Öt évvel ezelőtt mindössze kilenc szavazattal haladta meg a megválasztásához minimálisan szükséges szavazatszámot Ursula von der Leyen: az akkor 747 tagú Európai Parlamentben (EP) 383 képviselő szavazott rá (a küszöb 374 volt), 327-en voksoltak ellene, 22-en tartózkodtak. A német politikus tehát már akkor megosztotta az EP-t, de azért átvitte a lécet, így ő lett az Európai Bizottság elnöke.
Elvileg megvan a többség, de...
Az újrázásra készülő von der Leyenre, akit az EP-választásokat megnyerő Európai Néppárt jelölt és az uniós tagállamokat tömörítő Európai Tanács már elfogadott, ma is izgalmas nap vár – nagyobb összegben nem mernénk arra fogadni, hogy újabb öt évre megválasztják majd a képviselők, de arra sem, hogy ezúttal visszadobják a jelölését.
Matematikailag elvileg megvan a többsége, hiszen a centrista frakcióknak – Néppárt, szociáldemokraták, liberálisok – összesen 401 képviselőjük van. A titkos szavazás miatt azonban a frakciófegyelem ezúttal nem érvényesül, azaz – különböző okokból – a centrista képviselők egy része várhatóan szembefordul majd von der Leyennel.
Fotó: EPA/CHRISTOPHE PETIT TESSON
„15 százaléknyi lemorzsolódót várunk körülbelül a nagykoalícióban is, és utólag meglátjuk, hogy ki mit vállal fel” – mondta lapunknak Feledy Botond külpolitikai elemző, a Partizán Heti Feledy hírlevelének a szerkesztője.
15 százalékos lemorzsolódás esetén von der Leyennek már csak 341 támogató szavazata lenne a jelenleg 720 fős parlamentben, azaz mintegy hússzal kevesebb a minimálisan szükséges 361-nél.
Emiatt értékelődik fel a többi frakció szerepe, egyrészt a Zöldeké (akik attól félnek, hogy a Bizottság elnöke visszatáncol a zöld átállást célzó intézkedésektől), és főleg az Európai Konzervatívok és Reformereké (ECR). A többi frakció, köztük a részben a Fidesz által gründolt Patrióták Európáért biztosan nem támogatja a német politikust.
Ami a Zöldeket illeti, bizalmukat megingatta, hogy az Európai Unió luxemburgi székhelyű bíróságának szerdai ítélete szerint az Európai Bizottság nem biztosított kellően széles körű hozzáférést a nyilvánosság számára a koronavírus elleni vakcinák beszerzésére vonatkozó vételi szerződésekhez. A frakció szerda estére hívott össze ülést, és csütörtök reggel dönt a támogatásról.
Az ECR nacionalista pártjaival sokáig nem közösködtek a centrista pártok, az elmúlt években azonban – párhuzamosan azzal, hogy az ECR egyes pártjai elkezdtek a jobbközép irányába tolódni – megindult némi közeledés. Ennek jele például, hogy két alelnöki posztot is kaptak az új EP-ben (szemben a 84 képviselővel bíró Patrióták Európáért frakcióval, amelynek egyetlen egy sem jutott), von der Leyen pedig még az elmúlt napokban is többször lobbizott az ECR-s képviselőknél a voksukért.
Meloni dilemmája
Az ECR-n belül a legnagyobb súlya az olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni vezette Olaszország Fivéreinek (23 képviselő), valamint a lengyel Jog és Igazságosságnak (PiS, 18 képviselő) van – utóbbiak már jelezték, hogy nem fognak igennel szavazni. Ugyanakkor már a kisebb tagpártok szavazata is nagyon jól jönne von der Leyennek.
„Az ECR-ben ülő cseh kormánypárt (Polgári Demokrata Párt) is támogatásáról biztosította, mások mellett. Meloni pártjának a támogatása ugyanakkor bizonytalan”, véli Feledy Botond. Az olasz párt képviselői kedden azt mondták, hogy még nem született döntés az ügyben.
Az Olaszország Fivérei természetesen nem adja ingyen a voksát: közleményük szerint "radikális lépésváltást" kérnek von der Leyentől a zöld átállás politikájában (ez a célok visszavágását jelenti, ami pont az ellentéte a Zöldek követelésének), valamint azt, hogy zárja le az európai intézmények munkáját eddig szerintük jellemző „ideológiai hozzáállás”-t. Azt is kérik, hogy Brüsszel a migrációs politikában az olasz kormány útját kövesse: az afrikai államokkal való megállapodásokkal érje el az indulások megállítását és az embercsempészek elleni fellépést.
Meloninak ugyanakkor belpolitikai és gazdasági szempontokat is mérlegelnie kell.
„Nem éri meg az olasz miniszterelnöknek nyíltan beállni mögé a hazai szavazói miatt, ugyanakkor az olasz államadósság kezelhetősége és az uniós támogatások fontosak maradnak Rómának, amelyhez elengedhetetlen a jó brüsszeli kapcsolat” – jegyezte meg a külpolitikai szakértő.
A Politico szintén úgy véli, hogy az olasz kormányfő dilemma előtt áll: álljon be von der Leyen mögé, hogy a centrum részévé és ezáltal fontos szereplővé váljon Brüsszelben, vagy továbbra is maradjon kívül a mainstreamen, és inkább a hazai, euroszkeptikus szavazóit szolgálja ki?
Ki lesz a mérleg nyelve?
Arra a kérdésünkre, hogy lehet-e a mérleg nyelve Meloni pártja vagy összességében az ECR, Feledy Botond azt válaszolta: „Nem fogjuk tudni, mivel titkos a szavazás. Az ECR egészében nem tud beállni von der Leyen mögé, hiszen a PiS biztosan ellene szavaz. A mérleg nyelve pedig technikailag lehet egy dezertőr néppárti képviselő éppúgy, mint egy lelkes zöldpárti”.
A Partizán elemzője úgy véli, hogy „jó eséllyel megválasztják VDL-t a csütörtöki napon. Aligha nagy többséggel, de az már nem sokat számít.”
Ha mégsem így történik, akkor a centrista pártoknak új jelöltet kell keresniük, akit megint el kellene fogadtatni az uniós tagállamokkal, na meg az EP-vel.
A Politico szerint egyelőre nincs B-terv, brüsszeli tisztviselők pedig attól félnek, hogy von der Leyen bukása zavart okozna az EU-ban egy különösen kényes időszakban, amikor háború dúl Európa határán, Donald Trump pedig ismét meghódíthatja a Fehér Házat.
Nagy bajtól persze valójában ekkor sem kell tartani, hiszen a lényeg nem az idő, hanem az, hogy megtalálják a megfelelő, a többség által elfogadhatónak tartott személyt.
