Az amerikai védelmi ipar, amelyet hagyományosan az olyan nagy múltú vállalatok, mint a Lockheed Martin, a Raytheon és a Boeing uraltak, a csúcstechnológiai forradalom által vezérelt mélyreható átalakuláson megy keresztül. Évtizedeken át ezek a bevett szereplők alakították a katonai beszerzések színterét, olyan hatalmas hardverprojektekre összpontosítva, mint a fejlett vadászrepülőgépek, harckocsik és rakétavédelmi rendszerek.

Ezt a hagyományos megközelítést azonban egyre gyakrabban vizsgálják felül a magas költségek, a lassú fejlesztési ciklusok és a modern hadviselés változó természetéhez való gyors alkalmazkodásra való képtelenség miatt. Ebben az összefüggésben a Szilícium-völgyi székhelyű vállalatok felemelkedése paradigmaváltást vezetett be, és a hagyományos vállalkozók dominanciáját olyan innovatív megközelítésekkel kérdőjelezi meg, amelyek az agilitást, a költséghatékonyságot és a csúcstechnológiákat helyezik előtérbe.

Az amerikai hadiipar fejlődése

Az olyan vállalatok, mint az Anduril, a Palantir, a SpaceX és az OpenAI kulcsszereplőkké váltak ebben az átalakulásban, és a mesterséges intelligencia, az autonómia és az adatvezérelt megoldások terén szerzett szakértelmüket felhasználva a mai katonai műveletek igényeinek kielégítésére törekednek. Az elmozdulás tükrözi a globális konfliktusok szélesebb körű tendenciáit, ahol a digitális képességek, a pilóta nélküli rendszerek és a valós idejű adatelemzés döntő tényezőkké válnak a csatatéren.

Ez az átalakulás nem elszigetelten zajlik, hanem a geopolitikai nyomás alakítja, beleértve a Kínával és Oroszországgal fennálló feszültségeket, az Ukrajnában zajló háborút, valamint az Egyesült Államok azon igényét, hogy megőrizze technológiai fölényét a feltörekvő ellenfelekkel szemben. A csúcstechnológiai vállalatok szerepe a védelemben nem pusztán kiegészítő jellegű; a katonai hatalom koncepciójának és bevetésének alapvető újragondolását jelenti.

Ezt az átállást az a növekvő felismerés vezérli, hogy a hagyományos rendszerek – bár a múltbeli konfliktusokban hatékonyak voltak – nem alkalmasak a 21. század kihívásaira, amelyek nemcsak fejlett fegyverzetet igényelnek, hanem a hatalmas mennyiségű adat valós idejű integrálására, elemzésére és kezelésére való képességet is. Mivel a csúcstechnológia továbbra is átalakítja a védelmi tájképet, hatásuk túlmutat az Egyesült Államokon, és tanulságokkal szolgálnak a szövetséges nemzetek, például Ukrajna számára. Az a kérdés, hogy utánozzák-e ezt az új modellt, vagy egyedi utat alakítanak ki, meghatározza majd, hogy a nemzetek hogyan pozicionálják magukat a fejlődő globális védelmi ökoszisztémában, kiemelve a stratégiai összehangolás és az innováció szükségességét a felmerülő fenyegetések hatékony kezeléséhez.

Az amerikai védelmi ipar átalakulását több olyan kulcsfontosságú trend támasztja alá, amelyek újradefiniálják a működési és technológiai kereteket. Az egyik legjelentősebb trend a hagyományos hardverdomináns rendszerekről a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás által vezérelt szoftvervezérelt platformokra való áttérés.

Az olyan csúcstechnológiai vállalatok, mint a Palantir és az Anduril, úttörő szerepet játszanak ebben az eltolódásban a moduláris és adaptív technológiák bevezetésével, amelyek lehetővé teszik a gyors frissítést és integrációt. Ez az átmenet a sebesség és a rugalmasság egyre nagyobb hangsúlyt kap, mivel a több évtizedes életciklusokra tervezett, elavult rendszerek egyre inkább túl lassúnak tűnnek a modern hadviselés gyorsan változó dinamikájának kezeléséhez.

A hírszerzési szál

A Palantir egy fő alapítója, Peter Thiel – Donald Trump bizalmasa – befektető abban a Carbyne nevű cégben is, amelynek tulajdonosai között találjuk az izrael politika és hírszerzői közösség prominens tagjait. A Carbyne szorosan együttműködik az izraeli katonai hírszerzés híres-hírhedt ’8200-as Egységével’, amely a kibervédelem mellett a palesztin civilek után is kutat „nyomásgyakorlási céllal”, valamint szemmel tartja az amerikai palesztinokat az amerikai társszervvel (NSA) történt kétoldalú megállapodás alapján.

A Carbyne megfigyelő rendszere 2018-ban kapta meg az első amerikai megrendelését, ugyanabban az évben, amikor Kína szinte ugyanolyan jellegű tömeges megfigyelő programja életbe lépett. 

A Palantir és a Carbyne között szervezetté 2013-ban vált a kapcsolat, amikor az előbbi K+F központot nyitott Izraelben. A központ jelenlegi vezetője az a Hamutal Meridor, aki korábban a 8200-as Egységgel szoros kapcsolatban álló Verint igazgatójaként szolgált. A Verint-et korábban az amerikai elektronikus hírszerzés is felbérelte, hogy ’backdoor (hátsóajtó) programot’ rakjanak az amerikai távközlési rendszerekre és népszerű applikációkra.

Botrányok szereplője

A Palantir prediktív analitikai rendszerét már használják az amerikai polgári bűnüldözésben, de katonai célokra már bevetették Afganisztánban és Irakban is. Európában a dánok voltak az elsők, aki láttak fantáziát a Palantir elemzéseiben. A dán rendőrség és a hírszerzés 2016-ban 7 évre kötött megállapodást arra, hogy bevetik az amerikai cég prediktív analitikáját a terrorizmus elleni harcban.

De a szoftvert sötétebb politikai célokra is fel lehet használni, így a kisebbségek, avagy az ellenzék vezetőinek megfigyelésére. A Palantir már eddig is megjelent botrányok szereplőjeként, kiemelten az állítólagos részvétele a Cambridge Analytica műveletben, ahol részt vettek az amerikai elnökválasztás és a Brexit népszavazás befolyásolásában.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)