A 2014. március 15-én hatályba lépő új Polgári törvénykönyv (ptk.) új alapokra helyezi a pénzügyi lízing fogalmát. A Magyar Lízingszövetség az új jogszabály kapcsán fennálló kérdéseit, észrevételeit a jogszabály előkészítése során egyébként többször jelezte. Emellett ugyanakkor a lízingcégek ügyfeleik részére igyekeztek megfelelő tájékoztatást adni az új Ptk hatályba lépésével kapcsolatos változásokról, miközben felülvizsgálták és aktualizálták az általuk alkalmazott szerződéseket annak érdekében, hogy azok megfeleljenek az új Ptk által előírt szabályoknak is.
A szövetség jogértelmezése szerint ugyanakkor nem lehet olyan túlzóan leegyszerűsítő véleményeknek helyt adni, mint az mostanában több sajtótermékben is megjelent. Így nem lehet úgy gondolkodni, hogy a korábbi tartós bérleti szerződések egyértelműen pénzügyi lízinggé alakulnának át, hiszen mind a tartós bérlet és az operatív lízing is választható megoldás lesz a jövőben is. Ugyanakkor lesznek olyan ügyletek, amelyek az új ptk definíciói szerint pénzügyi lízing szerződésként fognak megkötni.
Ahhoz, hogy pénzügyi lízingről beszélhessünk a lízingbevevőnek a futamidő végén előre meghatározott áron jogosulttá kell válnia a tulajdonszerzésre, másrészt pedig a fizetendő lízingdíjak összegének legalább a lízingtárgy szerződéskori piaci értékét el kell érnie. A pénzügyi lízingtől az operatív lízinget az különbözteti meg – hívja fel a figyelmet a szövetség – hogy az utóbbi ügyletek (illetve a tartós bérleti konstrukciók) nem tartalmazzák a tulajdonszerzés lehetőségét, ennek nyomán az ügyletek értékelésekor már csak az vizsgálandó az ügylet minősítése érdekében, hogy a lízingdíjak összege milyen arányt képvisel a lízingtárgy értékéhez képest.
Bár az új ptk szerint a lízingügylet a szabályozás szerint pénzügyi lízingnek minősül, ha az ügylet futamideje eléri a lízingtárgy gazdasági élettartamát. Meg kell különböztetni ugyanakkor a hasznos élettartamot, amely (erősen leegyszerűsítve) az értékcsökkenés elszámolásának idejével azonosító - a gazdasági élettartam ugyanakkor ettől általában jóval hosszabb időszakot jelöl – a nemzetközi számviteli sztenderd (IAS 17) a gazdasági élettartamot az adott eszköz gazdasági használhatóságához köti.
Az előzetesen várthoz képest korábban megismerhetők lesznek majd. 
