Tizenegy halott csak a kezdet: véres hadjáratba kezdhet a CIA és az amerikai hadsereg

A Venezuelából indult, az amerikaiak szerint az Egyesült Államokba tartó kábítószert szállító motorcsónak szeptember 2-ai kilövését sokan az amerikai drogháború új szakaszának nyitányaként értékelték. Eljött a pont, hogy az amerikai fegyveres erők egyszerűen le fognak vadászni bárkit, akire a drogellenes vagy hírszerzési ügynökségek rámutatnak – bírósági ítéletek, szabályszerű eljárások, sőt akár a nyilvánosságnak bemutatott bizonyítékok nélkül?

Donald Trump mindenesetre még augusztusban aláírt egy titkosított elnöki direktívát, amelyben arra utasítja a Pentagont, hogy vesse be az ország területén kívül a fegyveres erőket a korábban terrorista szervezetekké nyilvánított drogkartellek ellen. Azonban a nyolc ilyen besorolást kapott bűnszervezet közül hat mexikói – tehát az Egyesült Államok déli szomszédja területén is halálos katonai csapásokra készül?

Bármekkora felháborodást is váltott ki a venezuelai drogcsónak megsemmisítése, az semmi lenne ahhoz képest, ha hasonló akciókat Mexikóban hajtana végre az amerikai haderő. Venezuela gyakorlatilag nemzetközi szinten páriának számít, Nicolas Maduro elnök legutóbbi választási győzelmét a nemzetközi közösség nagy része nem ismerte el, az ország a káosz és a polgárháború szélén táncol évek óta, hadereje pedig csak árnyéka egykori önmagának. És hát lássuk be, 11 arctalan, valahol a Karib-tengeren hajózó állítólagos drogcsempész halála miatt senki nem fog világbotrányt okozni.

Mexikó viszont – minden problémája ellenére – egy működő ország, nem mellesleg pedig az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnere, sokmillió hivatalos és nem hivatalos amerikai állampolgár szülőföldje. Ha Mexikóban kezdenének amerikai drónokról vagy repülőgépekről kilőtt rakéták vagy bombák darabokra tépni feltételezett kartelltagokat, az azért nagyon más helyzet lenne. Nem véletlen, hogy Claudia Sheinbaum mexikói elnök a fent említett amerikai elnöki utasítás hírére azonnal és élesen reagált.

„Az Egyesült Államok nem fog Mexikóba jönni a hadseregével. Együttműködünk, közösen dolgozunk, de nem lesz invázió. Ez ki van zárva, teljesen ki van zárva”

– szögezte le, és kifejtette, semmilyen olyan megegyezés nem született az Egyesült Államokkal, hogy az katonai erőt vethet be mexikói területen, és Trump döntése a kartellek terrorszervezetté nyilvánításáról „nem válhat lehetőséggé arra, hogy az Egyesült Államok megsértse a szuverenitásunkat”.

Könyékig benne van a CIA

Ebben a helyzetben különösen érdekes a Reuters minap megjelent oknyomozó írása, amely arról szól, hogy a CIA az eddig elképzelésekhez képest sokkal lényegesebb szerepet játszott és játszik a drogellenes háború mexikói frontján – meglehetősen vegyes eredményekkel.

Nem újdonság persze, hogy különböző amerikai állami ügynökségek, elsősorban a Drug Enforcement Administration (DEA – Kábítószer-ellenes Hivatal), valamint a különböző amerikai hatóságok együttműködtek és együttműködnek a mexikói hatóságokkal a kábítószerek elleni harcban, azonban a CIA szerepe eddig eléggé árnyékban maradt.

A Reuters több tucat amerikai és mexikói aktív és egykori kormányzati, hírszerzési tisztviselőtől kapott információkra alapuló cikke szerint a CIA hosszú évek óta hajt végre „fedett” akciókat a mexikói drogkartellek vezetőinek kézre kerítése érdekében. Amikor 2023 januárjában a mexikói hatóságok harci helikopterekkel és több száz katona bevetésével rajtaütöttek a korábban bebörtönzött drogbáró, Joaqin ’El Chapo’ Guzmán fián, Ovidio Guzmán Lópezen, akkor a CIA-tól kapott részletes információk alapján dolgoztak, amelyeket az amerikai ügynökség egy beépített emberen, illetve fejlett elektronikus hírszerzési eszközökön keresztül szerzett.

