A kormány első devizahiteles törvényjavaslata, amelyet a hírek szerint július 4-én tárgyal és el is fogad majd az Országgyűlés, több, a Privátbankár által jelzett kérdésben az általunk jelzett érveket elfogadva teszi le a garast. Egyrészt: a törvény – jelenlegi szövegében, mert ugyebár egyéni képviselői indítvánnyal minden módosíthat, márpedig a képviselők jó része érintett – nem engedi, hogy a végtörlesztett ügyfelek részt vegyenek az adósmentés újabb körében. Mindez annak fényében érthető, hogy a végtörlesztéssel az adott ügyfél nem csak a Kúria által törvényellenesnek kimondott árfolyamrés és a vélelmezetten jogellenes egyoldalú kamatemelések hatásaira kapott kompenzációt a 180 forintos árfolyam alkalmazásával, hanem az árfolyamkockázat jó részét is elvette tőle a jogalkotó – noha a Kúria immáron jogegységi határozatával is megerősített álláspontja szerint ez utóbbi kockázatát általánosan az ügyfélnek kell viselnie.
Ugyancsak rendezi a törvény azt is, hogy milyen esetben kell az árfolyamréssel az egész futamidő alatt elszámolnia a banknak és az ügyfélnek. Mint azt már jeleztük: a Kásler ügyben hozott egyedi és az általános jogegységi döntés között a Kúria „észrevette”, hogy 2010-ben felügyeleti nyomásra jogszabály született a deviza középárfolyam alkalmazásáról, így az MNB középárfolyamon történő elszámolást már csak а hitelintézetekről és а pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/A. §-ában vagy а Hpt. 267. §-ában megfogalmazott szabályok bank által történő alkalmazásáig tartotta szükségesnek, mint zsinórmértéket. Ezt követően a bank saját deviza középárfolyama is alkalmazható. A megalkotott törvényjavaslat ugyancsak ezt a logikát veszi át, kimondva, hogy abban az esetben, ha a hitel törlesztése már megfelel a 2010-es törvénynek, akkor csak a folyósításkori anomáliát kell orvosolni. (Persze a devizaközép alkalmazásáig eltelt időszak törlesztéseinél is ildomos lenne az elszámolás, de ez a törvény szövegéből nem vezethető le – ezen a téren a jogszabály vélhetően módosításra szorul.)
A Parlament elé kerülő jogszabály egyéb pontjaiban is akad ugyanakkor jogi-közgazdasági alapon elgondolkodtató, sőt első ránézésre alkotmányossági problémákat felvető pont, ezeket igyekszünk az alábbiakban összefoglalni.
1. Kire vonatkozik?
A jogszabály – miként korábban a végtörlesztési törvény – miközben teljesen szélesre kívánja tárni a jogosult fogyasztók körét, ismét elfelejtkezik arról, hogy igenis volt néhány olyan ügyfél, aki nem deviza alapú, hanem „valódi” devizahitelt kapott a bankjától: esetükben a folyósítás is devizában történt és az aktuális törlesztőrészlet megfizetése is devizában történik. E tekintetben persze érdekes, hogy ezen ügyfelek esetében az árfolyamrés jogellenességét kimondó kúriai döntés nem érvényes, noha ha valakik, hát ők pontosan látják, érzik, hogy igenis létezik a vételi és az eladási árfolyam között különbség, hiszen – hacsak nem áll rendelkezésükre – ők most is váltóhelyeken kénytelenek beszerezni a törlesztéshez szükséges svájci frankot, eurót, stb... (Ennek nyomán persze nehéz fenntartani a bírósági álláspontot.) Félreértés ne essék: több bank generálisan nyújtott deviza és nem deviza alapú hitelt – az ügyfél nem dönthetett arról, hogy az első megoldást választja. Korábban a végtörlesztés kapcsán sajtóhírek (illetve állíttólag képviselői érintettség) volt szükséges a törvény devizahitelekre történő kiterjesztéséhez – a sajtójelzés megvan, kíváncsian várjuk, lesz-e módosítás, hiszen az egyoldalú kamatemelés kapcsán a devizahitelesek is jogosultak lehetnek jogorvoslatra.
