Ausztria kémfőnöke tavaly ősszel arra figyelmeztetett, hogy az euroszkeptikus Szabadságpárt (FPÖ) a 2024-es választások után újra hatalomra kerülhet, márpedig a párt a mai napig nem szakította meg kapcsolatait Oroszországgal. Ilyen körülmények között a magyar kormányzó párt sem lehet messze.
Valóban, a bécsi magyar nagykövetség Szent István Báljára 2018-ban kizárólag FPÖ-s politikusokat hívtak meg, az 2019 februári bécsi Operabálban pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter ott feszített az FPÖ-vezér díszpáholyában.
Szárnyaló adatok
De a Putyin-barátság ellenére a párt továbbra is vezeti a felméréseket. A június 9-i európai parlamenti választásokon várhatóan kényelmes győzelmet arat majdnem 27 százalékkal, jóval megelőzve az SPÖ szociáldemokratáit (23 százalék) és a jelenleg kormányzó ÖVP konzervatívjait (21 százalék).
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
Mi több, a közvélemény-kutatások szerint az FPÖ a szeptemberi parlamenti választásokon várhatóan is az első helyen végez, a szavazatok 30 százalékával (szemben az SPÖ 21 százalékával és az ÖVP 20 százalékával). A párt vezetői számára ezek a bíztató előrejelzések történelmi lehetőséget jelentenek arra, hogy első alkalommal egyikük kerüljön a kancellári posztra, amelyet 2021 óta egy ÖVP-s képviselő, Karl Nehammer tölt be.
Az 1956-ban alapított FPÖ, amely a karizmatikus Jörg Haider vezetése alatt (1986-2000) lendült fel, a hatalom kapuját még soha nem lépte át. A párt az 1957-es, 1980-as, 2010-es és 2022-es választásokon második helyezést ért el, és megalakulása óta három kormánykoalícióban vett részt, az elsőben a szociáldemokratákkal 1983 és 1986 között, a másodikban és a harmadikban az ÖVP konzervatívjaival 2000 és 2006 között, valamint 2017 és 2019 között. Vezetői és aktivistái azonban úgy érzik, hogy a dagály döntően a javukra fordulhatott.
Elsüllyeszthetetlen népszerűség?
Úgy tűnik, az FPÖ megítélése nagyjából sértetlenül jött ki az országot március óta megrázó Egisto Ott-kémkedési botrányból. Egisto Ottot, a belügyi hírszerzés volt tisztviselőjét március 29-én tartóztatták le azzal a gyanúval, hogy pénzért cserébe információkat adott át Oroszországnak.
A gyanú szerint az osztrák belügyminisztérium három magas rangú tisztviselőjének telefonos adatait is átadta Moszkvának: Michael Kloibmüllerét (a belügyminiszter magánirodájának korábbi vezetője), Michael Takacsét (jelenleg a szövetségi rendőrség igazgatója) és Gernot Maierét (a szövetségi külügyi és menekültügyi hivatal vezetője).
Az ügy abban az időszakban bontakozott ki, amikor az FPÖ jelenlegi elnöke, Herbert Kickl belügyminiszter volt. Az osztrák sajtó és a nyomozás első megállapításai szerint Ott 2017-ben kezdett információkat kiszivárogtatni, amikor az FPÖ az ÖVP-vel koalícióban kormányzott.
Az FPÖ és a Kreml hosszú története
Az biztos, hogy az FPÖ és Oroszország szoros kapcsolata nem új keletű. Az FPÖ és Putyin pártja, az Egységes Oroszország 2016 decemberében barátsági szerződést („Freundschaftsvertrag”) írt alá. A megállapodás fő célja az FPÖ és az Egységes Oroszország közötti cserekapcsolatok megszervezése és a pártpolitikai együttműködés kialakítása volt mind ideológiai, mind szervezeti szinten.
Néhány hónappal ezelőtt azonban Herbert Kickl kifejtette, hogy ez a szerződés már nem érvényes, sőt az FPÖ részéről semmisnek tekintik. Az FPÖ egy másik vezető személyisége, Norbert Hofer csatlakozott hozzá, hangsúlyozva, hogy a szerződést akkor kötötték, amikor az orosz elnök sokak számára elfogadható volt: „Ez volt az az időszak, amikor az orosz politikusokat és Putyin elnököt egész Európában szívélyesen fogadták, és sok politikus utazott Moszkvába, hogy személyesen találkozzon Putyinnal” – emelte ki.
Mindazonáltal az FPÖ és Oroszország régóta szoros kapcsolatot ápolnak. Az FPÖ akkori külügyminisztere 2018-ban meghívta Putyint az esküvőjére, és hírhedtté válva pukedlizott az orosz elnöknek. Egy évvel később távozott a kormányból, 2021-ben pedig a Rosznyeft orosz olajipari konszern igazgatótanácsában kapott helyet. 2023-ban Oroszországba költözött, hogy egy agytrösztöt vezessen.
Az FPÖ 2022 februárja óta többször is az Oroszország elleni szankciók ellen érvelt. Herbert Kickl még ma is azt hangsúlyozza, hogy ezek a szankciók csak elhalasztják az ukránok és az oroszok közötti esetleges tárgyalás reményét, és károsak az osztrák érdekekre nézve.