Magát a rajtaütést is a mexikói hadsereg egy CIA által kiképzett, felszerelt, pénzelt, illetve folyamatosan ellenőrzött egysége hajtotta végre. Ovidio Guzmán jelenleg már az Egyesült Államoknak kiadva várja az ítéletét, de testvérére továbbra is tízmillió dolláros nyomravezetői díj van kitűzve, a mexikói drogkartellek pedig továbbra is működnek.

A Reuters forrásai szerint gyakorlatilag a CIA koordinálja jelenleg az Egyesült Államok drogellenes műveleteit Mexikóban, a mexikói hadseregben és haditengerészetben pedig a fent leírthoz hasonló CIA-kiképzést kapott, sokszáz főt kitevő különleges egységek hajtják végre a kiemelt fontosságú akciókat.

„A CIA a koordinátora és az elősegítője a legfontosabb kábítószerellenes ügyeknek Mexikóban. Azok az egységek elképesztően fontosak”

– fogalmazott a mexikóvárosi amerikai nagykövetség egy közelmúltban távozott vezető tisztviselője.

Kényes kérdés lehet, hogy ezek a különleges egységek kihez is lojálisak elsősorban, és előfordulhatott-e olyasmi, hogy a mexikói kormányzatot kihagyva hajtottak végre bizonyos bevetéseket. Ahogy nyilván azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon a CIA a saját embereivel, saját hatáskörben hajtott-e végre akciókat mexikói területeken a kábítószer elleni harc keretében, a mexikói hatóságok tudta és jóváhagyása nélkül. Természetesen mind a mexikói, mind az amerikai kormány tagadja, hogy ilyesmire sor került volna, és mindkét részről a két ország hatóságainak kölcsönös információmegosztáson és közös célok érdekében végzett, törvényszerű együttműködéséről beszélnek.

Véres kudarcok

A CIA mindenesetre évtizedek óta aktív a mexikói drogellenes háborúban, és például fontos szerepet játszottak ’El Chapo’ Guzmán 2016-os, több korábbi szökés után egyelőre véglegesnek látszó letartóztatásában is.

Azonban az eredmények meglehetősen kérdésesek. A leglátványosabb kudarc Ovidio Guzmán 2019-es letartóztatási kísérlete volt. Ezt szintén a mexikói hadsereg CIA által kiképzett és folyamatosan felügyelt egysége, a GAIN hajtotta végre. Több hónapnyi előkészítés után a katonák őrizetbe is vették Guzmánt, Culiacánban, Sinaola tartomány fővárosában. Csakhogy nem sokkal később a Sinaola kartell több száz állig felfegyverzett embere tűnt fel a városban, és hatalmas vérontást helyeztek kilátásba, ha nem engedik el a főnöküket, többek közt a hadsereg helyi egységei családtagjainak otthont adó védett lakóparkot is körbevették. Az akkor elnök végül néhány órával később Ovidio elengedését parancsolta a katonáknak, jókora felzúdulást kiváltva azzal, hogy tulajdonképpen nyilvánosan behódolt a kartell követeléseinek.

De az igazán súlyos következményekkel járó kudarc nem ez volt. Erre a címre az egyik esélyes az, hogy az amerikai hatóságok és ügynökségek teljesen „átaludták” a fentanil térhódítását a 2010-es évek végén. Az elmúlt tíz évben a becslések szerint 450 ezer amerikai életét követelő, könnyen előállítható, szintetikus, a heroinnál sokszorosan „erősebb” kábítószer kezdetben Kínából érkezett az Egyesült Államokba, de a mexikói kartellek hamar felismerték a lehetőséget, és elkezdték kiépíteni a saját gyártási kapacitásaikat.