2. Nyitott elszámolás
A mostani törvény még nem old meg semmit: a fogyasztó és a bankok sem tudnak semmit arról, hogy az elfogadandó törvény hogyan kerül végrehajtásra a jövőben. A törvényjavaslat 3§ (5) bekezdése szerint az átszámítás alapján а pénzügyi intézménynek а fogyasztóval külön törvényben meghatározott módon kell elszámolnia. Azt, hogy ezt mikor akarja megalkotni a kormányzat, nem tudható – vélhetően az őszi körben kerül erre sor, s most a cél az elszámolások rendszerének megalkotása, de így, rész-szabályok nélkül meglehetősen furcsa ez a kétlépcsős jogalkotás. (A kabinet – ahogy írtuk – vélhetően nyugodt nyarat akar – ebbe viszont nem fér bele az, ha az ügyfelek azzal szembesülnek, hogy nem kapják vissza a pénzüket, hanem a tőketörlesztésük csökken – a hangos „adósvédők” a mostani Kúria döntéssel sem elégedettek, hiszen ők továbbra is vitatják az MNB és a Kúria által is kimondott tételt: a deviza(alapú) hitelek mögött volt deviza. (Érveiket a Kúria árfolyamrésre vonatkozó döntése érdekes módon egyébként felerősítette.)
3. Megfordult bizonyítási teher
A jogszabály legérdekesebb pontja talán az, hogy a kormány alapvető jogi tételbe, a bizonyítás terhének kérdésébe nyúl bele azzal, hogy kimondja: egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés. Egyrészt érhető, hogy a jogalkotó csak eképp tud generális helyzetet teremteni a kérdésben, ám ezzel olyan jogelvet sért – az ártatlanság vélelmének jogát -, amely alkotmányossági kérdéseket vet fel: itt és most ugyanis a vádlottnak kell bizonyítania azt, hogy ártatlan. A Kúria szerint az egyoldalú kamatemelések zöme nem felel meg a bíróság által felállított (kölcsönszerződés esetében bizonyos pontokban egyszerűen teljesíthetetlen – erről később) alapelveknek, ám ennek megállapításának jogát továbbra is az alapvető jogi keretek között kellene elérni.
4. Felgyorsított eljárásrend
A jogalkotó olyan bírósági eljárásrendet határoz meg, amely alapján a keresetek objektív értékelésre aligha van lehetőség. Érthető és méltányolható a szándék a gyors döntéshozatalra, ám nem felejthető el, hogy ez esetben egy alapvető polgári perről van szó, amelynek feltételei nem módosíthatóak bárki kénye-kedve szerint. Persze jogi előzményként fel lehet hozni például a választási törvény szigorú bírósági eljárásrendjét, de ott például az erre való felkészülésre kissé több idő állt rendelkezésre, mint két hét.
5. Fogyasztóvédelmi szempontok szerinti mérlegelés?
A bankok bíróság előtt támadhatják meg a vélelmet, ám e tekintetben érdekes szabályozási pont került a törvénybe. A banknak a felügyeletként eljáró MNB felé is jeleznie kell, ha úgy véli, az egyoldalú kamatemelésre lehetőséget biztosító valamely szerződéses pont, illetve az ÁSZF rendelkezései igenis pontosak és azok alapján jogos volt a kamatemelés. Ami ez esetben nem érthető az az, hogy a 5§ (2) bekezdése szerint a bejelentéshez а Felügyelet részére mellékelni kell а szerződéses kikötéssel érintett szerződések azonosítási számát és az érintett szerződés alapján fennálló követelések összegét. Egyrészt a felügyelet a jogügyletben sehol nem kerül elő újra – nincs véleményalkotási és beavatkozási joga a bírósági ügyletben (ami persze érdekes, hiszen így a laikus bíróságnak kell közgazdasági érvekről véleményt alkotnia), így ez a jelentés felesleges. Másrészt ugyanakkor érthetetlen, hogy miért kellene a felügyeletnek annak fényében meghoznia – ki sem kért - véleményét egy objektív kérdésben, hogy az adott szerződési feltétel hány fogyasztó mekkora követelését érinti? Túl azon, hogy ilyen szintű kimutatás elkészítése 30 nap alatt szinte lehetetlen, azt a látszatot kelti, hogy a jogalkotó a tömeges fogyasztóvédelmi MNB eljárásoknak kíván megágyazni, amikor az általános szabályozásból egyedi vizsgálatok lesznek.
