Sokat megtudtunk már az elmúlt hetekben az Egyesült Államok Nicolas Maduro venezuelai elnök „kiemelésére” végrehajtott, január eleji caracasi akciójáról. Továbbra is kérdések övezik azonban azt, hogy miként voltak képesek a venezuelai fővárosba bejuttatott amerikai kommandósok a híradások szerint gyorsan, veszteségek nélkül átvágni magukat Maduro testőrségén, illetve a bázist védő katonákon.
Pénteken a venezuelai védelmi miniszter, Vladimir Padrino azt mondta, hogy 47 venezuelai katona halt meg a Maduro elleni akció során, köztük kilenc nő. Ezen felül tudunk arról, hogy 32 kubai állampolgár – valószínűleg az államfő testőrei, katonai tanácsadói – is életét vesztette. A venezuelai belügyminiszter pedig korábban úgy tájékoztatott, hogy összesen százan haltak meg a támadás során – nem részletezve, hogy milyen arányban voltak köztük katonák és civiliek.
Amerikai források arról beszéltek, hogy hét amerikai katona sebesült meg az akció során, de közülük január 7-én öten már vissza is tértek aktív szolgálatba, tehát legfeljebb karcolások eshettek rajtuk. Történt mindez egy ellenséges terepen, egyértelmű számbéli hátrányban végrehajtott művelet során. Mi magyarázhatja ezt?
Fotó: Facebook /Delcy Rodríguez
Az elmúlt napokban egy érdekes magyarázat kezdett terjedni a világhálón. Egy állítólag a Madurót védő erőkhöz tartozó férfi arról beszélt egy felvételen, hogy az amerikaiak valamilyen rejtélyes hangfegyvert vethettek be ellenük. „Több százan voltunk, de esélyünk sem volt. Olyan sebességgel és pontossággal lőttek – úgy tűnt, mintha minden egyes katona percenként 300 golyót lőtt volna ki” – írja le az állítólagos szemtanú a támadás kezdetét.
„Egy ponton kilőttek valamit; nem tudom, hogy írhatnám le. Olyan volt, mint egy nagyon erős hanghullám. Hirtelen úgy éreztem, mintha a fejem belülről robbanna fel. Mindannyiunknak vérezni kezdett az orra. Néhányan vért hánytak. A földre estünk, nem tudtunk mozogni. Fel sem tudtunk állni azután a hangfegyver után – vagy akármi is volt az. Az a húsz ember, egyetlen veszteség nélkül százakat ölt meg közülünk. Nem tudtunk sehogy versenyezni a technológiájukkal, a fegyvereikkel. Esküszöm, soha nem láttam még hasonlót.”
A beszámoló hitelességét egyelőre senki sem tudta igazolni vagy cáfolni. Azonban érdekes fejleményként nem kisebb személyiség, mint Karoline Leawitt, a Fehér Ház sajtóreferense osztotta meg az X-en a beszámolót közlő posztot azzal, hogy „hagyd abba, amit csinálsz és olvasd el ezt”.
Stop what you are doing and read this…
— Karoline Leavitt (@PressSec) January 10, 2026
https://t.co/v9OsbdLn1q
Újságírói kérdésre viszont, amely azt firtatta, hogy mi a valóságtartalma a beszámolónak, a Fehér Ház azt közölte, hogy a korábbi közléseiken túl biztonsági okokból nem tudnak többet mondani, és a haderő illetékes parancsnoksága sem kívánta kommentálni a híreket.
Furcsa energiák
Mindenesetre régóta léteznek híresztelések az amerikaiak által kifejlesztett, nem halálos energiafegyverekről, amelyek képesek lehetnek megsüketíteni, megvakítani vagy akár teljesen cselekvőképtelenné tenni célpontjaikat.
Az pedig tény, hogy fejleszteni biztosan fejlesztenek ilyeneket. A legközelebb ahhoz, amit az állítólagos szemtanú leírt, talán a LRAD (Long-range Acoustic Device Range – nagy hatótávolságú akusztikus eszköz) állhat. Ezt 2004 után, Irakban már be is vetették amerikai katonák zavargások megfékezésére, vagy éppen szomáliai kalózok ellen is.
Az LRAD azonban az eddig tudásunk szerint nem képes mondjuk orrvérzést okozni a célpontoknál. Inkább hanghullámok fókuszált továbbítására használható, és ily módon alkalmas arra, hogy érthetően közöljenek rajta utasításokat nagyobb távolságból. Erejét felcsavarva pedig igencsak kellemetlenül hangos lehet – akár halláskárosodást is okozhat –, de a fent leírt tüneteket előidézni ismert formájában nem képes.
Létezik egy „fájdalomsugár” néven emlegetett eszköze is az amerikaiaknak. Az ADS (Active Denial System – aktív megtagadó rendszer) mikrohullámok használatával elvben több száz méter távolságból idéz elő elviselhetetlen forróságérzetet a bőrön. Azonban ez az eszköz a bőr alatti idegvégződéseket ingerli, a valóságban elvben nem okozhat sérüléseket, pláne olyasmit, amitől a célpont mondjuk vért hányna.
The sonic weapon used on Venezuelan troops reminded Peter of a similar weapon he encountered at Quantico. @pdoocy pic.twitter.com/vlPjvM0Cxv
— Sunday Briefing (@SundayBriefFNC) January 11, 2026
Elméleti vagy kísérleti szinten azonban más eszközök is léteztek. Ott van például egy EPIC néven futó eszköz, amely nem hang-, hanem rádióhullámokat használ, amelyek elméletben a belsőfülben található, az egyensúlyozásban és a hallásban is fontos szerepet játszó szőrszálakat veszik célba. A 2008-ban laboratóriumi kísérletek szintjén tartó eszköztől azt várták, hogy képes legyen ideiglenesen teljesen összezavarni a célpont(ok) mozgását koordináló rendszert, gyakorlatilag mozgásképtelenné változtatva őket. A megoldás további előnye lenne a hanghullámokkal szemben, hogy – azokkal ellentétben – a rádióhullámok falakon is képesek áthatolni, így az EPIC épületekben tartózkodó célpontok esetén is működhetne.
