a radikális jobboldali pártok kívül tartását.
Mit jelenthet ez a fajta jobbratolódás az Európai Unió számára: Borbáth Endre szerint „hasonló dinamika alakul ki, mint a nemzeti politikában.” Még mindig van egy erős többsége az intézményesült pártoknak, amelyek megpróbálnak hatalmon maradni és fenntartani a status quót, de vannak kihívóik is. Így például a Patrióták, amelyhez az FPÖ és a Fidesz is tartozik, amely Európa harmadik legerősebb pártcsaládja. „Eddig sikerült őket távol tartani a fontos pozícióktól az Európai Parlamentben, de ez a jövőben nehezebb lesz, ha folytatódik a jelenlegi trend” – vetítette előre.
Az európai politikai jövővel kapcsolatban Borbáth pesszimista képet festett. Szerinte ez a korszak nem a „közép” politikai erőinek oldalán áll. Ahogy a radikális jobboldali pártok erősödnek, úgy válik egyre nehezebbé a velük szembeni védőfal fenntartása. A jövőben valószínűleg ezek a pártok a kormánykoalíciók részévé válnak, ahogy azt Ausztriában is történt – zárta gondolatait Borbáth Endre.
A Klasszis Médiához tartozó Mforon írt Orbán Viktor uniós politikájának gazdasági vetületeiről Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke, elemzését itt olvashatja el.
