Térségenként eltérő hitelállomány
Érdekes trendek figyelhetők meg Európán belül: míg a mediterrán térségben nagy a lakossági és vállalati eladósodás, ráadásul ezen belül különösen magas a nemfizető, rossz hitelek aránya, addig térségünkben, a visegrádi országokban pont az ellenkezője figyelhető meg: alacsony a belső szereplők GDP-hez képesti eladósodottsága, ráadásul a rossz hitelállomány is nagyon csökkent.
Ebben kétségtelenül szerepe lehet annak, hogy nálunk és a térségben magas a gazdasági növekedés, miközben a mediterrán térségben inkább stagnálás tapasztalható, magas munkanélküliséggel, ugyanakkor eltelt jó pár év, amíg a hazai bankok rendkívül óvatosak voltak, féltek a kockázatoktól, csak a legbiztosabbnak tűnő ügyfeleknek akartak hitelezni. A cégek körül például csak a stabilan exportra termelő, biztos piacokkal rendelkező nagyobb vállalatoknak, míg a kis-, és középvállalati szektor háttérbe szorult.
Megindult a verseny
Ez így volt tavaly előttig, amikor az MNB intézkedései a hitelezés növelése irányába mozdították a bankokat. A bankoknál eleinte sok új ügyfél jelent meg, de még mindig érezhető volt a kockázatoktól való félelem, ezért drágák voltak a hitelek, magas kockázati felárak voltak, miközben nem alakult még ki komolyabb verseny a bankok között.
Ebben tavaly történt áttörés: immár kétszámjegyű lett a hitelezés növekedése, és a felárak elkezdtek csökkenni, mivel most már az ügyfél, legyen vállalati vagy lakossági, többféle bank ajánlata között válogathat. A bankok között verseny alakult ki, így óhatatlanul egyre olcsóbbak a hitelek. Ennek a folyamatnak ugyanakkor bőven van még tere: míg az eurózónában a háztartások hitelállományának aránya a GDP-hez képest 50 százalék, a másik három visegrádi országban pedig 30-40 százalék között van, addig nálunk jóval 20 százalék alatti az érték.
Külső kockázatok
Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni a külső kockázatokról sem, amik idővel a hitelek árát befolyásolják. Nemrég még úgy tűnt, hogy a világban korlátlan az optimizmus, a tőke hozamot keres, és már kis hozamért is hajlandó nagy kockázatot vállalni, ám úgy tűnik, hogy ennek az időszaknak lassan vége. Egyrészt Amerikában már egy ideje zajlik a kamatemelési ciklus, és a hosszabb hozamok is megnövekedtek, ami a világban való hitelezési kedvet csökkenti, másrészt a tőzsdéken is erősen megnőtt a korábban alig mutatkozó volatilitás az idei év eleje óta.
Végül mindehhez az egyes országok nem megfelelő gazdaságpolitikájából eredő kockázatok (argentin és török valutaválság), valamint az erősen eladósodott Olaszország politikai válsága. A befektetők hirtelen felismerték, hogy bizony megint lehet veszíteni is, így kockázatvállalási kedvük nagymértékben csökkent. Ez természetesen kihat a magyar piacra is, idővel óhatatlanul drágulhat a hitelezés, ezért a jegybank célja az, hogy a hitelek minél hosszabb távon fix kamatozásúak legyenek, erre szolgálnak például a minősített fogyasztóbarát lakáshitelek.
Ezt mondták neki. 
