Nagymama.com
Amikor a tőzsdén mániás szakasz uralkodik (8 év emelkedés után most Amerikában ezt látjuk), könnyű ott bármit eladni. A 2000. évi internetes lufi idején úgy mondták, hogy elég, ha valaki a nagymamája után odaírja, hogy .com, a nénit a tőzsdére viszi, és már járulhat is a kasszához. Nos, a Snap esetében most ilyen érzésünk van. Tőzsdére vitték a még meglehetősen éretlen céget, eszement árat kértek érte, de hát ilyenkor lehet is, mindent megvesz az örömmámorban úszó közönség.
A cég 3,4 milliárdos tőkeemelést hajtott ezzel végre, a 17 dolláros kibocsátási áron a vállalat kapitalizációja 24 milliárd dollár, a Twitter kétszerese. Miközben a cég árbevétele gyorsan növekszik (igen alacsony bázisról, ezért tekinthető éretlennek), vesztesége tavaly 38 százalékkal hízott, így a jövőbeni lehetőségek egyáltalán nem látszanak még. Ehhez képest a 24 milliárdos cégértéket nyugodtan minősíthetjük elképesztőnek, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy ez a teljes árbevétel 60-szorosa, míg az egykor ugyancsak drágán kibocsátott Facebook esetében ez a szám csak 27 volt.
Még jogot sem adnak hozzá
A részvényeknek ráadásul van egy szokatlan hátrányuk is: nem rendelkeznek szavazati joggal. Ez az új tőzsdei kibocsátások körében példátlan, hisz így a részvényesek teljesen ki vannak szolgáltatva a főtulajdonosnak, aki kisebbségből is korlátlanul tud uralkodni. Ez nem is akkor gond, amikor egy kisrészvényes várja az árfolyam emelkedését, hanem amikor megvenné tőle egy-egy nagy alap, aki már szereti az összegyűjtött komoly csomagjával tulajdonosi jogait gyakorolni. Ha ezt nem kapja meg a részvényhez, esetleg meg sem veszi azt, a kisbefektetőnek pedig nem lesz vevője.
Kihagynánk
Nos, ezek alapján távolról elkerülnénk a papírt, persze azoknak teljesen igazuk van, akik jegyeztek belőle (bár óriási túljegyzés volt, nem lehetett sok részvényt kapni), mondván, mánia van, és az első nap úgyis ki lehet szórni nyerőben. Ez így is lett, a papír árfolyama 25 dollár fölé került, megvan a könnyű 50 százalék.
A cég szerint minden negatívumot ellensúlyoz, hogy kiváló terméket fejlesztett ki, hisz az ifjúság inkább hamar eltűnő videóüzenetekkel fog kommunikálni, mint írásban. Nos, ha ez esetleg így is lesz, valószínűleg a szinte monopolhelyzetű és hatalmas tőkeerejű Facebooknak sem fog gondot okozni, hogy ilyen szolgáltatást nyújtson.
Shortolni is veszélyes
Mindazonáltal short pozíciót sem célszerű nyitni arra számítva, hogy az eszement árazású részvény majd a mélybe esik, mert ez a logikus folyamat ugyan a Twitternél is lezajlott végül, de először még a nagyon magas nyitóárról a duplájára emelkedett, kivéreztetve a shortosokat, mielőtt a fundamentumok kezdtek volna meghatározóvá válni. Persze ha valaki türelmesen kivárja, amíg trendszerűvé válik az esés, netán az ár a kibocsátási árat is alulmúlja, megpróbálkozhat a dologgal, ez a stratégia a Twitternél is bevált.
Teljesen azt sem zárhatjuk ki, hogy hosszabb mégiscsak jól fog menni a cégnek, és egyszer majd megér ennyit is, de ahhoz már erősen nyereségesnek kell lennie. A Facebooknál is jól látszott, amikor tényleg beindult az üzlet, és bőven elég volt akkor megvenni a papírt.
Mintegy 100 másik műholddal együtt. 