Nincs hivatalos nyoma annak, hogy az EPIC valaha túljutott volna a laboratóriumi állatkísérletek fázisán, de ez nem teljesen elképzelhetetlen. És az állítólagos szemtanú által leírt tünetek sokkal jobban passzolnak egy ilyen fegyverhez, mint a fentebb bemutatottakhoz. És persze nem zárható ki, hogy az amerikaiaknak van(nak) ezeken túl olyan eszközeik, amelyekről lényegében semmit sem tudunk.
Ha rejtélyes, akár valamilyen energiafegyver által okozott sérülésekről van szó, akkor felmerülhet bennünk például a Havanna-szindróma története. 2016-tól több tucat külképviseleti helyszínen számoltak be amerikai és kanadai diplomaták furcsa tünetekről: émelygésről, álmatlanságról, egyensúlyi problémákról, fejfájásról. Azóta sem tudjuk, mi történhetett velük – mindenesetre érdekes egybeesés, hogy pont az idei év elején röppent fel a hír, hogy az amerikai kormány állítólag megvásárolt valamilyen, orosz alkatrészeket is tartalmazó, hátizsák nagyságú eszközt. Ez olyan pulzáló rádiófrekvencákat bocsát ki, amelyek akár képesek is lehetnek a fent leírt tüneteket okozni.
Az amerikai különleges erőknek pedig igenis vannak különleges fegyvereik. Sokan például az első, felröppenő pletykák alapján komolytalannak minősítették, hogy létezne a Hellfire levegő-föld rakétának egy robbanófej helyett pengékkel felszerelt, „nindzsa” változata, amely lehetővé teszi, hogy minimális járulékos veszteséggel iktathasson ki akár egyetlen embert – aztán legalább egyszer bevetettek ilyet az amerikaiak.
CENTCOM Forces Kill the Senior Military Leader of Al-Qaeda Affiliate Hurras al-Din (HaD) in Syria
— U.S. Central Command (@CENTCOM) March 1, 2025
On Feb. 23, U.S. Central Command (CENTCOM) forces conducted a precision airstrike in Northwest Syria, targeting and killing Muhammed Yusuf Ziya Talay, the senior military leader of… pic.twitter.com/trhDvgdgne
Figyelemelterelés
Azonban a legvalószínűbb megoldás a caracasi ügyben a legkevesebb fantáziát igénylő.
„Mindenkit figyelmeztetek, aki azt hiszi, hogy harcolhat az Egyesült Államok ellen. Fogalmuk sincs, mire képesek… nem jó ujjat húzni velük”
– mondja a rejtélyes szemtanú az interjúszerűség végén. Ez annyira tökéletes üzenet az Egyesült Államok számára, mintha csak a Fehér Házban vagy a CIA-nál fogalmazták volna meg. És nagyon könnyen lehet, hogy így is volt.
Igencsak jól jön az amerikai haderőnek és magának az Egyesült Államoknak is, ha a valós – és kétségtelenül lehengerlő – képességeik mellett mindenféle rejtélyes, sci-fikbe illő képességeket is feltételeznek róluk potenciális ellenfeleik.
Footage of a US helicopter (possible USMC AH-1Z Viper) engaging ground targets with gun and rocket fire in Caracas, Venezuela. pic.twitter.com/mT5h1lnFkl
— OSINTtechnical (@Osinttechnical) January 3, 2026
Figyelemelterelésnek sem utolsó egy ilyen pletyka. Jelen esetben például addig is kevesebb szó esik az egész eljárás jogszerűségéről, a venezuelai, drogcsempésznek titulált csónakokra mért, minimum kétes morális és jogi alapokkal indított csapásokról, vagy éppen arról, hogy nagyon úgy látszik, a Trump-kormányzat nagyon is szívesen a hatalomban tartja a Maduro-rezsim embereit, amennyiben hozzáférést kap az olajhoz.
Az is múlt heti hír például, hogy a Reuters forrásai szerint amerikai tisztviselők hónapok óta kapcsolatban voltak Diosdado Cabello venezuelai belügyminiszterrel a caracasi akció előtt. Cabello a Maduro-kormány egyik keményvonalas tagjának számít, és Maduróhoz hasonlóan ellene is amerikai szankciók voltak érvényben amiatt, hogy az elnökhöz hasonlóan őt is az állítólag államilag irányított drogcsempész-hálózat kulcsemberének tekintették az amerikai hatóságok. Egyáltalán nincs kizárva tehát az sem, hogy Maduro környezetében nem mindenki volt annyira meglepve az amerikai kommandósok megjelenésének láttán, mint azok a testőrök, akik megpróbálták megvédeni az államfőt.
Az Egyesült Államokban és Venezuelában is sokaknak lehet érdeke, hogy ne derüljön ki pontosan, mi is történt azon a bizonyos éjjelen a Madurót rejtő katonai komplexumban, és ne az esetleg a kritikus pillanatokban lelépő vagy átálló katonákról, az ellenállást talán tudatosan akadályozó tisztekről szóljanak a hírek, hanem inkább amerikai „csodafegyverekről” terjedjenek ellenőrizhetetlen pletykák.
(The War Zone, Forbes, AOL)
