1945. május 13.-án, pontosan öt évvel a híres "Blood, Sweat and Tears" szózat után, Winston Churchill beszédet mondott a rádióban. A háború véget ért, Nagy-Britannia legyőzte a náci Németországot. Churchill beszédének van egy részlete, amelyik a körülményeket tekintve különösnek tűnik, t.i. meglehetősen durván támadta Éamon de Valera ír miniszterelnököt. de Valera pár nap múlva szintén rádióbeszédben vágott vissza Churchillnek. Úgy két héttel azelőtt, de Valera meglátogatta a dublini német követet Edmund Hempelt, hogy részvétét nyilvánítsa Adolf Hitler halála miatt. Ez komoly.
1916. április 24.-én tört ki a Húsvéti Felkelés Dublinban. A postahivatal épülete előtt Patrick Pearse olvasta fel a Köztársasági Kiáltványt az ideiglenes kormány nevében. A felkelők egy hétig tartották magukat, de miután az angol csapatok elkezdték ágyúzni a belvárost és több száz dublini polgár meghalt, Pearse és társai megadták magukat. A felkelés egyik parancsnoka egy bizonyos Éamon de Valera volt, akit először halálra ítéltek, majd a halálos ítéletet életfogytiglani fogságra változtatták. 1973-ban még ő volt Írország elnöke.
Az angolok a proklamáció valamennyi aláíróját kivégezték. Dublinban ma száz méterenként tűnik fel Pearse, Plunkett, MacDonagh és a többi agyonlőtt forradalmár fényképe, a falakon száz és száz példányban olvasható a kiáltvány. Az írek jelentős része nem támogatta a felkelést, és egy, az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonló viszonyt képzelt el az angolokkal. A felkelők teljesen értelmetlen legyilkolása százezreket fordított a Birodalom ellen. Az angol politikusok ezt a kivégzés napján is sejtették már, úgy gondolták, hogy elég lett volna letartóztatni és másfél év után minden további nélkül szabadon engedni Pearse-éket. Azonban a brit hadsereg helyi parancsnoka minden áron példát akart statuálni.
A bukott felkelés után két évvel kitört az ír függetlenségi háború, ami aztán az ír-angol békeszerződéssel ért véget (és ezzel kezdetét vette az írek közötti polgárháború, mely folyamán több írt végeztek ki az írek, mint az angolok összesen a felkelés és a függetlenségi háború idején).
1973 után de Valera utódja az elnöki székben az az Erskine Hamilton Childers lett, akinek az apját, Michael Collins meggyilkolását megbosszulandó, (Collins korábban a barátja volt) kivégezték. Ekkor a miniszterelnök Liam Cosgrave volt, akinek az apja William Thomas Cosgrave, nem is kell mondanom, szintén vezető szerepet töltött be a felkelésben és a függetlenségi háborúban, és bizony több ír forradalmár kivégzéséért volt felelős, vélhetően Robert Erskine Childers kivégzéséért is. Az ő nagybátyját viszont a de Valera-párti, tehát kiegyezésellenes erők gyilkolták meg.
Kellene most ide egy jó kis áthallás. Hogy így meg úgy. Mert tulajdonképpen. De nem lesz.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
