Tudja, mi az az „ifjúsági buborék”?

Talán sokan nem is gondolnának rá, de a demográfiai trendek táplálják a világot átalakító események egy részét – írja John Rennie Short politikatudományi professzor, aki el is magyarázza, mire gondol.

Fiatal populációk

A 14 éves és fiatalabb népesség magas aránya általában a szegényebb országokban jellemző, ami hatalmas demográfiai visszaesést tud okozni a gazdasági teljesítményre. Ezt látni Angolában, Nigerben és Szomáliában, ahol 45-50 százalék közötti az aránya ennek a korcsoportnak – szemben az Egyesült Államok közel 17 százalékával.

Az, hogy a társadalom ilyen nagy hányada gyerek, azt jelenti, hogy kevesebb munkavállaló tart el rengeteg, munkaerőpiaci állampolgárt – ez pedig alacsonyabb megtakarítási rátához és lassabb gazdasági növekedéshez vezet. Ezért azok az országok, amelyek még a magas születési arányról az alacsony születési arányra való demográfiai átmenet korai szakaszában járnak, gyakran korlátozott gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek.

Az ifjúsági buborék

A magas termékenységi ráták eredményeként létrejövő baby boom generációt elkerülhetetlenül „ifjúsági bumm” követi, amikor az átlagosnál nagyobb a 15-29 év közöttiek aránya.

Kutatások kimutatták, hogy az ilyen országokban, ahol a lakosság több mint 60 százaléka 30 év alatti, négyszer nagyobb a valószínűsége a polgárháborúk kitörésének.

Így nem meglepő, hogy ott, ahol az utóbbi időben tömeges politikai tüntetések voltak, jelentős a fiatalok aránya. Bangladesben, ahol 2024-ben tömegtüntetések buktatták meg a kormányt, a lakosság 53 százaléka 30 év alatti. Iránban, ahol januárban brutálisan leverték a nagyobb tüntetéseket, a lakosság közel 60 százaléka 30 év alatti. Srí Lankán, a 2022-es nagyobb tüntetések helyszínén pedig a lakosság 48 százaléka 30 év alatti.

Ez nem új jelenség. A 2011-2012-es arab tavaszi felkelések nagyrészt a Közel-Keleten élő fiatalok megnövekedett számának köszönhető. Abban az időben a 30 év alatti lakosság aránya Egyiptomban, a felkelés egyik epicentrumában, 60-65 százalék volt.

Amikor a gazdaságok nem tudnak elegendő munkahelyet teremteni az ifjúságnak, a képzett fiatalok körében a munkanélküliség széles körű frusztrációt és politikai marginalizálódás érzését okozhatja, ami néha erőszakba torkollhat a változások előmozdítására.

Azok a társadalmak, ahol magas a fiatalok aránya, más komoly globális dominóhatásokkal is járhatnak. Például az elvándorlások – különösen Afrikából és a Közel-Keletről – egyik alapvető mozgatórugója a lehetőségek hiánya otthon, és a jobb külföldi lehetőségek ígérete.

A demográfiai nyereség

Ahogy a fiatal országok öregszenek, egy „demográfiai nyereségnek” nevezett jelenség léphet fel, amikor a gazdaságilag aktívabb 15–64 éves korosztály nagyobb aránya jelenik meg. 1970-2000 között a kelet-ázsiai gazdaságok, Nyugat-Európa és az Egyesült Államok gyors gazdasági növekedése ehhez a demográfiai pozitívumhoz kapcsolódott.

Manapság a demográfiai előnyökkel bíró országok, mint például Vietnam, ahol a lakosság 70 százaléka 15-64 év közötti, lenyűgöző növekedési ütemre számíthatnak. És bár a szubszaharai Afrika jelenleg számos problémával küzd, részben a 15 év alatti népesség nagy száma miatt, a jövőben hatalmas demográfiai nyereségre számíthat.

Az öregedő népesség

A demográfiai plusz által teremtett előnyök azonban nem tartanak örökké.

Ahogy a várható élettartam hosszabbodik, úgy öregszik a lakosság is. Kína mára kiöregedett a nyereségből, és Brazília is a végéhez közeledik. Kínában a 65 év feletti lakosság aránya 2040-re eléri a 28 százalékot – ez több mint a duplája a 15 évvel ezelőttinek.