6. Teljesíthetetlen eljárási feltételek
A perre készülő bankoknak a törvény hatálybaléptét követő 30 napon belül a jogszabály-javaslat szerint
− meg kell vizsgálnia а fogyasztói kölcsönszerződés részévé váló azon általános szerződési feltételeket és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételeket (a továbbiakban együtt: ÁSZF), melyekben szerepel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés.
− be kell jelentenie а Felügyelet részére valamennyi érintett szerződéses kikötést tartalmazó ÁSZF-et, és nyilatkoznia kell arról, hogy az azokban foglalt szerződéses kikötést tisztességesnek vagy tisztességtelennek tekinti-e.
− Ez utóbbihoz – mint már említettük - mellékelni kell а szerződéses kikötéssel érintett szerződések azonosítási számát és az érintett szerződés alapján fennálló követelések összegét.
− Ráadásul: a bank polgári peres eljárást megindító keresetlevelének а bírósághoz beérkeznie, е határidő jogvesztő. (Ráadásul a kereset beadása után újabb bizonyítékok már nem igazán csatolhatóak.)
Nos, ezen feltételek együttes teljesítése a rendelkezésre álló határidő alatt, meglehetősen kivihetetlennek tűnik.
7. Megdönthetetlen elutasítás
Ha lenne is hitelintézet, amely a fenti pontokat teljesíti, túl sok reménye nem lehet. A törvény ugyanis a szövegébe emeli a Polgári Kollégiumnak a jogegységi határozatba is belefoglalt feltételeit, amely elveknek a bíróság szerint az egyoldalú kamatemelésnek együttesen meg kell felelniük. Ha а bíróság azt állapítja meg, hogy а pénzügyi intézmény által tisztességesnek tartott szerződéses kikötés nem felel meg bármelyik feltételnek, megállapítja, hogy а szerződéses kikötés tisztességtelen és ezért érvénytelen. Itt volna helye annak, hogy a szerződések feltételeit közgazdasági és a banküzemi szabályok alapján értékelhessenek a bíróságok, ám mivel erre nem kerül sor, a bíróság a felsorolt elvek között 99 százalékos biztonsággal talál olyat, amelynek az adott kölcsönszerződés nem felel meg.
Welmann György, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője a jogegységi döntés során jelezte: meg akarják adni a kormányzatnak a jogot arra, hogy olyan pontok esetében, amelyek közgazdaságilag megállják a helyüket, engedélyezze az egyoldalú kamatemelést, miután a bíróságok is látják bizonyos pontok esetében ennek a lépésnek a szükségszerűségét, ám ezek a bírói gyakorlatban nem alkalmazhatóak. A kormányzat ugyanakkor visszautalja a bíróságokra a döntést, ahol viszont – egyéb támpont nélkül – jószerivel csak a banki kereset elutasítása várható.
Félreértés ne essék: az olyan esetekben, mint amikor a bank nem adta meg a jogot a szerződés felmondására az egyoldalú módosítás után, vagy – és ez bizony általános volt – amikor nem érvényesült a szimmetria elve a kamatlépésekben, mert kamat-csökkentésre a feltételek fennállása esetén sem került sor, nem vitatható a bank felelőssége. De egyéb esetekben igenis helye lehet(ne) a közgazdasági mérlegelésnek.
Legalábbis a kiszivárgott hírek szerint.