Azonban a CIA elemzői – és következésképp minden bizonnyal a mexikói hatóságok kábítószerellenes csúcsszervei is – meg voltak győződve arról, hogy a kartellek a herointermelés felfuttatásával próbálnak válaszolni az új kihívásra. Ezért aztán az erőfeszítések nagy része a mexikói mákültetvények kiirtására, valamint a Dél-Amerikából érkező kokain feltartóztatására összpontosultak.

„Elszalasztottuk”

– ismerte el egy hosszú ideig Dél-Amerikában dolgozó korábbi CIA-tisztviselő a fentanilról. Ez is hozzájárulhatott aztán ahhoz, hogy az Egyesült Államok hatóságait és egészségügyi szervezeteit is teljesen felkészületlenül érte a fentanil berobbanása 2020 környékén.

A másik nagy kudarc is stratégiai jellegű. Ahogy a Guzmán család tagjai elleni évtizedes hajtóvadászat is mutatja, a CIA stratégiájának központi eleme a kartellek vezetőinek levadászása és bíróság elé állítása. Csakhogy ez legfeljebb átmeneti fennakadásokat okozott az Egyesült Államokba áramló kábítószer-utánpótlásban. Ahogy a Sinaola-kartell példája is mutatja, ezek a bűnszervezetek gyorsan újraszervezték magukat a lefejezés után, és akár családon belülről is megoldották a vezetés kérdését.

És ez még a jobbik eset volt, ugyanis az „erős emberek” kiiktatása, a beállt status quo felborítása sok esetben véres belharcokat, a kartellek szétdarabolódását, újak felemelkedését idézte elő. Az elharapózó erőszak több tízezer, többségében ártatlan civil halálához vezetett Mexikóban, a hatóságok évi 30 ezerre becsülik a kábítószerhez köthető erőszak áldozatainak számát. A szintetikus opiodok pedig továbbra is évente tízezerszámra szedik az áldozataikat az Egyesült Államokban, a szakértők szerint a túladagolási esetek túlnyomó részét Mexikóban gyártott fentanil okozza.

A baj nem a határon túl van

Sokak szerint a probléma nem is oldható meg oly módon, hogy megpróbálják felszámolni az Egyesült Államokba érkező kábítószer-utánpótlást.

„A drog fogyasztási, és nem termelési probléma. Nem tudjuk egyszerűen kigyilkolni magunkat ebből a helyzetből”

– mondja Ralph Goff, a CIA egy korábbi, fedett és paramilitáris akciókban tapasztalt tisztviselője, aki szerint ennek az amerikai stratégiának a felpörgetése a várható civil áldozatok, a kartellek bosszúakciói és a diplomáciai bonyodalmak miatt sem üdvözítő út.

Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy pontosan erre készül az amerikai vezetés, illetve a Trump által kinevezett új igazgató, John Ratcliffe irányításával a CIA is.

„Az első naptól kezdve Ratcliffe igazgató úr az ügynökség legfőbb prioritásai közé emelte a déli határ biztosítását és a drogkartellek elleni fellépést Mexikóban, hogy ezzel támogassa Trump elnök a kábítószercsempészet felszámolását célzó utasítását”

– fogalmazott a CIA szóvivője, Liz Lyons.

Beindulhat a gyilkos gépezet

A Reuters forrásai szerint Washingtonban az elmúlt hónapokban komoly egyeztetések folytak a drogkartellek ellen mexikói földön végrehajtott halálos csapások lehetséges kivitelezési módjairól. Kérdés, ebben a CIA pontosan milyen szerepet játszhat. Ám jelzésértékű, hogy az ügynökség az elmúlt évtizedekben a puszta információgyűjtés, illetve a „puhább” befolyásolási módszerek helyett fokozottabban fordult közvetlen, akár halálos beavatkozások irányába.

A 2001. szeptember 11-i merényletek után a CIA egyik fő feladata a terrorizmus elleni globális harc lett, és ezt a küzdelmet a leginkább drónokkal, rakétákkal és különleges egységek által végrehajtott, „elfogni vagy kiiktatni” jellegű akciókkal vívta.

