Egy dollár értékű bitcoin bányászata több mint kétszer annyi energiát emészt fel, mint ugyanilyen értékű réz, arany vagy platina kitermelése - erre a következtetésre jutott az Oak Ridge Institute friss kutatása, amelyet a Nature Sustainability-ben publikáltak. Ez alapján az a virtuális munkavégzés, amivel kriptodevizához lehet jutni, egyáltalán nem áll olyan messze a valódi bányászattól, mint azt a legtöbben gondolnák.
Egy dollár értékű bitcoin kibányászásához 17 megajoule energia szükséges a The Guardian által szemlézett kutatás szerint, míg a réz esetében ez az energiamennyiség 4, az aranynál 5, a platinánál 7 megajoule. Más kriptodevizák esetében is hasonlóak az adatok: egy dollárnyi ethereumhoz 7 MJ, moneróhoz pedig 14 MJ szükséges. Találtak azért olyan fémet is, amihez képest minden kriptodeviza kitermelése olcsónak tűnik: az alumínium esetében egy dollárnyi értékhez 122 MJ energiával kibányászható érc szükséges.
Hogyan működik a bitcoin-bánya?
A Bitcoint és más kriptovalutákat az adatok hiteles tárolásáért használt blokkláncon vezetik. A hálózat tagjai folyamatosan küldenek egymásnak bitcoint. Hogy a tranzakció követhető maradhasson, valamilyen módon nyilvántartásba kell venni a bitcoinok vándorlását. A bitcoin tranzakció-történetet egy úgynevezett blokkláncba gyűjtik, így marad nyomon követhető a pénzmozgás. A bányászok feladata jóváhagyni ezeket a tranzakciókat és beírni őket a főkönyvbe, amit tulajdonképpen egy adatbázis, blokkok egymáshoz kapcsolt hosszú sora, azaz a blokklánc. A bányászok ebben az adathalmazban keresnek adatokat egy algoritmus segítségével. Általában 10 percenként a szerver talál egy megfelelő kódsort és megjutalmazza a bányászt.
Elkerülendő, hogy hirtelen túl sok bitcoint bányásszanak a szerverek bővülése miatt, a bitcoin protokoll folyamatosan nehezíti a megkeresendő kódokat: minden 2016-ik megírt blokk után (ami nagyjából két hét alatt íródik) a rendszer újraprogramozza magát, tovább nehezítve a keresést. A bányászoknak így folyamatosan fejleszteniük kell számítógépük adatfeldolgozási képességein, hogy tarthassák a versenytársakkal az ütemet – ez pedig jelentősen növeli az energiafelhasználást - írtuk korábbi cikkünkben.
A módszer kritikusai ezt úgy foglalják össze: a kriptodevizákért folyó verseny lényege, hogy ki tud több energiát fölösleges számításokra elpazarolni.
Nem csak energiát égetnek - a környezetet is szennyezik
Miközben a kriptobányászok "jutalma" virtuális, az energiaköltség nagyon is valódi. A rendszer energiaigényét jellemzően a teljes hálózat mérete alapján próbálják megbecsülni; egy 2017-es kalkuláció arra jutott, hogy a bitcoin-hálózat annyi energiát használ, mint egész Írország. Ez egyben azt is jelenti, hogy a rendszer működése annyi üvegházhatású gázt termel, mint egymillió transzatlanti repülőjárat.
A mostani az első tanulmány, ami a bányászatot a megtermelt dolláronként elért nyereség szempontjából vizsgálja, és lehetővé teszi annak elemzését, hogy ennyi energiát valóban fenntartható és hasznos módon használnak-e el annak fényében, hogy ugyanennyi energia más jellegű felhasználásával milyen eredmények lennének elérhetőek - például milyen értékű arany, réz vagy éppen platina lenne belőle előállítható. A módszertan összeállításánál igyekeztek figyelembe venni néhány fontos anomáliát is: az egyik a kriptodeviza-árfolyamok jelentős volatilitása (ingadozása), a másik pedig a bányászok valós földrajzi elhelyezkedése. Az áramtermelés különbözősége miatt ugyanis egy egységnyi kriptodeviza előállítása négyszer annyi széndioxid kibocsátásával jár Kínában, mint mondjuk Kanadában.
Átalakítják a kormányt. 
