Donald Trump azt állítja, hogy második hivatali idejének első 100 napja minden idők legsikeresebbje az amerikai elnökök sorában. Az amerikaiak azonban nem egészen így látják: egyetlen más elnöknek sem volt még olyan rossz a közvélemény-kutatási mutatója, mint Trumpnak a hagyományos türelmi idő lejárta után. Népszerűségi mutatója most 40 százalék alatt van, és még a gazdasági kompetenciamutatói is zuhannak.

Káncz Csaba is részt vesz lapcsoportunk, a Klasszis Média május 27-i befektetési konferenciáján:

Bár Trumpot nem lehet újraválasztani, és ezért figyelmen kívül hagyhatná a közvélemény-kutatásokat, de a számok mégsem hagyják hidegen. Ezért most mindent megtesz, hogy méltó legyen „az elfelejtett emberek szószólójaként” szerzett hírnevéhez. Konkrétan ez azt jelenti, hogy

• Trump most írta alá azt az elnöki utasítást, amely szerint a gyógyszerek árát „akár 90 százalékkal vagy annál is többel” csökkenteni kell.
• Emellett javasolta az évi 2,5 millió dollár feletti jövedelmek adójának jelentős emelését is.
• Ráadásul be akarja zárni az adótörvényben a fedezeti alapok számára biztosított kiskapukat is.

A MAGA tömeg képviselői is osztályharcos hangnemet ütöttek meg az utóbbi időben, például Josh Hawley. A Missouri állambeli szenátor a New York Timesban megjelent vendégkommentárjában felszólítja a republikánusokat, hogy tartsák távol magukat a Medicaid-csökkentéstől. Ez a szociális program a legszegényebb, egészségügyi problémákkal küzdő embereken segít. A republikánusok az országos költségvetés horribilis hiányának enyhítése érdekében azzal az ötlettel játszanak, hogy 800 milliárd dollárral csökkentenék a program támogatását.

„Összefoglalva ez azt jelenti: Ha a Kongresszus csökkenti a Medicaid finanszírozását, a missouri munkavállalók és gyermekeik elveszítik az egészségbiztosításukat” – jegyzi meg Hawley. „És kórházak fognak bezárni. Ez ilyen egyszerű. Ez a minta minden szövetségi államban megismétlődik”.

Hawley ezért így zárja: „Ha a republikánusok a munkásosztály pártja akarnak lenni – ha a többség pártja akarunk lenni –, akkor figyelmen kívül kell hagynunk a Medicaid csökkentésére irányuló felhívásokat, és teljesítenünk kell a dolgozó amerikaiaknak tett ígéreteinket”

Úgy tűnik, az elnök is erre a következtetésre jutott. „Azt hiszem, Trump rájött, hogy ezek a dolgok népszerűek, és ő az a fickó, aki népszerű akar lenni” – érvel Liz Pancotti, a Groundwork Collaborative nevű agytröszt munkatársa a Financial Timesban.

De nem kell aggódni. Az „Internacionálé” nem fog egyhamar felcsendülni a Fehér Házban, és a szupergazdagok továbbra is számíthatnak a beígért adó-ajándékokra. Trump már az első hivatali ideje alatt is alacsonyabb gyógyszerárakat jelentett be, de azokat soha nem vitte keresztül, arról nem is beszélve, hogy magasak azok a jogi akadályok, amelyeket le kell küzdeni.

Vereségek a kereskedelmi háborúban

Trump természetesen álmában sem gondol „az elfelejtett emberekre”, annál inkább egy újabb elterelő manőverre van szüksége. Erre bizony jelenleg rengeteg oka van:

A vámháborúban az amerikai elnök egyik vereségből a másikba tántorog. Először is, a pénzpiacok egy rossz viccet csináltak Trump „Felszabadulás Napjából”. A hétvégén most a kínaiak mutatták meg neki, hogy merre van Észak.

