A bankrendszer magyarosításának nincs sok alapja, mint ahogy a tőketulajdonosok nemzeti alapon való szembeállításának sem - mondta Bod Péter Ákos a Népszavának. Bod Péter Ákos szerint csak bizonyos határesetekben van csak jelentősége annak, hogy egy banknak Bécsben, Milánóban, Brüsszelben vagy Budapesten van-e a központja. Olyankor például, ha egy banknak összébb kell húznia magát. Akkor stratégiai kérdés, hogy melyik piacon szűkítse a tevékenységét vagy vonuljon ki. Ám ebben az esetben is másodlagos a bank "nemzetisége". Gazdasági, pénzügyi szempontból egy ország lehet kevéssé fontos, ha például kicsi a növekedés esélye, onnan könnyebben kivonul az anyabank, vagy legalábbis nem pumpál oda több pénzt. Van olyan magyar bank - utalt az OTP-re, amelynek részvényeinek kétharmada Bod szerint külföldiek kezében van -, amely nagyon szép profitot termelt a határokon túl. A tőke mindig nemzetközi volt, a víz oda folyik, amerre lejt a talaj - emlékeztet a szakember. A hazai, pláne az állami tulajdon önmagában rövid távon valóban növelheti a bank hitelezési hajlandóságát, de óriási kérdőjelek vannak közép- és hosszú távon. A bankvezetés enyhíthet persze a hitelezési feltételeken és megkönnyítheti a hitelhez jutást - kerül, amibe kerül -, de egy idő múlva kiderül, hogy a bankok könyveiben megszaporodnak a kétes követelések. Ami rövid távon jó megoldásnak tűnik, közép- és hosszú távon nem biztos, hogy az. Végül pedig a költségeket nem feltétlenül az fizeti meg, aki felelőtlenül kihelyezte a pénzt, illetve aki a kedvezményezett volt, hanem az adófizetők, hiszen a magyar bank mögött nincs nagy nemzetközi pénzintézet, amely feltőkésíti veszteséges leányát - figyelmeztet a bankszakember.
Beépült az átmeneti adó
A Corvinus Egyetem professzora szerint a bankadó - amelynek lefaragását bejelentette a miniszterelnök - könnyen beszedhető olyan adónem, ami ráadásul a szavazóbázis szempontjából sem jelent politikai kockázatot. Az igazi baj vele, hogy egy egyedi, átmenetinek mondott adó tartóssá vált. Ennek ellenére most nem tartja kizártnak, hogy valóban visszavágja a kormányzat ezt az adót, hiszen az államháztartás nagyságrendjéhez képest nem akkora tétel, hogy ne lehetne pótolni. A gazdasági növekedéssel együtt az adóbevételek is emelkednek, főleg a fogyasztást terhelő tételek, ez most segíthet.
A különadó a volt jegybankelnök szerint nem egyszeri és elviselhető mértékű, ezért fél évtizede rontja a hitelezési aktivitást. Ez a teher mindenképpen beépül az árazásba, megdrágítja a hitelt, csökkenti a betéti kamatokat, mert az adó egyfajta költségelemként beékelődött a hitelfolyamatokba. A bankadó és a tranzakciókra kivetett illeték nyilvánvalóan hátrányosan hat a pénzügyi közvetítő rendszerre. Az adóterhelés nemcsak néhány pénzintézet, de az egész bankszektor veszteségességéhez is hozzájárult, ráadásul az adó így a bankok tőkéjét csökkentette, ami a hitelezési aktivitást is visszafogja, mert az a tőkemegfeleléshez kötött.
