Ma már meglehetősen tisztán látjuk, mi történt az előző évtized nagy válságában: Amerikában hatalmas ingatlanpiaci lufit fújtak (Pesten most fújják, de messze nem olyan vészeset), amiben a fő szerepet a bankok nyakló nélküli hitelezése játszotta. Mégpedig úgy, hogy az előre számíthatóan visszafizethetetlen hiteleket (pontosan tudták, hogy össze fog omlani a piac) értékpapírosították, eladták más bankoknak, azok pedig fedezeti biztosítást kötöttek rájuk, és azt hitték, a végén majd valaki állja a számlát.
Az összeomlás
Az ingatlanpiac már 2006-2007-ben tetőzött, 2008-ra már összeomlott, a felelőtlenül adott hiteleket nem fizették, a belőlük képzett értékpapírok elértéktelenedtek, a fedezeti ügyleteket nyújtó biztosítók bedőltek, a pénzügyi rendszer leállása fenyegetett. Természetesen a tőzsdék szabadesésbe váltottak, és minden bank árfolyama szinte nulláig esett, mivel a befektetők nehezen hitték el, hogy van olyan bank, amelyik nem érintett az ügyben.
Pedig volt, és ez adta a legszebb befektetési lehetőséget a mélybe zuhant tőzsdéken. A pénzügyi rendszert a kormányok és jegybankok még 2008 végén megmentették, a gazdasági hatások ugyanakkor elnyúlóak voltak: sok országban 2009-ben hatalmas recesszió zajlott, volt, ahol ez tovább is tartott, és volt néhány ügyes és szerencsés, aki teljesen megúszta (például Lengyelország).
A mélypont és utána
Mi most azzal foglalkozunk, mi is történt a tőzsdéken, hisz ott volt a legérdekesebb a helyzet épp 10 éve. Amerikában március 9-én érték el az egyedi részvények és az indexek a mélypontot, majd viharos emelkedésnek indultak, és az akkor indult emelkedő trend azóta sem tört meg, vagyis 10 éve tart.
|
| S&P 500 index, 10 év |
Ennek persze megvan az oka: nem nyúlt volna ilyen hosszúra, ha a világ legnagyobb jegybankjai nem tartották volna fenn azáltal, hogy gazdaságélénkítési céllal több mint 10 ezermilliárd dollárnyi pénzt pumpáltak a piacra, eszközvásárlási programok formájában. Ezek során a jegybankok főleg állampapírokat vettek fedezetlen pénzért. A pénz nem okozott inflációt, ellenben felfújta részben az ingatlanpiacokat, részben a tőzsdéket.
Nem érdeklődnek a könyvelők, fodrászok
Most nincs őrület a tőzsdéken, pedig minden korábbi hosszúra nyúlt emelkedő trendben volt. Most nem a lélektan tartja magasban vagy hajtja még feljebb az árakat, hanem a jegybanki extra pénz, ezért a piac nem is mutat olyan jeleket, ami heves részvételre ösztönzi az embereket.
A korábbi nagy bikapiacoktól eltérően most nem hagyják ott állásukat könyvelők, fodrászok és taxisofőrök, hogy főállású spekulánsok legyenek. Újabb jegybanki pénz már nem érkezik, viszont az eddigiek kivonása is bizonytalan: egyedül Amerika kezdett bele, de máris megijedt, és idő előtt abba akarja hagyni. A tőzsdék így aztán megpihennek a magasban, érdektelenné válnak, amire még sosem volt példa.
Az OTP, mint ingyenebéd
Térjünk azonban vissza a 10 évvel ezelőtti eseményekhez, és nézzük, mi is történt nálunk, a pesti tőzsdén. A mi kis börzénk néhány nappal később fogott aljat, mint a világ, de az tankönyvien történt, és szinte ordított a piac, hogy tessék venni, itt a fantasztikus lehetőség. Leginkább az OTP zuhant: ott is csődöt áraztak, pedig nyilvánvaló volt, ha egy bank 2009. márciusáig kitartott, akkor azzal már nincs baj, nem szorul mentésre. A papír ára 1239 forinton érte el mélypontját, nagyjából ezer forintos ár lett volna az, amely már egy állami mentőprogram esetén is reális.
A papír megvétele így már nem jelentett kockázatot, az emelkedési potenciál viszont szinte korlátlan lett. meg is indult az ár. Ugyan 1500 forint körül még lerázott néhány befektetőt pár napi bizonytalankodással, hogy aztán annál könnyebben szaladjon fel rövid idő alatt 4000 forintig. Itt azt lehetett gondolni, hogy ennyi elég is volt a jóból, de aztán a gyorsan mániássá alakult piac fel is hajtotta 7400 forintig: ekkor már valóban a taxisofőrök is az OTP-ről beszéltek.
Pár év szünet, majd újabb szárnyalás
Utána következett a magyar gazdaság rendbetétele, bankadóval, unortodox intézkedésekkel: ezeket a befektetők nagyon nem szerették, az OTP 3000 forintig esett vissza és ott feledésbe merült, a többi nagy részvénnyel együtt. 2015-ben azonban látszott, hogy szárnyal már a gazdaság, és persze 5 év bikapiac után már vadászták a lemaradókat, így a BÉT ismét kedvenc lett, a BUX csúcsra is ért, az OTP pedig a mostani 12 ezer forintos árával lényegében a 10 évvel ezelőtti ár 10-szeresén van, amit még a fundamentumok is indokolnak.
|
| OTP, 10 év |
Válságkezelés a legnagyobb fellendülésben is
És hogy mi várható a következő 10 évben? A jegybanki programok miatt a helyzet teljesen más, mint bármely korábbi érett emelkedő trendben, ezért a kimenetel is más lehet. A jegybankok beragadtak a válságkezelő üzemmódba még 10 év után is: a kötvényvásárlási programok ugyan véget értek, de a nullán álló kamatokat a fejlett országok jegybankjai nem merik megemelni. Ez alól Amerika volt a kivétel, amely hosszas bizonytalankodás után megtette, el is jutott 2,5 százalékig, de ahogy jött egy kiadósabb tőzsdei korrekció (melyet azóta már le is dolgozott a piac), megrettentek, és a további monetáris szigorítás elhalasztásán, esetleg beszüntetésén gondolkoznak.
A monetáris politika tehát a fejlett világban rendhagyó üzemmódban van, ezért a kötvény-, és részvénypiacok is abban vannak. Amíg ebben nincs változás, lényegében elfelejthetjük, amit a tőzsdéken korábban megtapasztaltunk. Egyre inkább úgy tűnik, hogy akár unalmas, ellaposodott kereskedés is jöhet viszonylag magas részvényárak mellett, ami a befektetőknek szomorú, a világgazdaságnak azonban akár kedvező is lehet.
Folytatódik a kamatstop, bár máshol jobban hasznosulnának az erre költött milliárdok. 
