Csütörtökön rémisztő hír szaladt végig a világsajtón: Oroszország egy nukleáris robbanófejek hordozására is képes interkontinentális ballisztikus rakétát (ICBM) vetett be Ukrajnában! Később aztán Nyugatról óvatos cáfolatok jöttek az eredeti, az ukrán légierőtől származó hírre. Oroszország sokáig hallgatott – sokat eláruló jelenet volt, amikor Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője csütörtök délután az újságírók jelenlétében, telefonon kapott utasítást valakitől arra, hogy ne kommentálja a történteket.
wow, in the middle of her press briefing just now, Russian Foreign Ministry spokeswoman Maria Zakharova got a phone call from someone instructing her not to comment on today’s ICBM allegations.
— Kevin Rothrock (@kevinrothrock.me) 2024. november 21. 11:13
[image or embed]
Új fejlesztés?
Később aztán maga Vlagyimir Putyin jelentette be, hogy mit is láttunk.
„Csapást mért az orosz hadsereg az egyik legújabb közepes hatótávolságú, Oresnyik elnevezésű hiperszonikus rakétarendszerével a kelet-ukrajnai, dnyiprói Juzsmas rakétagyártó hadiipari üzemre”
- mondta az orosz elnök csütörtök esti, televíziós bejelentésben. Megerősítette azt is, amit egyébként is sejthettünk: az orosz lépés válasz volt az amerikai és brit fegyverek (ATACMS rakéták és Storm Shadow robotrepülőgépek) keddi és szerdai, a nemzetközileg elismert orosz határokon belüli célpontok elleni bevetésére.
Putin says Russia test-fired a new ballistic missile at the Yuzhmash factory in Ukraine. This is his response to the US and UK letting Ukraine hit targets in Russia with advanced weapons.
— max seddon (@maxseddon) November 21, 2024
He says Russia has the right to target countries that let Ukraine use their weapons. pic.twitter.com/5lhsw4fgAn
Tehát nem ICBM-rő volt szó, hanem egy IRBM (intermediate-range ballistic missile – közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta) volt a kérdéses fegyver. De mennyivel jelent ez jobbat a háború veszélyes eszkalációja szempontjából? És egyáltalán mi az az Oresnyik, és honnan került most elő? Nézzük, mit is tudunk!
Vlagyimir Putyin pénteken újabb részleteket árult el az Oresnyikről, azt állítva, hogy
„az Oresnyik a stratégiai fegyverekhez hasonlítható, de nem tömegpusztító eszköz, hanem precíziós fegyver”,
valamint hogy „a fegyver nem régi rendszerek modernizált változata, hanem új fejlesztés”. Utóbbiban azonban nem értenek vele egyet a szakértők. Többségük szerint ugyanis az Oresnyik egy korábban már ismert orosz fegyver, az RS-26 Rubezs közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta átalakított változata, amely maga is egy meglévő, régebbi rendszer, az RS-24 Jarsz ICBM átalakításával született. Az RS-26-ot még 2008-ban kezdte fejleszteni az orosz haderő, és tulajdonképpen az RS-24 „kicsinyített” változata lett volna.
Az RS-26-ot ugyan egy teszt során interkontinentális (tehát 5000 kilométernél nagyobb) hatótávolságra is kipróbálták, de ennek valószínűleg csak jogi okai voltak, akkor még ugyanis Oroszország érvényesnek tekintette magára a közepes hatótávolságú fegyverek fejlesztését tiltó nemzetközi egyezményt. Valójában a feltételezések szerint hasznos (tehát halálos) teherrel az RS-26 csak közepes (3-5000 kilométeres) hatótávolságra lett volna képes.
Fotó: Wikimedia
A fejlesztés folyamán felmerültek olyan tervek, hogy az RS-26-ot nukleáris helyett hagyományos robbanófejekkel is felszerelhetővé tegyék, de végül az egész programot leállították 2018 körül, leginkább valószínűleg pénzhiány miatt, hogy az elérhető forrásokat a Putyin által akkoriban bejelentett újgenerációs fegyverek, például az Avangard hiperszonikus siklórepülő fejlesztésére koncentrálják – azonban az orosz raktárakban minden bizonnyal maradt néhány darab kísérleti RS-26-os.
