Ez hiányzott csak
Észak-Korea legutóbbi atom-, pontosabban saját maga szerint hidrogénbomba kísérlete igen kellemetlenül érintette Kínát, mivel egyrészt azt pont a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) csúcstalálkozóra időzítette Kim Dzsong Un, másrészt mert a robbanás igencsak megrázta a határ menti kínai területeket, nagyjából, mint egy földrengés. Kína most közvetlenül érzékelte, milyen, ha a szomszédban nukleáris robbanás történik, pedig ez a föld alatt volt. Hát még mi lenne, ha éles háborúban történne egy vagy több ilyen, a légkörben.
És ha ez nem lenne elég, Donald Trump amerikai elnök megfenyegetett mindenkit, aki Észak-Koreával bármilyen kereskedelmi kapcsolatot tart fenn, hogy Amerika az illető országgal megszakítja kereskedelmi kapcsolatait. Mondanunk sem kell, mit jelentene Amerikának és Kínának, de még az egész világnak is, ha Trump ezt Kínával szemben alkalmazná.
Kim betárazott
Kína már korlátozta a szén és vasérc vásárlását Észak-Koreától és nem szállít neki benzint. Az egyetlen komolyabb dolog, amit elad neki, az a kőolaj. Ennek megszüntetése maga lenne a teljes embargó, viszont Kínának ez nem célja, több okból. Egyrészt azért, mert szerinte ez sem kényszerítené arra Kim Dzsong Unt, hogy feladja rakétaprogramját és nukleáris fegyvereit, legalábbis belátható időn belül nem. Kim ugyanis felkészülhetett erre az esetre, és felhalmozhatott annyi olajat, amennyi az ország minimális működéséhez akár évekig elég lehet.
Észak-Korea igen kevés olajat fogyaszt, a Bloomberg szerint egész éves fogyasztása kevesebb, mint Amerika keleti partjáé egy nap alatt. Konkrétabb adatok szerint napi 15 ezer hordó lehet a fogyasztás, míg Dél-Koreáé napi 2,6 millió, Kínáé 12,5 millió. A számok önmagukért beszélnek: ilyen kevés fogyasztáshoz könnyen fel lehetett tankolni jó időre.
További ellenérvek
A másik ok, amiért Kína nem zárná el végleg az olajcsapot, össze is függ az elsővel: ha már úgysem változik tőle semmi rövidtávon, minek haragítsa magára Észak-Koreát egy olyan ügyben, amelyben régebben inkább a barátja volt, mint ellensége, de most már nem az, és kimaradt volna a konfliktusból, ha lehet. Ha viszont magára haragítja Kim Dzsong Unt, attól tart, hogy az esetleg Kínába lő át egy-két atombombát, ha netán elgurul a gyógyszere. Sokkal egyszerűbb, mint Guamot, Hawaiit vagy Kaliforniát célozni.
Végül Kínát az is befolyásolja, hogy eddig nem akarta az észak-koreai rezsim teljes összeomlását sem, részben az esetleges káosztól tartva, részben azért, mert az amerikai befolyás és katonai jelenlét így esetleg határáig terjedne a koreai félszigeten. Ugyanakkor az sem jó, ami most van, hisz nem lehet kizárni, hogy van egy pont, ahol az amerikai elnöknek lépnie kell, mégpedig katonailag. Ha szövetségesei, vagy saját népe olyan mértékben érzik magukat fenyegetve egy észak-koreai rakétával érkező atom-, vagy hidrogénbombától, hogy követelni kezdik a cselekvést, nem tehet mást az elnök, mint hogy megelőző csapást mér, ami persze Koreában és közelében felmérhetetlen pusztítással járhat.
Keskeny ösvény
Mi lehet a megoldás ezek után? Valószínűleg most már csak úgy lehetne bármilyen elfogadható eredményre jutni, ha Kína és Amerika teljesen egységes álláspontra helyezkedne, de leginkább akkor, ha ehhez Oroszország is csatlakozna. Egyszerre a három nagyhatalommal szemben már tehetetlen lenne Kim Dzsong Un, ugyanakkor együtt felajánlhatnák neki a nukleáris leszerelés olyan módozatát, ami számára is elfogadható. Nevezetesen a három hatalom garantálná, hogy nem indít ellene egyikük sem háborút, és nem próbálják megdönteni rezsimjét (a kubai válságot is így sikerült megoldani).
Ha ez mégsem menne, együtt dönthetnének Észak-Korea összeroppantásáról, akár teljes blokád, akár összehangolt katonai beavatkozás árán. Utána olyan béketervet hozhatnának össze, amely mindegyiküknek megfelelhet: Dél-Korea vezetésével egyesülhetne az ország német mintára, viszont semleges lenne az egyesített Korea, de legalábbis nem állomásoznának amerikai erők a területén, így sem Kína, sem Oroszország nem tekintené a helyzetet az amerikai befolyási övezet megnyúlásának.
A 30 százalék hangzatos, de ennyit nem spórolnak. 
