Felmérések szerint, ha Magyarországon valamilyen csoda folytán hirtelen eltűnne a készpénz és helyette elektronikus eszközökkel fizetnénk, akkor ez a GDP 2-2,5 százalékos növekedését vonná maga után. És mindez azért, mert ilyen drága a készpénzfizetési rendszer fenntartása. Ugyanakkor a készpénz kiváltása jótékony hatással lenne a korrupcióra is, hiszen visszaszorulna a szürke és a feketegazdaság, mivel minden tranzakciót nyomon lehetne követni. Vajon miért nem lehet ebbe az irányba hatékonyan és gyorsan elmozdulni?

Fotó: Gyártástrend.hu

A Magyar Nemzeti Bank idén nyáron közzétett tanulmányában levezeti, hogy évente mintegy 100 milliárd forintot lehetne megspórolni, vagyis ennyivel kerülne kevesebbe az országnak, ha a készpénzes tranzakciókat felváltanák az elektronikus fizetési módok. Ennek az lenne az egyik feltétele, hogy minden állampolgárnak legyen egy bankszámlája, mellette egy bankkártyája vagy egy mobil fizetőeszköze, amellyel bárhol tudna fizetni. A gondok ott kezdődnek, hogy Magyarországon körülbelül egymillió embernek nincs bankszámlája és egymilliónál többnek nincs bankkártyája sem.

Nehézséget jelent az is, hogy a mintegy 9 millió forgalomban lévő bankkártyát – amelyből 8,2 millió lakossági – alig használják. A 2011-es összesítések szerint kártyatulajdonosok csupán ötöde fizet ezzel az eszközzel. A teljes bankkártya tulajdonost tekintve pedig átlagban egy kártyát csak havonta kétszer használnak, amely egyet jelent a bankok által jellemzően biztosított ingyenes készpénzfelvétel lehetőségével. A harmadik kulcsprobléma, pedig az elfogadóhelyek alacsony száma; akinek van kártyája, sok helyen nem tudja használni, mert nincs megfelelő elfogadó berendezés.

Az MNB tanulmányból egyértelműen látszik, hogy legalább az előző három dolgon szükséges változtatni ahhoz, hogy lépést tegyünk a készpénzmentes gazdaság felé. Hasznos lenne azt is megvizsgálni, hogy mennyibe kerülne a sárga és a rózsaszín csekkek kiváltása, hiszen ennek a rendszernek a fenntartása, működtetése is tetemes összeget emészt föl. Tehát mindenkinek kellene, hogy járjon alanyi jogon egy bankszámla, emellett terjedni kellene az e-fizetésnek és az elfogadóhelyek számát is drasztikusan növelni kéne.

Nyugaton van olyan példa, ahol már majdnem megvalósult a készpénzmentes gazdaság?

Jelenleg mindenhol a készpénz dominál a világban, ugyanakkor már vannak olyan országok, ahol fokozatosan a háttérbe szorul a hagyományos fizetőeszköz. Japánban a piac kényszerítette ki, Szingapúrban az állam kezdeményezésére és társfinanszírozásában épült ki a mobil elektronikus fizetést biztosító infrastruktúra. Mindkét országban a mikrofizetések terén az e-fizetés már lényegében átvette a készpénz szerepét.

Miért van az, hogy mindezen törekvések ellenére Magyarország még mindig kifejezetten ragaszkodik a készpénzhez?

Amennyiben a korábban említett három feltétel teljesülne, akkor sem biztos, hogy hirtelen fejlődés következne be a hazai készpénzmentes környezet megteremtésében. Sajnos vannak olyan kulturális adottságok, amelyeket le kell küzdenünk. Ilyen például, hogy a többség a bankkártyát nem használja fizetésre. Ahhoz, hogy a bankkártya népszerűbb legyen, hatékony és átfogó lakossági edukációra van szükség. A szürke- és a feketegazdaság pedig ellenérdekelt abban, hogy transzparenssé váljanak az ott megtermelt bevételek és azok mozgása. A kényszervállalkozásoknak szintén nem érdekük, hogy igazán átláthatóvá váljon a működésük. Nos, ezen a területen így nagyon nehéz előrelépni.

Akkor ki áll nyerésre Magyarországon, a mobil, vagy a hitelkártya?