Az olyan rendkívül erős országokban, mint Japán és Olaszország, a 65 év feletti népesség ma a teljes népesség 25-30 százalékát teszi ki. És ez hatalmas problémát jelenthet.

Az egyre őszülő népesség ugyanis fékezheti a gazdasági növekedést. Az Egyesült Államokban a 65 év felettiek alkotják a leggyorsabban növekvő korosztályt, és jellemzően ők a magas szavazói hajlandóságúak, akik nyomást gyakorolnak a kormányra a nyugdíjellátások érdekében. Mindez a vagyon hatalmas átalakulásához vezet a fogyatkozó munkaképes népességtől a növekvő számú nyugdíjas felé. 1950-ben az Egyesült Államokban minden társadalombiztosítási kedvezményezettre 16,5 munkavállaló jutott. 2023-ra ez a szám 2,7 munkavállalóra csökkent.

Egy úgynevezett második demográfiai nyereség akkor jelentkezhet, ha az idősödő népesség elegendő megtakarítással és vagyonfelhalmozással rendelkezik, amit továbbadhat a fiatalabb generációknak. Ez a vagyonátadás azonban növelheti az egyenlőtlenségeket, mert a jelentős örökséghez jutók jobb helyzetben lesznek, mint azok, akik nem.

A legtöbb idősödő társadalomban gyakran heves viták folynak arról, hogy a kormányoknak hogyan kellene fizetniük a korosodó népesség juttatásait a csökkenő számú munkaképesek béréből. Az olyan megoldások, mint a nyugdíjkorhatár emelése, a juttatások csökkentése vagy a magasabb adók kivetése politikai költségekkel járnak. Emmanuel Macron elnök franciaországi kormányát például rendszeresen fenyegetik a szociális ellátások, különösen a nyugdíjellátások csökkentése elleni tiltakozások.

Az átmenet későbbi szakaszában az öregedő gazdagabb országoknak ma már külföldi munkavállalókra van szükségük – de nativista (az őshonos lakosság érdekeit védő) ellenállásba ütköznek. A lassuló gazdaságok és az új bevándorlási áramlatok kombinációja ingatag politikát teremt, amely elősegíti az autoritarizmus és az idegengyűlölet térnyerését. Ily módon a populista nacionalizmus térnyerése az Egyesült Államokban és Európa-szerte az egyre öregedő népességgel is összefügg.

A zsugorodó világ

Ahogy a születési ráta csökken, egy nemzet népességének fogyása gyakran aggasztó a politikai elit számára, akik hajlamosak a nagyszámú népességet a hatalom forrásának tekinteni. Ez magyarázza a magasabb születési arányok hivatalos ösztönzését Kínában és Oroszországban olyan pronatális (a születést elősegítő állami intézkedési) politikákkal, mint az adókedvezmények és a fiskális ösztönzők. Még az amerikai kormányzat is azon gondolkodik, hogyan lehetne növelni a születési arányokat.

De a kormányoknak kevés a hatalmuk afelett, hogy a nőket több gyermek vállalására ösztönözzék – jelenti ki a szakértő.

A népesség mérete is befolyásolhatja a geopolitikai rivalizálást. India abban a szerencsés helyzetben van, hogy a demográfiai nyeresége még évtizedekig kitarthat. 2100-ra India lakosságát nagyjából 1,5 milliárdra jósolják, Kína lakosságát az előrejelzések szerint 800 millióra. Ez pedig megváltoztathatja a két régi rivális közötti dinamikát.

Eközben Oroszország lakossága továbbra is csökken a nagyon alacsony születési arányok miatt. Ez a népességválság egy posztimperialista szindrómát táplál, ahol a birodalom és a hatalmi státusz hanyatlása az önfontosság elvesztésének érzését idézi elő, s ez neheztelést és a nagyhatalmi státusz megtartására való rendíthetetlen elkötelezettséget szül.

A politikatudományi professzor szerint tehát kulcsfontosságú, hogy a kormányok és a társadalmak hogyan alkalmazkodnak a népességváltozhoz: a demográfiai osztalékok elpazarolhatók, az elöregedő népesség pedig gazdagíthatja a társadalmakat, ha helyesen cselekszenek. A demográfia kétségtelenül létfontosságú tényező a jelenkori eseményekben – de nem egyenlő azzal, hogy előre meghatározott sorsuk legyen.