Ezért látszik valószínűnek, hogy a mostani támadást egy ilyen, korábban „a molyirtóba eltett” RS-26-ossal hajtották végre, amely kapott egy hangzatos új nevet, az Oresnyiket (Mogyorófa). Innen nézve részben érthető, hogy az ukránok első körben ICBM-nek nézték a beérkező fegyvert, hiszen az Oresnyik „egyenes ági leszármazottja” az RS-24-es interkontinentális ballisztikus rakétának.
Egy rakéta – többszörös veszély
Az Oresnyik leglátványosabb tulajdonsága az, hogy a szintén az ICBM-ekre jellemző MIRV-eket (Multiple Independently Targetable Reentry Vehicle, azaz több önállóan célra irányítható robbanófejet) használ. Ezt a megoldást elsősorban azért fejlesztették ki a hidegháború idején, hogy a nukleáris robbanófejek mindenképpen átjussanak az ellenséges védelmen és több célpontot is képesek legyenek elpusztítani: egy-egy rakéta ugyanis több tucat robbanófejet – köztük üres „csalikat” is – szállíthat így, ezek nagy magasságban leválnak a rakéta testéről, és onnan külön-külön, akár különböző célpontok irányába zuhanhatnak tovább.
Another video of the ruSSian ICBM's multiple independently targetable reentry vehicles https://t.co/maEa5qFcQi pic.twitter.com/88fEGZHy1r
— (@TheDeadDistrict) November 21, 2024
Ez rendkívüli módon megnehezíti a légvédelem dolgát, hiszen egyetlen rakéta vagy robbanófej helyett több célponttal kellene elboldogulni, ráadásul ezek közül nem egyértelmű, melyik az „éles”, nukleáris vagy hagyományos robbanófej, és melyik csak csali.
A Dnyipróra kilőtt Oresnyik esetében az oroszok a jelek szerint 6x6, azaz összesen 36 robbanófejjel szerelték fel a kilőtt rakétát, azonban ezek az egyenként nagyjából 30 kilogramm súlyú robbanófejek nem tartalmaztak robbanóanyagot. (A készült felvételeken is jól látható, ahogy egy hatos „pakk” robbanófej a célpontra zuhan.) A pusztítást „csupán” a hatalmas, 5-10 Mach, azaz a hangsebesség 5-10 szeresével becsapódó tömeg okozta.
The Ukrainian Air Force confirmed that Russia struck the Ukrainian city of Dnipro with a conventionally armed ICBM this morning, marking the first combat use of an ICBM in history.
— OSINTtechnical (@Osinttechnical) November 21, 2024
Footage from Dnipro showed glowing reentry vehicles hitting the ground around 5 AM local time. pic.twitter.com/PWTGajH9bT
Technikailag tehát igaza van Putyinnak, amikor azt mondja, hogy „hiperszonikus” fegyverről van szó – csakhogy ilyen értelemben az összes ballisztikus rakéta hiperszonikusnak nevezhető. Valódi, modern hiperszonikus fegyver alatt általában azt szokás érteni, ha az eszköz hiperszonikus sebességgel haladva manőverezni képes önerőből. A MIRV-ek ilyet csak nagyon korlátozott mértékben tudnak: a szétválás után elméletileg lehetséges ezeket külön célpontok irányába pályára állítani, de utána már ballisztikus pályán zuhannak tovább a célpontok felé.
Itt érdemes elővenni Putyin harmadik állítását: az Oresnyik szerinte „precíziós fegyver”. A helyzet az, hogy az RS-26 Rubezs esetében a szakértők a találati pontosságot igen alacsonynak ítélték (a találati pontatlanság valószínűsége 200-500 méter között lehetett, tehát a célponttól számítva egy ekkora átmérőjű körön belül ért volna földet a rakéta) – ez egy futballstadion biztos eltalálásához sem elég. Nukleáris robbanófej esetén persze ez nagyjából mindegy, úgyis ennél jóval nagyobb sugarú körben pusztít a fegyver, hagyományos robbanófej esetében viszont ez már nem elegendő.