„A szeptember 11-e óta elmúlt húsz évben egy aprólékosan kidolgozott gépezetet építettünk terrorista-célpontok megkeresésére, célba vételére és kiiktatására, és ezt a gépezetet most megfogjuk, és a kartellek ellen fordítjuk”

– mondta a CIA igazgatóhelyettese, Michael Ellis egy májusi podcastban.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy komoly politikai akarat létezik arra, a CIA és az amerikai haderő rászabadítsa ez a find, fix and finish gépezetet (ezt a kifejezést használják amerikai nemzetbiztonsági körökben a célpontok megtalálására, majd elfogásukra vagy megölésükre indított akciókra) a mexikói kartellekre, mexikói földön.

Ennek azonban számos hátulütője lehet. Ha esetleg a vámokkal is sakkban tartott mexikói kormány tartózkodna is a szuverenitásának durva megsértésre adott erőszakos választól, azért azt nehéz elképzelni, hogy ezek után fennmaradhatnának a CIA-val kiépített szoros kapcsolatok a mexikói hatóságok és haderő kötelékében.

Korábban több példa volt arra is, hogy az amerikai hatóságokkal, ügynökségekkel együttműködő mexikóiakról kiderült, a kartellek emberei voltak (hogy mást ne mondjunk, Mexikó 2006-2012 közötti belügyminiszterét, Genaro Garcia Lunát 2019-ben Texasban letartóztatták, majd kokaincsempészethez kapcsolódó vádpontok alapján ítélték 38 évi börtönre).

Ennek ellenére a korrupcióval és pénzhiánnyal is küzdő mexikói hatóságok és haderő körében megbízhatóbb pontnak számítanak a fentebb már említett, a CIA szoros felügyelete (az egységek tagjait rendszeres hazugságvizsgálatnak vetik alá, de személyes körülményeiket vagy éppen bankszámláikat is folyamatosan monitorozzák) alatt működő egységek.

Nehéz elképzelni, hogy amennyiben tényleg gyilkos hadjáratba kezd az Egyesült Államok mexikói földön a drogkartellek ellen, akkor ezek az egységek tovább működhetnének, és nyilvánvalóan leállhat a kooperáció és az információáramlás is a két ország drogellenes ügynökségei és hatóságai között. Márpedig a helyi viszonyokat ismerő források szerint a semmilyen elektronikus eszközzel nem helyettesíthető információk nélkül a CIA és az amerikai haderő is egyre inkább csak a sötétben fog vagdalkozni – csak éppen kard helyett Hellfire rakétákkal.

A Trump második elnöki beiktatása óta eltelt időszakban 50 százalékkal csökkent a mexikói határon történt fentanil-fogások mennyisége. Az amerikai kormányzat szerint ez a szigorúbb ellenőrzés eredménye, azonban név nélkül nyilatkozó tisztviselők szerint nehéz eldönteni, hogy valóban csökken-e a bejutott kábítószer mennyisége, vagy a kartellek átálltak-e valamilyen más útvonalra vagy módszerre, esetleg inkább felhalmozzák a készleteiket arra számítva, hogy enyhülni fog a szigor. A mexikói hatóságok segítsége és információ nélkül ezt is nehezebb lesz kideríteni.

Az mindenesetre tény, hogy eddig a szintetikus opiodok okozta halálesetek számát az Egyesült Államokban egyetlen módszerrel, a naloxon nevű, a túladagolás esetén életmentő hatású ellenszer széles körben elérhetővé tételével lehetett csökkenteni látványosan.

A 2023 végén kezdett gyakorlat a Trump-kormányzat drogprevenciós és ártalomcsökkentési programokat is érintő egészégügyi költségvetési megszorításai a naloxonhoz való hozzáférést is megnehezítették számos ember számára, azonban ennek hatásait majd csak később lehet látni az adatokban – ahogy persze az amerikai haderő drogháborúba való beszállásának hatásai is csak hónapokkal, évekkel később lesznek mérhetők. De addig is a venezuelai csónak esetéhez hasonlóan látványos, a „kemény kezet” jól demonstráló felvételekkel járulhatnak hozzá Donald Trump közösségi médiás csatornáinak népszerűségéhez.