Donald Trump, mint jelenség sokat elárul arról, hogy hová tart az Egyesült Államok diszfunkcionális szuperhatalomként. Ez a címke Robert Gatestől származik, aki mind a republikánus, mind a demokrata kormányzatban védelmi miniszterként szolgált (ez elképzelhetetlen duplázás lenne napjaink gyűlölettel teli napjaiban).
Gates attól tart, hogy a megosztott Amerikának nincs hosszú távú stratégiája, amellyel győzedelmeskedhetne az Oroszországgal, Kínával, Észak-Koreával és Iránnal folytatott küzdelemben. Úgy ítéli meg, hogy „a működési zavarok kiszámíthatatlanná és megbízhatatlanná tették az amerikai hatalmat, gyakorlatilag meghívva a kockázatra hajlamos autokratákat, hogy veszélyes fogadásokat kössenek – potenciálisan katasztrofális következményekkel”.
Trump és a NER
A neves politológus, Daniel Ziblatt a Foreign Affairs című folyóiratban frissen megjelent esszéjében így figyelmeztet:
„A Weimari Köztársaság történetét újra kell gondolni. Olyan időkben, amikor a demokrácia olyan különböző országokban, mint Magyarország, India, Törökország és az Egyesült Államok visszaszorulóban van, emlékeznünk kell arra, hogy a demokráciát lassan és apránként alá lehet ásni. Az autokraták minden apró engedménnyel, amit kapnak, bátrabbak lesznek, a védekező intézkedések gyengülnek, és a visszafordulás egyre nehezebbé válik. Azok az ellenintézkedések, amelyek kezdetben pragmatikusnak tűnnek – kivárás, nyugalom, alkuk kötése –, megerősítik az autokratákat, és végül a demokrácia bukásához vezetnek.”
Fotó: MTI/AP/J. Scott Applewhite
Daniel Ziblatt politológiaprofesszor, aki harvardi kollégájával, Steven Levitskyvel közösen írta a How Democracies Die és a Tyranny of the Minority című könyveket.
Az Egyesült Államokat joggal nevezik „a demokráciák anyjának”, és sajnos szintén joggal jelentkeznek ott most egyre gyakrabban a Ziblatt által leírt tünetek. Kétségtelen: Donald Trump célzottan támad minden olyan intézményt, amely a demokráciát és a jogállamiságot védi, azzal a szándékkal, hogy hatalmát minden intézmény fölött kiterjessze. És – hasonló dolog történt anno a Weimari Köztársaságban is - eddig nagyrészt sikerrel is járt.
Minden napra jut egy támadás
Trump legújabb áldozata Susan Monarez, a Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (CDC) igazgatója. Noha csak néhány hónapja nevezte ki az elnök és erősítette meg a republikánus többségű szenátus, máris elbocsátották. Az ok: Monarez nem volt hajlandó támogatni Robert F. Kennedy Jr. egészségügyi miniszter oltásellenes kampányát. Megvédte tudósait, és ezzel látszólag hűtlenséget követett el a kormány ellen.
Ebben az esetben figyelemre méltó az a tény, hogy Monarez nem politikai áldozat szoros értelemben. Ő egy technokrata, aki kizárólag a tudománynak tartja magát elkötelezettnek. Tiltakozásul elbocsátása ellen, négy további jelentős tudós mondott fel. A CDC világszerte vezető szerepet tölt be a járványok elleni küzdelemben. Ezért most attól tartanak, hogy emberek fognak meghalni, mert Trump és Kennedy alatt a tudományt a kuruzslás váltja fel.
Az egészségügyi miniszter közismerten ellenzi az oltásokat, és már elrendelte, hogy az új koronavírus-oltásokat csak 65 év feletti vagy különösen veszélyeztetett embereknek szabad beadni. A CDC új vezetőjévé Jim O'Neill-t nevezték ki, egy befektetési bankárt, aki nem rendelkezik orvosi képzettséggel. Legutóbb Peter Thiel tanácsadója volt, és az anti-aging mozgalom egyik vezető képviselője.