A bankok nem önmaguk ellenségei
A Népszavának nyilatkozó gazdaságpolitikus szerint legalább három gazdaság van nálunk. Az első a külföldi tulajdonú és alapvetően exportra termelő vállalatoké; ezek hitelfelvételre alig használják a magyar bankrendszert. A második magyar gazdaság, a kis- és közepes vállalkozói (kkv) szektor - ők amiatt, hogy a belföldi fogyasztás még mindig 2008-as szint alatt van, nem nagyon látják értelmét a bővítésnek. Ám az is kétségtelen, hogy aki most mégis korszerűsít, fejleszt, az előnybe kerülhet azzal szemben, aki még egy-két évig kivár. A harmadik magyar gazdaság, az ál- vagy kényszervállalkozók, a legalitás határán egyensúlyozó kis cégek eddig sem és ezután sem lesznek hitelképesek. Rajtuk nulla kamatozású hitelek sem segítenének, mert a bankok számára túl nagy a kockázat és a fajlagos költség. Az nem igaz, hogy a bankok nem akarnak pénzt kihelyezni, hiszen abból élnek. Persze az ingatlanfejlesztő projektekkel és a devizaalapú ingatlan-jelzáloghitelekkel a bankok alaposan megégették magukat, és jelenleg a korábbinál sokkal körültekintőbben helyeznek ki pénzt.
Mihez képest?
Bod Péter Ákos szerint amikor a "Magyarország jobban teljesít" szlogent látja az ember, mindig felötlik a kérdés, azért teljesít-e jobban, mert a kormány jobban működik - a propaganda ezt sugallja -, vagy a kormány működése ellenére. Saját múltunkban találunk kapaszkodót, mert 2012-ben zsugorodott a magyar gazdaság, tehát ahhoz képest mindenképpen jobban teljesítünk. Azon kevés ország között voltunk, amely recesszióba süllyedt, pedig akkor már nem volt "kötelező" - emlékeztet a professzor. A világgazdasághoz képest már nem lehetünk büszkék magunkra: a világ éves szinten 4, a magyar gazdaság az elmúlt négy évben 1 százalékkal bővült - igaz, ismeri el ő is, 2014 kiemelkedik az elmúlt időszakból. Idén már némileg gyengébb teljesítményre számíthatunk, ami még mindig meghaladhatja az utóbbi évek átlagát, s ez a hatás még eltarthat 2016-ig, de 2017 már ismét az átlagot, az 1 százalékos növekedést hozhatja - mondja. A 2014-es eredményben benne van az uniós források beáramlása és egy sor egyszeri hatás, így egyes autógyárak kapacitásbővülése.
A tőkeállomány tekintetében a 2000-es évek elején még jelentős volt a beáramlás, azután jócskán visszaesett, ma pedig bizonytalan a helyzet. Van ugyan tőkebeáramlás, de ennek jelentős része a terhek növekedése és a tőkevesztés miatti tőkepótlás, amit az anyabankok pumpálnak magyar fiókjaikba. Látható tőkekiáramlás is; magyar cégek is visznek ki tőkét, külföldi befektetésekre. Ezzel önmagában nincs is gond. Emellett demográfiai problémák is vannak: bár az egy főre eső GDP nő, de ez a fogyasnak és az elvándorlásnak is betudható. Bizonyos szektorokban munkaerőhiány keletkezik - egészségügy, építőipar -, ami vagy felhajtja ezekben az ágazatokban a béreket, vagy ellehetetlenít bizonyos tevékenységeket. A nagy arányú elvándorlás persze szépítheti a munkanélküliség számait, a kint dolgozók hazautalásai pedig javíthatják az egyensúlyi mutatókat - teszi hozzá a volt jegybankár. A migráció emellett sok hasznot hajthat a munkakultúra és a politikai kultúra hozadékai miatt. A Népszavának nyilatkozó Bod Péter Ákos szerint ezért is furcsa, hogy a politika szintjén a szuverenitás, a nemzeti mozgástér foglalkoztatja a politikusokat, miközben a 15-35 éves korosztályban egyre világosabban alakul ki egyfajta "európaizmus". Végre a magyar munkavállalók is szabadon vállalhatnak munkát Európában, és akkor mi bezárnánk az országot mások előtt. Ez abszurd - mondja a Corvinus tanára. Respektálható persze a társadalmak önvédelmi reakciója, ha a világ szegényebb térségeiből tömegesen érkeznek menekültek, de a migráció olyan természetes folyamat, amit nem lehet erőszakkal, rendőri eszközökkel megfékezni. Pedig Magyarországnak is szüksége lehet azokra a gazdasági bevándorlókra, akik hozzájárulnak a nemzeti össztermék előállításához - itt adóznak és gyarapítják az ország lélekszámát.
Bóka János értékelte a dán uniós elnökség féléves munkáját. Közepesnél jobb osztályzatot semmire nem tudott adni. 