Az osztrák liberális párt vezetője aztán a napokban felszólította a kormányt, hogy vizsgálja ki: az FPÖ vezetője, Herbert Kickl bűnös-e hazaárulásban, miután a jelek szerint ő és pártja az orosz hírszerzés „hosszú karjaként” működött. A POLITICO két héttel ezelőtti, az FPÖ-nek az ország hírszerzésének aláásásában játszott szerepéről szóló részletes jelentésére hivatkozva a Neos párt elnöke arra figyelmeztetett, hogy az orosz befolyás kérdése „élet-halál kérdése Ausztria és Európa számára”.
Agresszív európai kampány
Az FPÖ sajátos kontextusban vetette bele magát az európai választások csatájába. A 2019-es választásokon a pártnak a harmadik hellyel kellett beérnie a szavazatok 17,2 százalékával, messze lemaradva az ÖVP-től és az SPÖ-től, amelyek 34,6 százalékot, illetve 23,9 százalékot szereztek.
A vasárnapi EP választások azonban a populista jobboldali párt egyértelmű győzelmét hozhatják. Ha a felmérések pontosnak bizonyulnak, az FPÖ megközelítheti az összes országos választáson elért eddigi legjobb eredményét, amelyet az 1999-es európai választásokon ért el 27,53 százalékkal.
Az FPÖ erre a választásra egy tapasztalt politikusnak, Harald Vilimskynek szavazott újra bizalmat, akit januárban neveztek ki a lista élére, 2014 és 2019 után harmadszor. Szintén az FPÖ listáján szerepel Petra Steger, Norbert Steger volt osztrák alkancellár lánya, aki 1980 és 1986 között az FPÖ vezetője volt.
Apjához hasonlóan Petra Steger is inkább mérsékelt liberálisnak számít a párton belül, bár sok kérdésben szívesen vállalja a mozgalom konzervatív álláspontját. Azzal, hogy az FPÖ listáján szerepel, a párt hagyományos és meglehetősen radikális szavazói, valamint a mérsékeltebb szavazók közötti középutat igyekszik megtalálni.
Egy márciusi sajtótájékoztatón Herbert Kickl megismételte, hogy harcolni kíván az Afrikából és az arab világból érkező „népvándorlás” ellen, valamint az ellen, hogy Ausztria elveszítse szuverenitását az EU számára. Harald Vilimsky a maga részéről azt hangoztatta, hogy Európa „elitje” „nincs kapcsolatban az emberek törekvéseivel”, és hogy ezt csak úgy lehet orvosolni, ha az FPÖ szavazólapját bedobják az urnákba. Mióta 2014-ben megválasztották az Európai Parlamentbe, Vilimsky Ausztriában az „európai és brüsszeli centralizmus” elleni küzdelem bajnokává vált.
Ezeken az európai választásokon az FPÖ programja agresszív és egyértelmű. Az „EU-Wahnsinn Stoppen” (Állítsuk meg az EU őrületét) címet viselő program nem Ausztria EU-ból való kilépését szorgalmazza, hanem az Unió mélyreható reformját és Brüsszel „politikai túlkapásainak” megszüntetését követeli. A legfontosabb intézkedések között szerepel az EU-n belüli bürokrácia csökkentése, az elszabadult bevándorlás azonnali leállítása, az illegális menedékkérelmekkel szembeni zéró tolerancia és a határellenőrzés szigorítása.
A közvélemény-kutatásokban való vezetés az FPÖ-t az SPÖ és az ÖVP fő célpontjává teszi. Az ÖVP listavezetője, Reinhold Lopatka hangsúlyozza, hogy az FPÖ-vel ellentétben ő és pártja inkább partnerként, mint ellenfélként tekint az EU-ra. Nyíltan azzal vádolja az FPÖ-t és Harald Vilimskyt is, hogy Putyin „kinyújtott karja”, és hogy az EU-ban csak „ellenséget” lát. Ezek a kritikák azonban nem akadályozták meg az ÖVP-t abban, hogy az FPÖ számára kedves politikai témákat felkarolja, kezdve a bevándorlás- és a menedékkérelmek elleni küzdelemmel.
Az FPÖ erős hátszéllel
Az osztrákok többsége meglehetősen negatívan látja az EU jövőjét, ami akár az FPÖ-nek is „jól jöhet”. A Der Standard című napilap május 6-án megjelent felmérése szerint a megkérdezettek 63 százaléka szerint az EU rossz irányba halad - ez a szám nem megnyugtató az ÖVP és az SPÖ számára, akik néhány nappal a választások előtt még mindig abban reménykednek, hogy az FPÖ-től el tudják venni az első helyet.
A dolgok jelenlegi állása szerint úgy tűnik, jelenleg semmi sem képes megállítani az FPÖ felemelkedését. Sikerült ellenállnia az Oroszországhoz való közelség vádjának és az Egisto Ott-botránynak.
Ráadásul a párt a jelenleg hatalmon lévő politikai vezetőkkel szembeni szkepticizmusra, sőt bizalmatlanságra, valamint a két nagy hagyományos párt belső civakodásaira épít. Az osztrákok valódi változásra vágynak, amit az FPÖ jelenleg reálisan felkínál.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