Trump nemrégiben elbocsátotta Lisa Cookot is, a Fed kormányzóját. Ezzel valószínűleg megsértette az alkotmányt, mivel erre nincs jogosultsága. Cook már pert is indított elbocsátása ellen.
Ennél azonban sokkal súlyosabb az a tény, hogy az elnök ezzel a kirúgással egyértelművé tette, hogy többé nem ismeri el a jegybank függetlenségét, hanem közvetlenül be akar avatkozni a monetáris politikába. Ezt még Adolf Hitler sem tette meg annak idején. Ő bölcsen ezt a feladatot a Reichsbank elnökére, Hjalmar Schachtra bízta.
Az elnök nemcsak olyan területeken ragad magához hatásköröket, ahol eddig tudósok és technokraták döntöttek, hanem bosszúhadjáratát is folytatja. Letitia James, New York állam főügyészét bíróság elé akarja állítani, mert sikeres polgári pert indított ellene. Ugyanígy Adam Schiffet is. A kaliforniai szenátor volt a fővádló az első Trump elleni alkotmányos visszahívás (impeachment) eljárásban.
Mostanában az elnök George Soros ellen is RICO-eljárást akar indítani, amely a szervezett bűnözés elleni küzdelemre jött létre.
Indul a magánhadsereg kiépítése
Trump határtalan hiúságán lehet gúnyolódni, de azon már nem, hogy egyre inkább belpolitikai eszközként használja a hadsereget. Los Angeles után Washingtonba rendelte a Nemzeti Gárda katonáit, állítólag azért, hogy leküzdjék az ellenőrizhetetlenné vált bűnözést – amely vádat azonban nem támasztják alá a statisztikák. Bejelentette továbbá, hogy a Nemzeti Gárdát Chicagóba is elküldi.
Ezek mind demokraták által kormányzott városok, amelyeket mostantól katonák ellenőriznének. Pedig ezekben a városokban drámaian csökkent a bűnözés aránya, miközben néhány republikánus fellegvárban – például New Orleansban, Memphisben vagy Little Rockban – a bűnözés aránya lényegesen magasabb.
A legveszélyesebb azonban az, hogy Trump az ICE-vel, azaz a Bevándorlási és Vámügyi Hatósággal magánhadsereget épít fel. Ehhez a szükséges forrásokat a „Big and beautiful bill” nevű törvényjavaslatának köszönhetően kapta meg, olyan mértékben, amely lehetővé teszi az amerikai kormány számára, hogy egy olyan kiegészítő hadsereget építsen fel, amely nagyobb, mint Kína és Oroszország kivételével bármelyik országé.
Fotó: MTI/EPA/Caroline Brehman
Már a jövő év elején 10 ezer további ICE-tisztet akarnak toborozni és kiképezni. Nincs hiány érdeklődőkből, mintegy 130 ezer férfi és nő jelentkezett már.
A Trump második elnöki ciklusának veszélyeiről szóló figyelmeztetéseket sokan bagatellizálták. Pedig ezek nem csak ismertek voltak, hanem a hírhedt Project 2025 projektben részletesen fel is sorolták őket. Ezért Daniel Ziblatt is figyelmeztet:
„A demokrácia nem egy pillanat alatt hal meg. Apránként, kis lépésekkel: racionalizálásokkal és kompromisszumokkal, azzal, hogy mindazok, akik befolyással és hatalommal rendelkeznek, meggyőzik magukat arról, hogy egy kis engedmény biztonságot ígér számukra, és hogy értelmesebb közös ügyet csinálni a kínzó szellemmel, mint szembeszállni vele.”
Hozzáteszi: „De ez a Weimari Köztársaságból származó tanulság ma is érvényes: az extremizmus soha nem diadalmaskodik egyedül. Sikerrel csak azért járhat, mert mások segítik – akár ambíciójuk, félelmeik miatt, akár azért, mert alábecsülik a kis engedmények veszélyét.”
