Kedden jelentették be Oslóban, hogy a 970 milliárd dollárt kezelő norvég állami vagyonalapot a kormány arra kötelezi, miszerint a hosszú távon elérendő hozam növelése érdekében 10 százalékponttal, 60-ról 70 százalékra növelje a részvények súlyát portfóliójában az elkövetkező hónapokban.
Ez majdnem 100 milliárd dolláros nettó vételt jelent, amellyel az egyik legfontosabb piaci tényezővé válhat - jelenleg a globális részvénypiac 1,3 százalékát (!) birtokolja a norvég alap.
Az alap vezérigazgató-helyettesének nyilatkozata szerint a rövid távon megnövekedett piaci kockázatok ezt a folyamatot nem fogják érdemben befolyásolni, azaz nem próbálnak időzíteni a vételekkel. "Nem foglalkozunk azzal, hogy a részvények és kötvények éppen olcsók, vagy drágák, stratégiai döntés született".
Oslo megőrült
A norvég pénzügyminisztérium és a jegybank egyben emelte az „elvárásait” az alappal kapcsolatban. 10 éves időtávon 2.5 százalékos hozamot kell produkálniuk, 30 éves időhorizonton pedig 3.5 százalékot – korábban ezek az „elvárások” 2.1 és 2.6 százalékosak voltak.
A többletpénzből a norvég kormány az alacsony olajár miatt keletkezett költségvetési űrt akarja betömni. A norvég kormány kommunikációja kísértetiesen hasonlít az egykori kommunista Magyarországéra, ahol az MSZMP szintén „elvárásokat” fogalmazott meg a gazdasági szektor szereplői felé.
|
| Káncz Csaba |
Ezzel az őrült lépéssel tehát a norvég jegybank beszáll abba a haláltáncba, amelyet 2008 óta folytatnak a fejlett világ jegybankjai, kormányaikkal kollaborálva. A mesterségesen alacsonyan tartott alapkamatokkal újabb és újabb csúcsokra segítették a tőzsdéket, miközben el akarják velünk hitetni, hogy a reálgazdaságtól és a társadalmi folyamatoktól már régen elszakadt őrült rohanás az idők végezetéig tart.
Közben diszkréten elhallgatják, hogy ezen felelőtlen politika következtében a nyugati világ államadóssága átlagosan mintegy 40 százalékkal emelkedett egy évtized alatt – azaz rosszabb helyzetben vagyunk, mint 2008 előestéjén – a társadalmi különbségek robbanásszerű növekedése pedig számos fejlett országban is politikai válsághoz vezetett.
Álljon itt két adat mementóul. Csupán az USA jegybankja több, mint 4000 milliárd dollárt öntött a piacokra 2008 óta. Az amerikai vállalatok pedig 2010 óta 7800 milliárd dollárral növelték adósság-állományukat.
1929-es szintű túlértékeltség
A norvég bejelentés ráadásul egybeesett több nagy befektetési bank jelentésével, miszerint az újabb hitelekkel fűtött globális ’fellendülés’ a végéhez közelít, ennek jele az egyes eszközök közötti korreláció jelentős csökkenése, valamint a fundamentumok figyelmen kívül hagyása. A Morgan Stanley szerint ennek jele az is, hogy a pozitív vállalati jelentésekre 16 év óta először nem reagálnak felülteljesítéssel a részvények. A vállalatok által termelt hozzáadott érték reálértelemben pedig már csökken. A Citigroup szerint a részvénypiacon lehet még egy utolsó emelkedés a recesszió előtt, de a vállalati kötvényhozam-felárak várhatóan tágulni fognak.
A norvég bejelentés szintén egybeesik a Financial Times figyelmeztetésével, miszerint a történelmi értékeléseket figyelembe véve „az amerikai részvények soha nem voltak ilyen túlértékeltek – az 1929-es összeomlást megelőző hónapokat leszámítva”. Casrten Brzeski, az ING szenior közgazdásza szerint a magas adósságállomány azt mutatja, hogy a hitelválságot még nem sikerült megoldani, sem az Egyesült Államokban, sem pedig az eurózónában.
Káncz Csaba jegyzete
350 vagy 400? Forintpálya az olajválság, a kamat és az euróálom között – Interjú
