Az elmúlt 100 napban az Egyesült Államok látványosan kifarolt a saját maga által létrehozott világrendből. Ennek keretében Trump elnök Európában mintha az ellenséget, Putyin elnökben pedig mintha a szövetségest találta volna meg.
Míg a Biden-kormányzat nyilvánvalóan rendszerváltást akart Oroszországban – még ha ez soha nem is hangzott el hivatalos politikai célként –, addig a Trump-kormányzat rendszerváltást akar Európában. Trumpnak az elmúlt 100 napban tett intézkedései és kijelentései azt sugallják, hogy a mélységes bizonytalanság korszakába léptünk, amelyben a válságok bármelyik pillanatban kitörhetnek és eszkalálódhatnak. Most egyetlen elv látszik érvényesülni: az erőnek igaza van („might is right”).
Végül is a nemzetközi jog középpontjában a „pacta sunt servanda” elve áll: a szerződéseket be kell tartani. Mégis, 100 nappal a Fehér Házba való visszatérése után Trump számos olyan megállapodást és kötelezettségvállalást sértett meg, érvénytelenített, vagy lépett vissza, amelyeket az Egyesült Államok korábbi kormányai – köztük az ő kormánya – kötöttek.
Fotó: Depositphotos
Putyin pezsgőt bont
Mindezen fenti lépések közvetlenül, vagy közvetve erősítik az orosz háborús bűnös rezsim helyzetét és legitimációját. Az elit moszkvai körökben forrongó belső feszültségek ellenére – amelyeket a magas kamatlábak és a magas rangú katonai tisztviselők közelmúltbeli letartóztatásai, halála, vagy meggyilkolása táplálnak – a Kreml továbbra is szilárdan kézben tartja az irányítást.
Mi több, Oroszország úgy véli, hogy Trump segítségével végre megtalálta azt, amit a Szovjetunió összeomlása óta keresett: egy globális ideológiai narratívát. Ez az ideológiai áttörés a Kremlnek valami sokkal erősebbet ad, mint a diplomáciai győzelmek vagy a csatatéren elért eredmények – mégpedig egy világos globális célt.
A hidegháború óta először Moszkva úgy véli, hogy üzenetet kell küldenie a világnak – olyan üzenetet, amely túlmutat a regionális befolyáson, és célja egy globális narratíva kialakítása. A Kreml már nemcsak reagál a Nyugatra, hanem ismét megpróbálja meghatározni, hogy szerinte milyen legyen a világ.
A Nyugat Moszkvával szembeni álláspontjának enyhülése
Ez az újjászületett bizalom egybeesik a Trump által keltett politikai bizonytalanság növekedésével Nyugaton, különösen az Egyesült Államokban. Ráadásul Trump külpolitikai ösztönei nagyrészt izolacionista jellegűek, és a munkatársai folyamatosan olyan békejavaslatot terjesztenek elő, amely jutalmazná Oroszországot az ukrajnai agressziójáért.
A legutóbbi javaslat területi engedményeket, a szankciók feloldását és a Nyugat Moszkvával szembeni általános enyhülését tartalmazza. A Kreml tudja, hogy Steve Witkoff izolacionista békejavaslatát valószínűleg nemcsak az ukránok, de más európaiak sem fogadják el – és ez az ő nézőpontjukból bizony kedvező fejlemény.
Elutasításuk ugyanis segít alátámasztani Moszkva tágabb narratíváját: a Nyugat megosztott és megbízhatatlan. Oroszország ezzel szemben kiszámíthatóságot, koherenciát és – ami a legfontosabb – globális ideológiai alternatívát kínál.
Egy új nagyság várakozása
Ma Moszkvában egyedülálló várakozás van – egy új nagyság várakozása. Egyre nagyobb a meggyőződés, hogy Oroszországnak az a sorsa, hogy „szuperországgá” váljon – nemcsak katonai ereje, hanem más országok gondolkodásának és cselekedeteinek befolyásolására való képessége tekintetében is. Ahhoz, hogy valóban „szuper” legyen, Oroszországnak többet kell nyújtania a világnak a gáznál és az olajnál – világnézetet kell nyújtania.
