Ezt a hat állampapírt nem kellene megvennie

Az állampapír-tulajdonos magyar magánbefektetők száma tavaly a becslések szerint átlépte az egymillió főt, sőt könnyen lehet, hogy azóta már 1,1 millió környékén jár, vagy még feljebb. Mivel a bankok sok éve nem kínálnak jó kamatkondíciókat, a kockázatosabb befektetésektől pedig a hazai kisbefektetők többsége hagyományosan ódzkodik, sokan az állampapírban találták meg azt a megtakarítási formát, amely egyszerre biztonságos és viszonylag jó hozamot ad. (Persze az állam is rásegített erre több módon, még azzal is, hogy az összes többi befektetést adózási hátrányba hozta.)

Mivel sok állampapír-befektető tanulni szeretne, mesélünk arról, hogy milyen ritkább, különlegesebb állampapírok vannak. Ezeket nem vagy nem elsősorban a magyar kisbefektetők számára találták ki, de különleges szituációkban ezeket is meg lehet vásárolni.

Aki szeretné magát mélyebben beleásni az állampapírpiacok rejtelmeibe és hosszú távon a piacon maradni, annak hasznos lehet, ha megismeri a működésüket. Az átlagember számára azonban itt és most jelenleg ezek nem célszerűek, ezért írtuk a cikk elejére azt, hogy (most) ne vegyék ezeket.

1. Túl régi állampapírok

A jogszabályok szerint a 2019. június 1-je előtt kibocsátott állampapírok kamata még kamatadó-köteles (és 15 százalék az adó), és csak az ezután a dátum után forgalomba hozott sorozatoké adómentes. Emiatt semmiképpen se vásároljuk meg a túl régi sorozatokat! Az érintett értékpapírokat mutatja a következő táblázat:

Ezek egy része – a „sima”, több éves fix kamatozású kötvények – ma is kapható az Államkincstárban. Bár elvileg intézményeknek bocsátották ki ezeket, a kis befektetők is megvehetik, így óvatosnak kell lenni. (A babakötvényekre más szabály vonatkozik, azok mindig kamatadó-mentesek.)

2. A „postai” állampapírok

Ezeket annak idején elsősorban azoknak találták ki, akik olyan kistelepüléseken laktak, ahol posta volt, de bank nem. Vagy akik szerettek volna a régi módon, papíros, fizikai formában, kézzel megfogható befektetési terméket hazavinni és bezárni otthon a fiókba. Esetleg még a visszaváltásuk körül jelentkezhet kisebb előny, mert úgy alkották meg ezeket, hogy negatív hozamot ne lehessen elérni.

Semmi különösebb baj nincsen ezekkel az állampapírokkal, csak az, hogy az állam rendszeresen alacsonyabban tartja kamatukat, mint az Államkincstárban vagy a bankoknál kapható egyéb lakossági sorozatokét. Most például egy évre 5,50, két évre 6,00 százalék a szóban forgó Kincstári Takarékjegyek kamata, míg a Fix MÁP-é 7,0. Így ezeket az állampapírokat nem érdemes megvásárolni.

3. Túl hosszú futamidejű állampapírok

A jelenleg kapható leghosszabb futamidejű, fix kamatozású állampapírok az Államkincstár fiókjában 2041-es és 2051-es lejáratúak, és kisbefektetőknek nem igazán ajánlhatók, mivel árfolyamuk rendkívül érzékeny a kamatviszonyokra. (Kamatemelkedés esetén nagyot esik.)

Már az árfolyamukból le lehet olvasni, mik a veszélyeik. A 2041/A jelzésű kötvényt például 68 százalékos árfolyamon veszik, és 73,2 százalékos árfolyamon adják. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a valamikori száz százalék körüli eredeti kibocsátási árhoz képest a befektetésének közel harmadát elbukta az, akinek most el kellene adnia ezen a nettó vételi árfolyamon.