„Az Egyesült Államok lépett először” – mondja Alicia Garcià-Herrero, a Natixis befektetési bank munkatársa a Financial Timesnak. „Az amerikaiak azt hitték, hogy szinte korlátlan büntetlenséggel emelhetnek vámokat, de tévedtek.”

A Wall Street Journal még egyértelműbben fogalmaz: „Az elnök kereskedelmi háborút kezdett Adam Smith-szel. Vesztett” – állapítja meg józanul a lap.

A kereskedelmi háború időközi eredményei valóban lesújtóak amerikai szempontból: a legfontosabb kereskedelmi partnereknek, Kanadának és Mexikónak engedményeket kellett tenni, és a világ többi részével szemben merészen bejelentett vámokat 90 napra le kellett állítani. Már a Kínával kötött ideiglenes megállapodás előtt is mentesíteni kellett az iPhone-okat és az elektronikai termékeket a vámok alól. Az Egyesült Királysággal kötött mini-alku legfeljebb szimbolikus jelentőségű.

Röviden, Trump a kereskedelmi háborúval káoszt okozott világszerte, elidegenítette szövetségeseit, zűrzavart okozott a pénzügyi piacokon – és nem ért el semmit.

Mindent elöntő korrupció

Lassan az elnök nyílt korrupciója is kezd problémává válni Trump számára. A Bloomberg nemrég kiszámolta, hogy csak a kétes kriptóügyletekből mintegy egymilliárd dollárt keresett, legalábbis papíron.

Az, hogy meghívta $TRUMP nevű mém-érméjének legfontosabb vásárlóit egy vacsorára, még konzervatív körökben is haragot váltott ki.

Mi több, tegnap a New York Times leleplezte a Trump kriptopénz 300 millió dollár (!) értékű vásárlását egy kis kínai cégtől, amelyről eddig még senki sem hallott. Kína tehát megvásárolja a befolyást Trump kriptopénzén keresztül. Ez bizony korrupció, ami súlyos nemzetbiztonsági aggodalmakat is fölvet.

A 400 millió dolláros repülőgép, amelyet a katariak Trumpnak akarnak adni, az utolsó csepp a pohárban. Egy ilyen ajándék nem csak az alkotmány úgynevezett „Emolument Clause”-át sérti, de lehetetlen lenne ezt a repülőgépet biztonságtechnikai szempontból ésszerű időn belül úgy átalakítani, hogy Air Force One-ként lehessen használni. A kritikusok arra is rámutatnak, hogy Katar támogatja a Hamászt, a húszikat és Iránt.

Trumpot ez nem zavarja. „Ingyen adják nekünk a repülőgépet” – magyarázta egy sajtótájékoztatón. „Mondhatnám, hogy 'Nem, nem, nem, nem, ne adják nekünk. Inkább fizetek érte egy milliárd vagy legalább 400 millió dollárt', vagy mondhatom azt is, hogy »köszönöm szépen«„.”

Ezek az érvek inkább emlékeztetnek egy maffiafőnökre, mint egy amerikai elnökre. De már a MAGA tömeg sem nyeli le őket – sőt a republikánus párt több nagyágyúja sem – , különösen, hogy Trump alig néhány napja figyelmeztette az amerikaiakat, hogy a következő hónapokban esetleg szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat, és a lányaiknak lehet, hogy két-három típusú babával kell beérniük karácsonykor a vámháború miatt.

Egyre gyakrabban hasonlítják össze a Hunter Biden körüli felhajtással is, amelyet a konzervatív média és a republikánusok nem is olyan régen még előadtak. Ben Shapiro, egy befolyásos jobboldali kommentátor így fogalmaz:

„Ez mind jó Trump elnöknek? Jó ez a napirendjének? Jó ez a mocsár lecsapolásához? A válasz nem, nem az. Ha azt akarjuk, hogy Trump sikeres legyen, ezeknek a mocskos dolgoknak véget kell vetni”.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)