Ha Amerikában újonnan kerül tőzsdére egy részvény, gyakran kiváló kereskedési lehetőséget kínál. Ennek két oka van. Egyrészt van egy fogódzó, egy mágikus szint, ami döntően befolyásolja, hogy a papír megvehető-e. Ez az ár maga a kibocsátási ár, ahol a papírok a tőzsdére kerülnek. Miután az elsődleges kibocsátáskor mindenki ezen az áron kap részvényt, a kereskedés első időszakában az a döntő, hogy az ár alatta vagy felette van. Ha alatta, akkor mindenki bukóban van, ha felette, akkor mindenki nyerőben. Vagyis alatta a beragadtak tömege, akik nyomást jelentenek az árra, felette viszont nincs eladói nyomás, az ár könnyen megy felfelé. Ebből adódik is az első általános szabály: kibocsátási ár fölött nyugodtan vehető a részvény, alatta csak rendkívüli óvatossággal.
A másik ok: egy frissen kibocsátott papírnak rövid a chartja, így a technikai elemzők nem tudnak vele mit kezdeni. Nincsenek mozgóátlagok, nincs még jelentősége a túlvettségnek, túladottságnak, Bollinger-szalagoknak. Ha az árfolyam megindul valamerre, szabadon mehet: nem ütközik az említett tényezők okozta akadályokba. Íme, pár konkrét példa a közelmúltból:
A Facebook tőzsdére menetele eleinte kudarc volt. 38 dolláron bocsátották ki, de már az első napon az árjegyzők alig tudták megtartani az árat. A következő kereskedési nap már össze is omlott, és ezt hosszú időn át tartó lejtmenet követte, a papír 20 dollár alá esett. Ott is lehetett már venni, de ezt akkor elég nehéz volt eldönteni, legalábbis nem könnyebb, mint egy átlagos részvényvásárlásnál. A papír aztán emelkedő trendbe került, és egy jó negyedéves jelentés után száguldani kezdett. Az igazi jó lehetőség ekkor került képbe: nyilvánvaló volt, hogy ha a papír eléri és áttöri a kibocsátási árat, akkor igen kis kockázattal meg lehet venni. Ez a bűvös ár ugyanis, ami alatt a többség beragadt, fölötte viszont mindenki nyerőben volt (kivéve azon keveseket, akik az első kereskedési nap még följebb is vettek).
Vissza is igazolta a piac a 38-as vételt: a papír továbbment, azóta is emelkedő trendben van, 75 dolláron forog.
A Twitter kibocsátásra már akkor került sor, amikor a Facebook már sikersztorivá vált a kezdeti kudarc után. Itt már nem is igazán merült fel, hogy visszaeshetne a 26 dolláros kibocsátási ár alá, inkább az volt a kérdés, menyivel nyit fölötte. Minden várakozásnál magasabban: 45 és 50 dollár között forgott az első napon. Nyilvánvaló volt, hogy ezen a szinten fundamentálisan igen drága, ezért sokan shortolni kezdték. Csakhogy az összes részvénynek csak kevesebb, mint ötöde került a piacra a kibocsátáskor, így hamar magas lett a short állomány a piacon forgó részvények számához képest.
Nem is lehetett más ebből a helyzetből, mint egy óriási shortzárási pánik. Amikor az ár átlépte az 50 dollárt, rakétaként emelkedett tovább. És ez volt az a nap, amikor nyugodtan meg lehetett venni, ugyanis ekkor hagyta maga mögött az első kereskedési napon beállított csúcsot. Nem kellett mást tenni, mint kevéssel 50 dollár alá betenni egy stop megbízást, és békésen várakozni. A papír napok alatt száguldott 75 dollárig, vagyis 50 százalékot!
Alibaba
Az Alibaba kibocsátás hasonlóan alakult: 68 dolláros kibocsátást 90 és 100 dollár közti első nap követett. Visszaesés 80-ig, majd a papír szép lassan felment 100-ig, és ott napokig várakozott. Gyönyörű bázist épített ki az első kereskedési napi tetőnél, ezzel jelzést adva: ha ezt áttöri, vétel. Ez meg is történt, és miután a korábban említett technikai „akadályok” nem gátolták a felfelé vezető utat, igen gyorsan 120 dollárig emelkedett.
Az ezt követő visszaesésben a tisztelt befektető kényelmesen eldönthette, mennyit enged vissza ebből, hol biztosítja be a tisztes és jól megérdemelt profitot.
Ez lenne a második összeszerelő bázis. 