Éppen ezért hasznos a most élesben is tesztelt sok robbanófejes kialakítás: így a sok robbanófejből valamelyiknek van esélye valóban eltalálni a célpontot, ha pedig egy nagyobb terület (mondjuk egy légibázis, közlekedési csomópont, vagy hasonló) a célpont, akkor a sok robbanófej hasonlóan működhet, mint az ukrajnai háborúban elhíresült „kazettás” bombák és lőszerek, amelyeknek az az előnye, hogy nem kell pontosan eltalálni a célpontot, hiszen a kisebb „al-lőszerek” az egész területet megszórják robbanásokkal.
Dnyipróban az Oresnyik egyik robbanófeje például egy rehabilitációs központot talált el – hacsak nem ez volt a célpont, akkor ez nehezen tekinthető például „precíziós” támadásnak.
The impact site of one of the rods of the Russian ICBM RS-26 launched this morning at the city of Dnipro.
— Special Kherson Cat (@bayraktar_1love) November 21, 2024
State Emergency Service of Ukraine regarding the damage caused by attack:
"In the morning, the enemy attacked Dnipro: 2 people were wounded
The building of the… https://t.co/8R8FX19eDf pic.twitter.com/kM6OrurJZ3
Ha tehát Putyin három fő állítását nézzük: új fejlesztésű, hiperszonikus, precíziós, akkor egyik sem igaz, vagy legalábbis nem teljes mértékben igaz.
Egyedi eset vagy sorozatgyártott fenyegetés?
Ettől még persze az Oresnyik veszélyes fegyver, bevetése pedig egyértelműen eszkalációs lépésnek tekinthető – már csak azért is, mert még eddig egyetlen ország sem vetett be soha éles, harci körülmények között sem IRBM-t (ahogy egyébként ICBM-et sem). Egyértelmű, hogy Oroszország üzenetet akart küldeni a Nyugatnak ezzel a lépéssel, és ez bizonyos szempontból sikerült is, hiszen napok óta téma a rakéta bevetése, illetve ennek lehetséges implikációi.
De valójában mennyire jelent új, az eddigieknél nagyobb fenyegetést az Oresnyik Ukrajnára, a Nyugatra és a világra? Azt azért szögezzük le gyorsan, hogy Oroszország eddig is bőven rendelkezett olyan fegyverekkel, amelyekkel Európa egész területét támadni tudta volna, ha szándékában lett volna. Az újdonság legfeljebb az, hogy egy hagyományos ICBM-hez képest az Oresnyik elméletben nukleáris robbanófejek nélkül is képes lehetne stratégiailag fontos célpontok támadására (a korábbi orosz rakéták ehhez túl pontatlanok) – de eddig sem elsősorban a képesség hiánya tartotta vissza az oroszokat attól, hogy megbombázzák mondjuk a NATO egyik lengyelországi, az ukrajnai fegyverszállításokban kulcsszerepet játszó bázisát.
Kérdés az is, hogy a nyugati légvédelmi rendszerek mennyire lehetnek képesek semlegesíteni az Oresnyik fenyegetését. Valószínű, hogy az Oresnyiket elfogni csupán az amerikai THAAD rendszer lehet képes, az Ukrajnában egyébként ballisztikus rakéták ellen is jól működő Patriot nem. Utóbbi ugyanis csak a pálya utolsó, a felszínhez közelebbi szakaszában bevethető, itt pedig már nem egy rakétát, hanem a sok tucat robbanófejet kellene egyesével kilőni. THAAD-ból viszont nagyon kevés van (erről bővebben az alábbi ajánlóra kattintva olvashat).
Ez nem jó hír Európának, de még rosszabb hír Ukrajnának, ahova belátható időn belül biztosan nem telepít THAAD üteget Amerika. Akkor ez azt jelenti, hogy ezután Ukrajnában semmi sincs biztonságban, hiszen az oroszok immár rendelkeznek egy az ország teljes területét elérő, kivédhetetlen fegyverrel?
