Putyin és a bűnözői körök – egyre szorosabb együttműködésben

Tavaly ősszel elemeztük ezeken a hasábokon, hogy az Iráni Forradalmi Gárda és az iráni Hírszerzési Minisztérium hogyan használja föl a bűnszövetkezeteket egyre inkább az európai műveleteik végrehajtásához. Nos, érdemes egy pillantást vetni ebben az összefüggésben a Kreml műveleteire is.

Az nem újdonság, hogy Moszkva bűnözőket és szervezett bűnözői csoportokat alkalmaz erre a célra. Az Észtország elleni 2007-es kibertámadásokat Putyin kormányával kapcsolatban álló proxi csoportok szervezték. Az orosz állam erősen kriminalizált, és a bűnözői „alvilág” és a politikai „felső világ” összefonódása arra készteti a rezsimet, hogy időről időre bűnözőket használjon uralma eszközeként.

Putyin „mobilizációs állama” alatt az illegális tevékenységeket – a csempészettől a kibertámadásokig – a hadviselés alapvető eszközeinek tekintik.

Ukrajna 2022-es inváziója után Oroszország „sorköteles államból” a teljes „mobilizációs államba” való átállása fokozta a bűnözői csoportok részvételét a szankciók kikerüléséhez, a kiberháborúhoz és a hírszerzéshez kapcsolódó műveletekben. A szervezett bűnözési hálózatok hozzáférést biztosítanak Oroszország számára korlátozott árukhoz, például fejlett elektronikai eszközökhöz a hadsereg számára, és megkönnyítik a pénzmosást és az illegális pénzáramlást. Nevezetesen, az orosz hírszerző szolgálatok egyre gyakrabban bűnszövetkezetekre támaszkodnak kémtevékenységeik kiegészítésére, beleértve a szabotázst, a kibertámadásokat és a merényleteket.

A Kreml szoros kapcsolata a bűnözői világgal, amely távolról sem elszigetelt incidensek sorozata, egy mélyen beágyazott együttműködési rendszert képvisel, amely számos előnnyel jár Moszkva számára. Ennek az együttműködésnek a lényege a kölcsönös szükségszerűség. A Kreml számára a bűnözői hálózatok olyan kész infrastruktúrát kínálnak, amely képes titkos műveletek végrehajtására olyan fokú tagadhatóság mellett, amelyhez a hagyományos állami szervek ritkán férnek hozzá.

Win-win szituáció

Ezek a csoportok pénzügyi forrásaikkal és Oroszországon és Nyugaton kiépített hálózataikkal az orosz érdekek külföldön való érvényesítésének nélkülözhetetlen eszközeivé váltak. Cserébe védelmet és legitimitást kapnak az államhatalommal való összefonódásuk révén – mecenatúra, amely lehetővé teszi számukra, hogy a munkájukban rejlő kockázatok ellenére boldoguljanak.

Ennek a kapcsolatnak a fejlesztésével a Kreml elmossa a határvonalat az államügy és a bűnöző vállalkozás között. Moszkva támaszkodása ezen csoportokra való azt jelenti, hogy a bűncselekményeket sok esetben államilag szankcionálják, még akkor is, ha soha nem viselik a kormányzati részvétel hivatalos bélyegét.

Ez a stratégiai kétértelműség nemcsak megvédi az orosz vezetést a közvetlen elszámoltathatóságtól, hanem lehetővé teszi számukra olyan célok elérését is, amelyek egyébként a nemzetközi jog keretein kívül esnének. Ez a megállapodás tehát egy erőteljes összefonódást testesít meg, amelyben a bűnözői találékonyság találkozik az állami ambíciókkal, és végül hatékony kombinációként szolgál a hatalom és befolyás globális színtéren való kivetítésére.

Ennek az együttműködésnek egy jelentős előnye a megnyíló pénzügyi csatornákban rejlik.

A szervezett bûnszervezetek hírhedtek arról, hogy nagy összegeket mozgatnak át a határokon keresztül. Ezek a tevékenységek biztosítják a Kreml számára az úgynevezett fekete készpénzhez való hozzáférést, amely különféle állami műveleteket hajt végre, különösen a titkos műveleteket. Ez a finanszírozási mechanizmus lehetővé teszi Oroszország számára, hogy megkerülje a nemzetközi testületek által bevezetett hagyományos pénzügyi ellenőrzést és a szankciókat, és ezáltal gazdasági nyomás alatt is fenntartsa stratégiai kezdeményezéseit.

Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a bűnhálózatoknak a szakértelmét hogyan használják fel egy sor titkos tevékenység támogatására. A kibertámadásokon és merényleteken túl az információs hadviselésre, a csempészetre, sőt a külföldi államok politikai folyamatainak manipulálására is kiterjednek a készségeik. Az állami bürokráciák számára nehéz ilyen hatékonyan és kíméletlenül fellépni, különösen olyan környezetben, ahol a Kreml el akarja kerülni a nyílt katonai ,vagy diplomáciai szerepvállalást.

Moldova, a Baltiak és Ukrajna a célpontok között

Például Ukrajnában több nyomozati jelentés azt sugallja, hogy az orosz hírszerzéshez állítólagosan kötődő bűnözői elemek vesznek részt a nyugatbarát politikusok elleni rágalomkampányok megszervezésében, ami félelem és bizonytalanság légkörét teremti meg kulcsfontosságú választások előtt. Hasonlóképpen, Moldovában a helyi bűnözői hálózatokat azzal vádolják, hogy gazdasági nyomást gyakorolnak – tiltott pénzmozgások és vesztegetés révén – pénzmosásra és a Kremlnek kedvező politikai csoportok befolyásolására, hogy elfojtsák az ország lépéseit az Európai Unióval való kapcsolatok megerősítésére.

A balti államokban a jelek szerint az oroszokhoz köthető csoportok pénzügyi kényszert és színfalak mögötti lobbitevékenységet alkalmaznak a helyi politikusok aláásására, biztosítva, hogy a kormányok vagy rokonszenvesek maradjanak Moszkva programjával, vagy túlságosan megosztottak ahhoz, hogy hatékonyan ellensúlyozzák azt. Így a bűnözők beágyazásával ezekbe a műveletekbe Oroszország nemcsak a képességeit növeli, hanem el is szigeteli magát a közvetlen következményektől.

A litván ügyészek az orosz katonai hírszerzéssel, a GRU-val hozzák összefüggésbe a vilniusi IKEA áruház 2024 májusában elkövetett felgyújtását. A támadást állítólag azért tervezték, hogy elriassza Litvániát attól, hogy továbbra is támogassa Ukrajnát, és olyan közvetítőket vontak be – a hivatalos GRU-ügynökök helyett bűnözőket –, akik a szükséges fedezetet biztosították egy ilyen magas kockázatú művelethez.

Ez az incidens egyértelműen bemutatta, hogyan mozgósítják a bűnöző elemeket konkrét, rövid távú taktikai előnyök érdekében.

Ez határozottan emlékeztet arra, hogy bár ennek a szövetségnek az igazi ereje a hosszú távú, rendszerszintű előnyeiben rejlik, az időnkénti nagy horderejű szabotázs továbbra is a Kreml változatos stratégiáinak részét képezi.

Végső soron a Kreml és a szervezett bűnözés közötti kapcsolat nem egyszerűen szórványos találkozások sorozata, hanem egy gondosan ápolt, stratégiai partnerség, amely több fronton is erősíti Oroszország hadműveleti képességeit. Az államhatalom és a bűnöző vállalkozások közötti megállapodás révén a Kreml olyan pénzügyi, működési és politikai forrásokhoz jut, amelyeket nehéz lenne egyedül, hagyományos állami mechanizmusokkal biztosítani.

A hihető tagadhatóság fontossága

Ez a bonyolult együttműködés a modern geopolitika kritikus és nyugtalanító aspektusát mutatja be: amikor a bűnözői alvilág az államhatalom kinyújtott karjává válik. Ez egy olyan modell, amely lehetővé teszi Oroszország számára, hogy fenntartsa a „hihető tagadhatóság” látszatát, miközben olyan tevékenységeket folytat, amelyek megkérdőjelezik a nemzetközi jog és rend alapjait.

Miközben a globális közösség e szövetség következményeivel küszködik, nyilvánvaló, hogy mind a politikai döntéshozók, mind a szövetség befolyását ellensúlyozni kívánó biztonsági szakértők számára elengedhetetlen a kapcsolat megértése. Egyre homályosabb ugyanis a határvonal a legitim államforma és a bűnöző vállalkozás között, és ez olyan kihívásokat jelent, amelyek jóval túlmutatnak a hagyományos biztonsági megfontolások körén.