Rövid- és középtávon úgy gondoljuk, hogy a készpénz győz. 2015-ig, ami elérhető reálisan az, hogy a mobiltelefonos helyszíni fizetések aránya, vagyis amikor mobillal, érintés nélkül fogunk fizetni, némileg nő és tíz vásárlóból ketten már így egyenlítik ki a számlát a kasszánál.

Kik a legérdekeltebbek ennek az új ökoszisztémának a kiépítésében?

Leginkább az MNO-k, vagyis a mobil operátorok érintettek az ökoszisztéma létrehozásában. Elemi érdekük, hogy olyan új szolgáltatásokat telepítsenek az okostelefonokra, amelyek a használatot ösztönzik és további bevételeket generálnak. A mobiltárca, amelynek segítségével fizethetünk és kezelhetjük az összes hűségkártyát, például ilyen szolgáltatás. A SIM kártyára telepített fizetési alkalmazás, az NFC-s mobilfizetés lehetőségének megvalósítása óriási fegyvertény a számukra és így be tudnának lépni a mobilfizetés világába. Tehát az MNO-k álltak az ökoszisztéma kiépítésének élére, ők azok, akik összefogják a mobilkészülék gyártókat, a SIM kártya gyártókat, az alkalmazás fejlesztőket, illetve azokat szolgáltatókat, amelyek részei a rendszernek, mint például a kereskedők, vagy a bankok.

Az országban közkézen forgó, több mint 2 és fél millió okostelefon, vajon intelligens-e eléggé, hogy velük elinduljon a mobil fizetés?

Az NFC képesség a legfejlettebb készülékekben benne van, de még fizetésre nem alkalmasak.2013-tól már elérhető lesz az a tíz-tizenkét típus, amely már mobiltárca szolgáltatásra alkalmas lesz.

Akkor álljunk meg egy pillanatra. Most akkor merrefelé megy a mobil világ? Hiszen hallottunk itt NFC alapú, vagyis a közeli, érintés nélküli kommunikáció képességével rendelkező technológiáról, de tudunk a remote paymentről, vagyis, amikor távolról, például otthonról intézzük a befizetnivalót, de ehhez is mobilt veszünk igénybe. És akkor még nem is beszéltünk a QR-kódos megoldásokról…

Az okostelefónia világában többféle megoldás tesztelése zajlik. A remote payment alkalmazások és ezen belül is azok, amelyek QR kódra építenek, nem új keletű dolgok. Magyarországon a MasterCard Mobile, illetve a Díjbeszedő Zrt iCsekk alkalmazásáról érdemes említést tenni. Mindkét alkalmazás lementhető az okostelefonra és máris rendezhetjük a közműszámláinkat, vagy egyéb számláinkat a számlákon lévő QR-kód „lefényképezésével”, amely így elindítja a fizetési tranzakciót. A remote payment megoldásokból országonként akár több is versenyezhet egymással.

Ezen a piacon megjelentek már a bankok is önálló mobilbanki alkalmazásokkal. Ugyanakkor egy friss amerikai felmérés tesztelte az ügyfelek hozzáállását a mobil bankoláshoz. Az eredmény alapján úgy tűnik, a fogyasztók még kivárnak. A probléma, hogy az alkalmazások gyakran lefagynak, nem indítják el a tranzakciót és nincs visszajelzés.

Tehát jelenleg a remote payment, a mobilbanki alkalmazások és a jövőre megjelenő, NFC-vel felszerelt, azaz az érintés nélküli fizetésre alkalmas készülékek versenyeznek majd. Miután a piac erősen fragmentált, az interoperábilis alkalmazások kifejlesztése érdekében fontosnak tartottuk, hogy a piaci résztvevők mielőbb kezdjenek el egymással beszélgetni .A végső cél pedig az, hogy az ügyfél a mobiltelefonjával képes legyen bármilyen helyzetben fizetni.

Az internetes okostelefonok már képesek kezelni a bankok által kínált megoldásokat, együtt mondjuk a remote paymenttel. Viszont az NFC-s telefonokhoz kellene egy olyan SIM kártya, amely megoldja, magában foglalja az ügyfél regisztrációját, azonosítóját. Mi akadályozza meg idehaza az ilyen SIM kártya előállítását és mi a Mobiltárca Szövetség feladata ezen a téren?