Ez elméletben igaz, a gyakorlatban azonban erőteljes kérdőjelek merülhetnek fel. A most bevetett fegyver még Putyin elmondása szerint is „kísérleti” volt, sorozatgyártása csak most indul. De tényleg elindul? Ahogy már írtuk, a Dnyipróra kilőtt Oresnyik feltehetően egy korábban raktárba elhelyezett, és most előszedett és felújított RS-26 volt. Valószínű, hogy ilyenből van még néhány az orosz raktárakban, de nem több tucat vagy száz darab. Képes lehet az az Oroszország, amely technológiai problémák, illetve a nyugati szankciók miatt a kis hatótávolságú Iszkander ballisztikus rakétából is csak nagyon korlátozott számban tud gyártani, a jóval drágább és bonyolultabb Oresnyikből havonta több tucatot is legyártani? Valószínűbb, hogy az Oresnyikre az a sors vár, mint sok másik orosz „csodafegyverre”, mint például a T-14 Armatára vagy a Szu-57 harci gépre: megmarad a kísérleti, PR-célokra alkalmas, valódi háborús bevetésre viszont csak korlátozottan használható eszköz szintjén.
Fragment of one of the missiles that hit Ukraine’s Dnipro last night.
— Clash Report (@clashreport) November 21, 2024
Could be part of alleged Russian ICBM. pic.twitter.com/WzxtCGckDv
De ha mégis le tud gyártani Orsenyikeket sorozatban Oroszország, milyen áron? Egyetlen RS-26 árát 50 millió dollárra becsülik a szakértők, és ez drámaian „sorozatgyártás” esetén sem tudna csökkenni, hiszen nagyon bonyolult, speciális alkatrészekkel teli szerkezetekről beszélünk. Hány olyan célpont van Ukrajnában, amelyre érdemes kilőni egy ilyen drága fegyvert, amely ráadásul valódi precíziós csapásra (mondjuk egy parancsnoki állás vagy egy légvédelmi üteg ellen) nem alkalmas?
Világháború? Elnapolva
Tény viszont, hogy az orosz hadiipar demonstrálta, képes még fejlesztésekre, és főleg: képes egy olyan nagyobb hatótávolságú ballisztikus rakéta előállítására, amellyel egy kerület nagyságú célpontot el lehet találni. (Egy másik új fejlesztésű, az orosz propagandában sokat hivatkozott eszköz, a Szarmat ICBM legutóbbi tesztje például ezzel ellentétben totális kudarccal és az indítósiló megsemmisülésével végződött.)
A múlt csütörtökön történtek tehát mindenképpen fontos jelzésnek számítanak, és bizonyosan bekerülnek a nyugati stratégiai tervezők háborús eszkalációs modelljeibe – de alapvetően nem írják át azokat. Hiába beszél az orosz (vagy a nyomán a magyar kormányzati) propaganda arról, hogy „soha nem látott közelségbe” került a végzetes eszkaláció, azért erről szó sincs. Oroszország semmivel nem került közelebb ahhoz, hogy konfliktust vállaljon a NATO ellen.
Ha viszont már az eszkalációnál tartunk, az Oresnyik bevetésének „farvizén” azért kiderült egy nagyon fontos dolog. Az Egyesült Államok – illetve a NATO – és Oroszország között az eldurvult viszony ellenére továbbra is működnek a még a hidegháború idején kialakított, pontosan a végzetes eszkaláció elkerülésére kialakított csatornák.
Amerikai tisztviselők az Oresnyik kapcsán elárulták, hogy az amerikai ATACMS rakéták oroszországi célpontok elleni bevetése előtt tájékoztatták a lépésről Moszkvát – Moszkva pedig az Oresnyik kilövése előtt Washingtont, Londont és Párizst (tehát a nyugati atomhatalmakat) is figyelmeztette a lépésre, nehogy a rakétaindítást nukleáris töltetű ICMB kilövésének nézzék az erre a fenyegetésre „kihegyezett” nyugati észlelőrendszerek. Ez pedig azt mutatja, hogy a kemény üzengetés ellenére valójában mindkét oldalon tisztában vannak egy kontrollálatlan eszkaláció veszélyeivel, és el akarják azt kerülni – legalábbis egyelőre.
The Guardian, The War Zone, Tom Cooper, Rácz András
Nem indult túl jól a nap a magyar devizának. 
