Izrael péntek hajnalban az országtól megszokott brutális határozottsággal csapott le Iránra. A légicsapások és az Iránon belülről indított titkosszolgálati akciók gyakorlatilag kiiktatták az iráni légvédelmet, megbénították az iráni légierőt, lefejezték az iráni fegyveres erőket és súlyos károkat okoztak mind az iráni atomprogramnak, miközben jelentősen korlátozták Irán válaszcsapásra való képességét is.

Az izraeli-iráni háború (mert a történteket nehezen lehetne máshogy értelmezni, mint háborúnak, még ha formális hadüzenet egyik oldalról sem történt) első napja egyértelmű izraeli győzelmet hozott, és talán sokan azt gondolták, hogy ebben az ütemben haladva Izrael napokon belül elérheti a céljait ezzel a hadművelettel, és az izraeli támadások lezárultával kialakulhat valamiféle új, relatíve békésebb status quo.

Az urándúsító túl messze van?

Csakhogy az izraeli légierőnek vagy egy kritikus szűk keresztmetszete, amely komolyan hátráltathatja céljai gyors elérésben. Elég ránézni a térképre, és láthatjuk, hogy egyrészt Irán elég messze van Izraeltől (az iráni határ nagyjából 1000, Teherán pedig közel 100 kilométerre található Tel-Avivtól), másrészt Irán önmagában is egy hatalmas ország.

Közben az izraeli légierő legfejlettebb harci gépe, az F-35-ös hatótávolsága változattól függően 1000-1500 kilométer, de az F-16-osok is csak kiegészítő üzemanyagtartályokkal tudnak ennél messzebbre repülni – és persze ehhez még hozzá kell venni, hogy a gépeknek az iráni légtérben még manőverezniük, csapásokat végrehajtaniuk, esetleg célpontokat keresniük és bemérniük is kellene.

Természetesen mindez csak a levegőben utántöltéssel lehetséges, és ehhez meg is vannak a képességei az izraeli légierőnek, ahogy ezt nem olyan régen a jemeni húszik ellen végrehajtott csapások során is megmutatta.

Israeli fighter jets conducting airstrikes on Iran were refueled mid-air by KC-707 tankers over Deir Ezzor in eastern Syria. pic.twitter.com/vJnzbL9ZdE

— Alpha Defense (@alpha_defense) June 13, 2025

Csakhogy nagyon más kávéház egy korlátozott csapássorozat kivitelezése, és egy Irán méretű ország ellen viselt háború. Ahhoz, hogy Izrael igazán ki tudja használni a támadás első sokkja okozta előnyét, arra lenne szüksége, hogy harci gépei gyakorlatilag folyamatosan az iráni légtérben őrjáratozzanak, és azonnal le tudjanak csapni bármilyen célpontra. (Gondoljunk valami olyasmire, amit az Egyesült Államok vezette koalíció Irak légterében művelt mindkét öbölháború során.)

Ehhez talán-talán lenne is elég harci gépe Izraelnek – légi utántöltő kapacitása azonban biztosan nem. Az izraeli légierő ugyanis összesen hét darab bevethető légi utántöltésre képes géppel rendelkezik, ráadásul ezek még az 1970-es évek legvégétől szolgálatba állított, utasszállítókból átalakított Boeing-707-es gépek – igaz, az eltelt években természetesen ezeket folyamatosan és átfogóan modernizálták azóta, de az átalakításoknak is vannak azért alapvető korlátaik. (Izrael már vásárolt az Egyesült Államoktól nyolc darab KC-46-os légi utántöltő gépet, csakhogy ezekből az első is csak 2026 tavaszán érkezne meg, de még ha fel is gyorsítják a szállítást, a hadrendbe állítás biztosan nem történhet meg néhány nap vagy hét alatt.)

Még ha azt is feltételezzük, hogy ezek az izraeliek által Re’emnek nevezett tankerek és legénységük a saját tankolásaikat leszámítva folyamatosan a levegőben tudnak tartózkodni valahol Szíria vagy akár Irak felett, kapacitásuk még akkor sem elég egy folyamatos légiháború fenntartásához.

Az elérhető hírek szerint Izrael az iráni légvédelem megbénítását kihasználva jelenleg nagy hatótávolságú drónokkal járőrőzik az iráni légtérben (még Teherán felett is), és ezek persze sok, hagyományosan harci gépekre testált feladatot el tudnak végezni, legyen szó megfigyelésről, célpontkeresésről vagy akár csapásmérésről is, sebességük és fegyverzetük azért meg sem közelíti egy F-35-ös vagy F-16-os gépét.

Kéne egy kis segítség – de egyelőre nincs

Amikor az izraeli illetékesek pénteken arról beszéltek, hogy akár több hétig is elhúzódó hadműveletekre kell számítani Iránban, akkor egyrészről persze a feladat nehézsége miatt mondták ezt. (Tulajdonképpen itt a teljes iráni nukleáris kapacitás mellett Irán ballisztikusrakéta- és dróngyártó kapacitásának a megsemmisítéséről is szól a történet, hiszen csak ezzel lehetne megakadályozni a további iráni támadásokat Izrael ellen – ha ugyan nem a teljes iráni rezsim leváltása a cél, ami szintén nem pár napos feladat.) Másrészt viszont arról is, hogy Izrael nem tudja olyan intenzitással folytatni ezeket a hadműveleteket, mintha mondjuk egy szomszédos ország területéről lenne szó.

Természetesen létezik egy olyan ország és olyan légierő, amely képes lenne ilyen távolságból is nagyjából folyamatos jelenlétet fenntartani ellenséges légtérben: az Egyesült Államok. Sőt, jelen esetben a térség amerikai bázisairól még közelebbről is lehetne támadni Iránt – csakhogy az amerikaiak tisztázatlan diplomáciai szerepük ellenére egyelőre a hadműveletekhez még semmilyen nyilvánosságra került közvetlen támogatást nem nyújtottak. Arról sincs például információ, hogy amerikai tankergépek a levegőben utántöltöttek volna izraeli harci gépeket.

Az amerikai vezetés láthatóan igyekszik távol tartani magát az Irán elleni hadműveletektől. És ugyan Irán ennek ellenére bosszút esküdött az Egyesült Államok ellen is, az amerikaiak térségbeli fontos szövetségesei (és egyben bázisaiknak otthont adó országok) jelenleg még csak Izraelt ítélték el a támadásokért. Kérdés, hogy a konfliktus további elhúzódása és/vagy eszkalációja milyen irányba mozdítja el a dolgokat. Mindenesetre érdemes lesz figyelni arra, hogy érkeznek-e hírek amerikai utántöltő gépek Izraelt segítő bevetéséről, ugyanis ez majdnem annyira fontos lenne Izraelnek, mint ha amerikai harci gépek avatkoznának be az izraeli légierő oldalán.