Fájdalmas döntésekre kényszerülhet Zelenszkij – egy dupla csúcs tanulságai

Az előzményekhez képest már-már meglepően simára sikeredett az ukrán elnök vizitje Washingtonban hétfőn.

Legutóbbi, februári látogatásán Trump elnök és JD Vance alelnök szinte példátlan diplomáciai ámokfutást követett el ellene. Egy erősebb megjegyzése után felrótták neki, hogy nem köszöni meg az amerikai fegyvereket, és „tiszteletlen” az Egyesült Államokkal szemben. Kioktatták, hogy nem ő diktál, egy Trump-párti újságíró pedig még azt is a fejéhez vágta, hogy nem öltözött fel rendesen.

Zelenszkijt akkor szinte kidobták a Fehér Házból – nem magától hagyta el az épületet, hanem kiutasították.

Egy másik Zelenszkij

Hétfőn viszont szinte teljes volt a béke a Fehér Házban. Az ukrán elnök militáns, sötétzöld pulcsiját elegáns, sötét öltönykabátra cserélte, lazán viccelődött a korábban ruházatán élcelődő újságíróval, és viccelődött az amerikai elnökkel, amikor átnyújtotta neki a saját felesége Trump nejének szánt levelét.

A tárgyalás előtti rövid sajtótájékoztató persze alapvetően nem erről, hanem komoly, súlyos politikai kérdésekről szólt.

A hangulat azonban – ellentétben a februári csetepatéval – mindvégig nyugodt maradt. Trump és Zelenszkij higgadtan válaszoltak az újságírói kérdésekre, és tartózkodtak „egymás kóstolgatásától”. 

A New York Times egyenesen „diplomáciai mesterkurzus”-ról írt: mostanra mind Zelenszkij, mind az őt Washingtonba elkísérő európai vezetők megtanulták, hogyan kell kezelni ezt „a trükkös”, „híresen kiszámíthatatlan embert” az Ovális Irodában, és hasznosították az eddig felhalmozott tudásukat.

Trump mozgásban

Az európai vezetők – akik aligha repestek az örömtől Trump megválasztásakor, és tavasszal még a szemüket forgatták az elnök meredeknél meredekebb megszólalásai hallatán – hétfőn megköszönték neki az eddigi fáradozásait, miközben óvatosan becsempészték mondandójukba az igényeiket: az azonnali tűzszünetet és a tartós biztonsági garanciákat Ukrajnának.

Másképp fogalmazva: megtanulták kezelni ezt a nehéz embert, hogy kezelni tudják a jelenkor egyik legsúlyosabb krízisét. Amelynek megoldásához – tetszik vagy nem tetszik – Trumpon keresztül vezet az út.

Az amerikai elnök pedig élvezte a „történelmi közvetítő” szerepet.

Amerikai sajtóhírek szerint többször is jelezte az európai vezetőknek, hogy telefonon tájékoztatja majd Putyint a fejleményekről. Sőt, a jól értesült amerikai lap szerint egy alkalommal még félbe is szakította tárgyalását, hogy felhívja őt.  

Sokat lehet hallani arról, hogy az amerikai elnök Nobel-békedíjra pályázik. Békedíjat adni neki – tesszük hozzá – minimum bizarr ötlet, nemcsak a bizonytalan ukrajnai végkifejlet miatt, hanem főleg azért, mert nagy barátja, Benjámin Netanjahu már izraeli emberi jogi szervezetek szerint is népirtást követ el Gázában. Amit Trump sem akadályozott meg. 

Egy fájdalmas deal 

De visszatérve az eredeti kérdésre – közelebb kerültünk-e a békéhez az alaszkai és a washingtoni csúcson?

Alaszka után – amikor repkedtek a diplomáciai lózungok, de semmilyen konkrétumot nem jelentettek be – úgy tűnt, hogy nem. Az elmúlt napokban ugyanakkor kiderült, hogy a háttérben mégis formálódik valamiféle megállapodás. 

A részletekről itt már írtunk, ezért most csak röviden:

a Washington által meglebegtetett deal értelmében Ukrajnának el kellene fogadnia, hogy jelentős területei (köztük a Krím félsziget, és négy megye jelentős része) orosz fennhatóság alatt maradnak, illetve részben az alá kerülnek. Zelenszkij múlt héten jelezte, hogy kész területi változásokról tárgyalni, de önként nem ad fel területeket.

Másrészt Ukrajna olyan biztonsági-katonai garanciákat kapna a Nyugattól, amelyek hosszú távra szavatolnák a megmaradt ország biztonságát. Ezek kellő elrettentő erővel bírnának Oroszországgal szemben.    

Harmadrészt Moszkva is garanciákat kapna arra, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag, a katonai szövetség nem terjeszkedik tovább, és – ahogy a Kremlben mondani szokták – helyreáll az európai biztonsági egyensúly.

Igazságos béke Kijev szempontjából aligha lesz, hiszen Ukrajna határait akarata ellenére, a nemzetközi jogot felrúgva rajzolnák át határozatlan időre, kvázi megcsonkítva az országot. A több százezer életet követelő vérontás ugyanakkor véget érne.

Putyin-Zelenszkij csúcs Magyarországon?   

A változást jelzi, hogy már legfelsőbb szinten megindult a személyes párbeszéd. Sőt, Trump saját bevallása szerint elkezdte egy Zelenszkij-Putyin csúcs szervezését is. Amelyhez persze ő is csatlakozna.

Egy magasrangú amerikai tisztviselő Magyarországot is szóba hozta lehetséges helyszínként – ez a magyar kormány Ukrajna elleni kirohanásait tekintve azért meglepetés lenne.

Összegezve: a világbéke nem tört ki, és sok a megoldatlan kérdés. Ugyanakkor mindkét oldalon terjed a háborús fáradtság, és nő az igény a tartós fegyvernyugvásra. Még ha ennek ukrán szempontból alighanem nagy ára is lesz.       

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.