A múltban Oroszország pontosan ezzel küzdött. Az olyan fogalmak, mint az „orosz világ”, vagy az ortodox kereszténység soha nem tudtak elterjedni a szláv szférán kívül. Nem tudtak lojalitást kelteni egy korlátozott kulturális és vallási kontextuson kívül.
Most azonban – részben a Nyugat érzékelt instabilitásának és erkölcsi zűrzavarának köszönhetően – egy új üzenet kezd formát ölteni. Ez egyszerűségében is teljesen világos: Amerikában nem lehet megbízni – Oroszországban viszont igen.
Ez a lényege Oroszország kialakulóban lévő globális filozófiájának – egy olyan narratívának, amely nemcsak a Nyugat elutasításán, hanem a stabilitás és a következetesség ígéretén is alapul.
A Kreml lojális partnerként pozicionálja magát a megbízhatatlan partnerek bonyolult világában. Ez az üzenet visszhangra talál Afrika, Latin-Amerika és Ázsia egyes részeinek kormányai körében – olyan régiókban, amelyek régóta emlékeznek arra, ahogyan a Nyugat lenézte és elhanyagolta őket.
Oroszország következetesnek mutatja magát
Az orosz diplomaták most egyértelmű üzenetet terjesztenek a Globális Délen: az Egyesült Államok elárulta Vietnamot. Aztán Irakot. Aztán Afganisztánt. Még Nyugat-Európát is. És most, mondják, Amerika arra készül, hogy elárulja Ukrajnát.
Milyen partner az, aki minden választási ciklusban megváltoztatja a véleményét? Milyen szuperhatalom az, amelyik négyévente szögesen ellentétes külpolitikát folytat?
Moszkva szemszögéből nézve ez az, ahol Oroszország ideológiája győzedelmeskedik. Putyint állandó, politikája nem függ a demokrácia szeszélyeitől és ebben a rendszerben az ő szava a végleges. Míg Amerika politikája balról jobbra, liberálisról populista irányba változik, Oroszország szilárdnak, mozdíthatatlannak és következetesnek mutatja magát.
Ez az elképzelés olyannyira érvényesült, hogy az oroszok ma már készek elfogadni a hatalmas nehézségeket – inflációt, hiányt és nemzetközi elszigeteltséget – e magasabb cél érdekében.
Amíg van kenyér a polcokon és van egy globális küldetés a kezünkben, addig a Kreml szerint az emberek kitartanak. És eddig nagyrészt így is tettek.
Az orosz néplélek
Az orosz társadalomban egy egyedülálló dualizmus gyökerezik. Sok orosz egyszerre csodálja a Nyugat bizonyos aspektusait – különösen az olyan vezetők alatt, mint Trump –, miközben alapvetően ellenzi a nyugati befolyást és eszméket.
Ez a paradoxon mélyen gyökerezik. Az átlagos orosz számára az Amerikával szembeni bizalmatlanság olyan természetes, mint sok amerikai számára a fegyvertartás.
Az orosz globalizmus új formája van kialakulóban – egy olyan, amely nem a liberális intézmények kiépítésével vagy a jólét ígéretével, hanem a nyugati zűrzavarral szembeni alternatíva felajánlásával törekszik a vezető szerepre. És paradox módon az amerikai politika káosza csak erősíti Moszkva érveit.
Még nem tudni, hogy ez az ideológiai export a világban győzedelmeskedni fog-e, avagy sem. Az azonban világos, hogy a Kremlnek végre van egy globális története: Trump a bizonyíték, hogy Amerikában nem lehet megbízni.
Az iráni háború hatására az európai légitársaságok is emelik az árakat. De ez még csak a kezdet. 
