Hogy kerüli ki a tranzakciós illetéket a magyar?

Végérvényesen megváltoztak a magyarok – elsősorban a cégek - bankolási szokásai a tranzakciós illeték bevezetése nyomán – derül ki a jegybank adataiból.

2014 első félévében az ügyfelek 80,63 millió átutalási tranzakciót indítottak, amely 0,3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ha a 2012-es év adataihoz viszonyítjuk az átutalások számát, akkor ugyan 4,75 százalékos növekedést látunk, ám nem szabad elfelejteni, hogy elvben a technológia fejlődése és a modern kor eredményei kapcsán az elektronikus pénzhasználatnak kellene öles – ennél sokkal nagyobb – ütemben előretörnie. (2013. előtt ez volt jellemző a magyar piacra.)

Kevesebb átutalás - nagyobb összegek

Azt, hogy a tranzakciós illeték alapjaiban változtatta meg az utalási szokásokat, azt az átutalások összege mutatja a legplasztikusabban. Az átutalási forgalom ugyanis – a tranzakciók szerény mértékű visszaesése ellenére – 2014. első félévében 15,8 százalékkal haladta meg a 2013. első hat hónapi adatot, 81 312 milliárd forintot tett ki. Azaz az átutalásokat valóban összefésülik a bankolók, annak érdekében, hogy csak a 6000 forintos felső plafont kelljen kifizetniük tranzakciós illetékként. (Értelemszerűen ez döntően a cégek „bulija”, hiszen a lakossági körben meglehetősen ritka a 2 millió forint feletti utalás.) A növekedés szerényebb, 7,91 százalékos 2012. első félévéhez képest, ennek magyarázata ugyanakkor, hogy a tranzakciós illeték bevezetése egyszerűen minden vonalon visszafogta az utalásokat – ennek köszönhetően 2013. első félévében több mint 5000 milliárd forinttal kevesebb értékű utalást indítottak a számlatulajdonosok, mint az illetékmentes időkben.

Kinél esett a forgalom?

Az elmúlt napok híre volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank kizárólagos tulajdonába került, a hazai banki elszámolásforgalmat generáló Giro Zrt. az átutalásokért a bankoktól kért díj csökkenését tervezi. Híreink szerint a „sima” Giro-körös elszámolásokban a tranzakciószám kismértékben – 2-3 százalékkal - növekedett, ami megalapozhatja a díjcsökkentést. Az MNB és a Giro eltérő adatai annak köszönhetőek, hogy az MNB adatsorában a Giro átutalások mellett a prompt átutalások, a VIBER és a teljes takarékszövetkezeti szektor egymás közötti átutalási forgalma is megjelenik. Miután a VIBER forgalomban döntően nagy összegű átutalások – pl. a bankok egymás közötti elszámolása – zajlik, ezért az a tény, hogy az MNB adatsorában az egy tranzakcióra jutó érték 868 ezer forintról 1 millió forint fölé emelkedett, azt sugallja, hogy nem a VIBER dolgozott visszafogottan az elmúlt félévben – jó eséllyel a takarékok teljesítettek gyengébb forgalmat.

Észrevesszük majd a Giro-díjcsökkentést?

A Giro az átutalásokért technikai költséget számol fel, azaz ebben az esetben mindegy, hogy mekkora összegről szól az átutalás. A tranzakciónkénti díj nagyságrendileg 15 forint körül mozog - tekintve, hogy az operáció kész, így a díjcsökkentésnek a lehetősége adott. Értelemszerűen a bankok nem tudnak ugyanígy árazni az átutalásoknál, hiszen nekik az átutalások miatt likviditás-biztosítási és operációs költségeik is vannak, amely miatt általános a banki átutalásoknál az értékarányos árazás. A fentiek okán, ha a Giro díj némiképp csökkenne, azt jó eséllyel nem lehet majd észrevenni az átutalások árazásában – ugyanakkor az így megnyert forintok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szolgáltatások mind nagyobb körében tudja esetleg illetékmentessé tenni, vagy épp az illetékmentességet fenntartani a banki tranzakciók esetében a bankrendszer. (Értelemszerűen ezek a kedvezmények elsősorban a lakossági ügyfelek számára teszik majd olcsóbbá a bankolást.) Úgy tudjuk, a Magyar Nemzeti Bank a korábbinál jobban monitorozza majd a bankok árazási gyakorlatát az átutalások terén.