A vezető svéd Aftonbladet című lap megkísérelte objektíven értékelni az elmúlt hetek zavaros bejelentéseit a Fehér Ház részéről: „Elhalasztott vámok és Putyin kritikája ugyanazon a napon? Szinte túl szépen hangzik, hogy igaz legyen – mintha megnyertük volna a főnyereményt a Trump-lottón! Az, hogy az emberek egyáltalán így gondolkodnak, mutatja, mennyire csavaros és cinikus most minden. Már megszoktuk, hogy látjuk, ahogy Trump lerombolja a világrendet, legyen a célpont a globális kereskedelem vagy a transzatlanti biztonsági szövetség. A normalitás legkisebb jelét is nagy győzelemnek érezzük. Ilyen disztópikussá válik a világ, amikor jobboldali populisták vannak hatalmon”.

Valóban, Trump mintegy 50 alkalommal jelentette be nagyhangúan a vámokat, majd újra jegelte őket. Ezeket a bejelentéseket mindig indoklások egész sora kísérte: védelem a fentanil nevű kábítószertől, munkahelyek védelme, mások tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata és olyan magas vámbevételek, amelyekből ki lehetne fizetni az Egyesült Államok horribilis államadósságát.

Trump vámpolitikájának ide-oda ingadozását a pénzügyi piacokon erőteljes hullámzás kíséri. Az új vámok bejelentése mindig komoly korrekciókat vált ki a tőzsdéken, amit azonnal visszapattanás követ, amikor visszavonják azokat.

A TACO mémbomba

Robert Armstrongnak, a Financial Times rovatvezetőjének végül elege lett ebből a kutyakomédiából. Felszólította a befektetőket, hogy ne menjenek bele ebbe a színjátékba, és megalkotta a TACO rövidítést. Ez a rövidítés a „Trump Always Chickens Out”, azaz „Trump mindig visszahőköl”.

A TACO rövidítés termékeny talajra hullott. Az internetet mostanra elárasztották a Trumpot a legkülönbözőbb csirkeformákban ábrázoló mémek. Az elnök ismét nevetség tárgyává tette magát. Ő maga azonban egyáltalán nem találja ezt viccesnek. Amikor egy újságíró a TACO-ról kérdezte, kiakadt. „Nem futok el, hanem tárgyalok” – dörögte.

Totális kutyakomédia

Függetlenül attól, hogy Trump visszahőköl, vagy ünnepli az alku művészetét, tény marad, hogy a vámügy jelenleg káoszban van. Mivel végső soron mindenről egy bíróság dönt az Egyesült Államokban, most már a bírák is belekeveredtek.

Először is, a kereskedelmi bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az elnök vámjait, és felszólította a kormányt azok azonnali visszavonására. A Fehér Ház azonnal dühös tiltakozással és az „elszabadult marxista bírák” becsmérlésével reagált. Milyen kár, hogy a szóban forgó három bíró közül egyet maga Trump nevezett ki, egy másikat Ronald Reagan, és csak egyet Barack Obama.

A Fehér Ház nemcsak dühöngött, hanem azonnal fellebbezett is, és részben sikerrel járt. A fellebbviteli bíróság úgy döntött, hogy a vámtarifák további intézkedésig érvényben maradhatnak, de a kormánynak további indoklást kell benyújtania.

Az Alkotmány szerint a Kongresszus felelős alapvetően a vámtarifák megállapításáért. Egy 1970-es évekbeli törvény, a nemzetközi gazdasági vészhelyzeti hatáskörökről szóló törvény (IEEPA) azonban felhatalmazza az elnököt arra, hogy vészhelyzetben saját hatáskörben tarifákat vezessen be. Trump a fentanil-járványt használta fel a vámok indokaként és indoklásaként. Tévesen, ahogyan azt a kereskedelmi bíróság most kimondta.

Meglátjuk, hogy a fellebbviteli bíróság hogyan dönt. Általánosságban várható, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak kell majd kimondania a végső szót. Ott a konzervatívok hat bíróval – hárommal szemben – többségben vannak. Ennek ellenére a kormány nem bízhat abban, hogy a javára döntenek.

A Fehér Ház ezért már más lehetőségeket is keres a vámok fenntartására. Többféle lehetőség is van; akár az 1930-ban elfogadott, ominózus Smoot-Hawley vámtörvényt is újra lehetne aktiválni, amely nagyban felelős volt a nagy gazdasági világválságért.

„Trump jól tenné, ha meghajolna a kereskedelmi bíróság döntése előtt, és politikai ajándékként tekintene rá, amely lehetővé teszi számára, hogy végre félretegye a vámokkal kapcsolatos szerencsétlen rögeszméjét” – tanácsolja a Wall Street Journal. Az elnök nem fogja követni ezt a tanácsot. Egyik gazdasági tanácsadója, Peter Navarro megerősíti, hogy alternatívákat mérlegelnek arra vonatkozóan, hogyan lehetne fenntartani a vámpolitikát.

Szenvednek a vállalatok

Eközben Kevin Hassett, a Fehér Ház egy másik gazdasági tanácsadója kifejtette, hogy a „kölcsönös vámokról” szóló mintegy 90 tárgyalás folytatódik. „Tulajdonképpen semmi sem változott” – folytatja Hassett. Nos, ez a folyamatok mintha túl optimista megítélése lenne.

„Több mint négy hónap után Trump zsákutcába manőverezte vámstratégiáját” – jegyzi meg David Lynch a Washington Postban. „Ha a fellebbezés elbukik, a kormányzatnak vannak más lehetőségei is a vámok kivetésére, de ezek sokkal időigényesebbek. Ráadásul a folyamatos bizonytalanságnak diplomáciai és kereskedelmi következményei is vannak”.

A vállalatok pedig bizony már szenvednek ezektől a következményektől. A Bureau of Economic Analysis szerint a vállalati profit már az első negyedévben 118 milliárd dollárral zsugorodott Trump kiszámíthatatlan vámpolitikája miatt. A kilátások továbbra is borúsak. „A bírósági ítéletek garantálják, hogy a bizonytalanság belátható ideig fennmarad” – magyarázza Jake Colvin, a Nemzeti Külkereskedelmi Tanács elnöke.

Egy időzített bomba ketyeg

A bizonytalanság szintje folyamatosan növekszik. Leleményes elemzők most felfedezték, hogy időzített bomba ketyeg Trump „nagy és szép törvényjavaslatában”, amelyet a képviselőház elfogadott. Az 1000 oldalas törvényjavaslat 899. szakasza lehetővé teszi a kormány számára, hogy további vámokat vessen ki a külföldi befektetőkre, ha szükségesnek tartja. „A 899. szakasz mérgező és potenciálisan megváltoztathatja a külföldi befektetők életét” – magyarázza Larson Gross adószakértő a Financial Timesban.

De bármennyire is viccesek a csirkés mémek, a kaotikus vámpolitika és a „nagy szép törvényjavaslat” kombinációja – egy olyan jogszabály, amely várhatóan mintegy háromezermilliárd dollárral növeli az éves államháztartási hiányt – mindez megriasztja a szakértőket.

Edward Luce a Financial Times-ban figyelmeztet: „Miközben Washingtonból jönnek a vörös számok, Trump a kriptovilágban, a mesterséges intelligenciában és bizonyos mértékig a bankrendszerben is vadnyugatot szabadít el. A globális pénzügyi válság jeleit ezért komolyan kell venni”.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)