A három mobil operátor a jövő év elején már rendelkezik azokkal a készülékkel, amelyekkel háromezer ember bevonásával elkezdjük tesztelni a SIM alapú mobil NFC-s fizetés és hűségkártya szolgáltatásokat. A telefonokba egy speciális NFC képes SIM kártya kerül, amely kezelni tudja a mobiltárca szolgáltatásokat. Ezután pedig, attól függően, hogy melyik bank ügyfele a fogyasztó, letöltheti a telefonjára a bankkártyáit. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, nemzetközi szabványokat kell betartanunk, elsősorban a bankkártya társaságokra gondolok, vagyis a MasterCardra és a Visa-ra. Nálunk a MasterCard volt az, amelyik a certifikációs eljárások lépéseit elsőként bemutatta, és amennyiben ezen feltételeket tudjuk teljesíteni, jövő évtől lesz lehetőség arra, hogy az ügyfelek mobiltárcával is fizethessenek.

Hogyan jön képbe a Magyar Mobiltárca Szövetség, illetve milyen kapcsolat van a Mastercard Mobile és a Szövetség között?

Ez az eddigi legbonyolultabb mobilfizetéses ökoszisztéma, ahol a legtöbb résztvevőt kell összefogni. Sokkal többet, mint bármely más korábbi kísérletnél. Igaz, hogy valós banki világra épülünk, de a banki terminál és a mobil telefon mögött új szereplők is vannak. A bankosok furcsán néznek a mobil szolgáltatóra, a mobilszolgáltató sem érti a bank világát. Ugyanakkor mindkét szektor döntéshozói biztosak abban, hogy mobilfizetésé a jövő, ehhez pedig szükséges a szoros együttműködésük.

Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy a három mobil szolgáltató, az OTP, a Mastercard és a SuperShop összefogott és megkezdték az érintésnélküli fizetési szolgáltatás ökoszisztéma kialakítását. Ennek céljából alapították meg a Mobiltárca Szövetséget. A kereskedői szektort ma a szövetségben Magyarország legnagyobb hűségkártya társasága, a SuperShop és a mögötte lévő kereskedők képviselik. A mobiltárca sikerességét első lépcsőben várhatóan nem a mobilfizetés fogja megalapozni - hiszen a tárcánkban nem csak hitelkártya lapul -, hanem egyre több hűségkártyánk is van. De a mobiltárcával tudunk majd jegyeket is venni, például a Müpában elég lesz csak a mobilomat odaérintenem és a rendszer máris érzékeli a megvett belépőmet.

A világban jelenleg elérhető megoldásokból kiindulva úgy gondoljuk, hogy egy sikeres mobiltárca alkalmazásnak kezelnie kell olyan remote payment megoldásokat is, mint amilyet a MasterCard kínál. A szövetség filozófiája az, hogy úgy tudjunk fizetni a mobilunkkal, hogy az kényelmes, egyszerű és biztonságos legyen. A lényeg, hogy a nem túl távoli jövőben az ember ki tudja fizetni a számláját a mobiltelefonnal közelről, vagy távolról és mindenképp érintés nélkül.

Mitől lesz itt ügyfél-élmény, vagyis mikor érzi majd úgy magát az ember, hogy valóban, minden létező közegben kiszolgálta őt a mobilfizetés?

Ha európai uniós viszonylatban nézzük, akkor azt látjuk, hogy nem túl magas a hazai elektronikus fizetési kultúra. Ez ellen tennünk kell, méghozzá nagyon aktív kampánnyal, amelynek során az emberek megismerik, és elkezdik használni a készpénzt kiváltó eszközöket. A felmérések azt mutatják, hogy a baj azzal van, hogy az ügyfelek nem ismerték még meg ezen lehetőségeket, nem alakult ki a bizalom, így nem is kezdték el használni.

Ki lehet a célcsoportja ennek a fizetési módnak?

Egyértelműen azt látjuk, hogy az elsődleges célcsoport a fiatalok és a tinik, akik az okostelefónia világában nőnek fel, tehát nekik már természetesek a pay-pass rendszert használó diákkártyák. Úgy gondoljuk, hogy az egyetemisták lehetnek azok, akik ezen a téren robbantani tudnak.

Siklós András interjúja