Másrészt pedig az látszik, hogy több mint öt százalékos az árfolyamrés. Tehát ha valaki most vásárolna ebből a kötvényből, majd nem sokkal később eladásra kényszerülne, helyből elbukna több, mint öt százalékot. A 2051/G-nél is hasonló a helyzet. Itt 70,27 százalék a vételi ajánlat, miközben 77,0 százalékon adják el. Közel hét százalék tehát az árrés.

Lehet azonban ezekkel a kötvényekkel arra spekulálni, hogy amikor bevezetik majd Magyarországon az eurót, várhatóan nem 5,7-5,8 százalék lesz a hozamuk, mint most, hanem csak 3-4 százalék. Akkor egy csomót fog rajta nyerni a tulajdonosuk. Ez azonban inkább spekuláció, mint nyugis befektetés.

4. Zöld kötvények

A zöld kötvény ugyanúgy államadósság-finanszírozó állampapír, mint egy hagyományos államkötvény, de a kibocsátásból származó összeget kizárólag környezetvédelmi, klímavédelmi, fenntarthatósági beruházásokra szabad fordítani (energiahatékonyság, megújuló energia, közlekedés zöldítése). Ilyen a fentebb említett 2051/G is.

Ez azonban a kisbefektetők számára nem jár különösebb előnnyel. Okozhat esetleg jó érzést, hogy befektettem a pénzemet, kapok rá rendes kamatot, és ezen kívül még teszek valamit a környezetért is. De a magyar állam eddig inkább a pénzszórásról és a korrupcióról volt ismert, mint a környezetvédelemről, emiatt ez az előny kétséges.

Egyébként sem a kötvények hozamában, sem pedig a likviditásában – tehát forgalmában vagy eladhatóságában – nem jelent előnyt, hogy zöld az a kötvény. Így igazából a zöld jelleggel nem érdemes különösebben foglalkozni. Meg kell nézni az egyéb, szokásos államkötvény-paramétereket, és azok alapján kell dönteni.

5. Devizás magyar intézményi állampapírok

Ezeket az állampapírokat a nemzetközi tőkepiacokon bocsátották ki korábban. Ugyanúgy a magyar állam vállal értük felelősséget, és lehet, hogy viszonylag jó hozamot kínálnak euróban, dollárban vagy japán jenben.

Egyes brókercégek vagy privátbanki osztályok szoktak foglalkozni ezek értékesítésével, de általában csak nagyobb, vélhetően több tízmillió forintos tételektől kezdve. A hozamuk valószínűleg nem rossz, de a vétel és az eladás technikai problémái, valamint a belépési küszöbösszeg miatt az átlagember számára nem igazán megfelelők. Egy hosszú lista a szóban forgó értékpapírokról az ÁKK oldalán látható.

6. Változó kamatozású, intézményeknek kibocsátott állampapírok

Hasonlóak, mint a lakossági Bónuszok – de bónusz nélkül. A három hónapos kincstárjegyek helyett a BUBOR bankközi kamatlábhoz igazítják a kamatukat, és kamatprémium sincs rajtuk. Mivel az állam az utóbbi években rendszeresen és jelentősen többet fizetett a lakossági befektetőknek az állampapírjaikra, mint az intézményeknek, ezért ezeket az értékpapírokat az államkincstár hálózatában, ahol árat jegyeznek rájuk, többnyire nem érdemes megvásárolni. (Ilyen értékpapír például a 2029/B, a 2032/B.)

Egyes időszakokban, például piaci turbulenciák esetén azonban előfordulhat, hogy annyira lesüllyed az áruk, hogy az kompenzálja a kamatprémium hiányát. Vagyis elég olcsón lehet hozzájutni, hogy jó hozamot érjünk el rajta. Ehhez azonban dolgozni kell, jövőbeli kamatokat kell becsülni és hozamot kell számolni az értékpapírra. Így ez is inkább csak a vájt fülű, szofisztikáltabb befektetők terepe.

(A hozambecsléshez úgynevezett kiterjesztett, napi pontosságú, belső megtérülési rátát – extended internal rate of return, XIRR – szoktak számolni, ami ma már sok táblázatkezelő szoftverben beépített függvényként megtalálható.)