A világ 20 legnagyobb gazdasága március 19-én kezdődő kétnapos tanácskozásán megszülethetnek az első erre vonatkozó irányelvek - mondja Kardos Krisztina, a KPMG Legal szakértője.
Leginkább az ICO-k, az Initial Coin Offering szabályozására készülnek a G20-ak.
ICO: amikor dollármilliókat dobnak össze egy ötletre
Az ICO egy olyan tőkebevonási megoldás, amelyben egy jó ötlet gazdája blockchain hálózatban nyilvántartott jogokat (tokeneket) bocsát áruba azzal az ígérettel, hogy a befolyt összegből megvalósítja elképzeléseit, és annak hasznából a tokenek tulajdonosai részesedhetnek majd. Ez nagyban hasonlít a részvénykibocsátásra, csakhogy amíg a részvénykibocsátások esetében adva van egy már működő vállalkozás, értékelhető múltbeli eredményekkel, és a tőzsdefelügyelet által jóváhagyott kibocsátási dokumentációval, addig a kriptokibocsátásoknál mindebből semmi sincs. Elég az ötlet és a várható hasznok leírása és közzététele (ezt nevezik White Papernek), valamint a jogokat megtestesítő tokenek blockchainre vitele, és máris kezdetét veheti a kibocsátás. Magyarán: a startup cégek úgy tudnak tőkét bevonni, hogy semmi másra nincs szükségük, mint egy egyszerű weboldalra. A nagy haszon reményében sokan fektetnek tokenekbe, de a szabályozatlanság miatt se szeri se száma a meg nem valósuló ötleteknek, és az ezek nyomán értéküket vesztő tokeneknek.
Ki kéne szűrni valahogy az értékes fejlesztéseket a szemétből
"A tokenek egy része klasszikus kriptodeviza, azaz valamilyen pénzhelyettesítő funkcióval jön létre, más részükért csak egy bizonyos szolgáltatást lehet igénybe venni, megint mások későbbi vállalati tulajdonrészt testesítenek meg. A kibocsátások egy része úttörő kezdeményezés, amely hatékonnyá teheti egy ágazat működését, vagy megoldást kínálnak egy létező problémára. A szabályozási probléma lényege, hogy ezeket hagyni kellene működni, miközben a szélhámosokat ki kellene szűrni" - mondja a KPMG Legal szakértője.
Mi lehet a megoldás?
Hogy mi lehet a szabályozás fő iránya, arra némi támpontot adhat a svájci álláspont, amit a G20 találkozó előtt tettek közzé a svájci hatóságok. A svájci megoldás abból indul ki, hogy a tokenek fajtáit definiálja, aztán megállapítja, melyek nem igényelnek szabályozást, melyeknek kell megfelelniük a pénzmosási törvényeknek, és melyeknek az értékpapír-kibocsátásra vonatkozó törvényeknek is. A KPMG szakértője szerint ennek a megoldásnak nagy veszélye, hogy a szigorú tőkepiaci törvények alá von olyan kezdeményezéseket, amelyek bár előremutatók lehetnek, de csak kockázattűrő befektetők által lehetnek finanszírozhatók.
A pártpreferenciák februárban hibahatáron belül változtak. 
