Vannak, akik szerint a forint erősen alulértékelt, ez is az oka a hazai bérek, árak alacsony szintjének. Ugyanakkor az MNB az utóbbi években általános vélemény szerint inkább gyengíteni próbálja. Nemcsak akkor feltűnő ez a gyengeség, ha az euró vagy a dollár sok évvel ezelőtti árfolyamára pillantunk, hanem akkor is, ha a többi térségbeli devizára.
Idősebbek még emlékezhetnek arra is, amikor a cseh koronát 1,5-2,0 forintos árfolyamon lehetett megvenni a prágai sörözéshez a rendszerváltás előtti hatósági árfolyamok idején. De a kilencvenes évek közepén is csak öt forint volt, most viszont 11,70 körül jár. A lengyel złoty húsz éve 57 forint volt, most 73,40 az MNB-közép.
Az 1995 októberi állapothoz képest tehát a CZK/HUF árfolyam 134 százalékkal ment fel, a PLN/HUF pedig 37 százalékkal. A forint tehát alaposan leértékelődött a koronával, kisebb mértékben pedig a złotyval szemben is. Mi lehet ennek az oka?
Sok minden hathat a devizák árfolyamára, szabadon lebegő árfolyamnál a puszta kereslet-kínálat is, emögött pedig fontos erő az egyes devizák kamatkülönbsége. Elméleti közgazdászok az árfolyamok hosszú távú változását a termelékenységre is visszavezetik, sőt megkülönböztetik az exportra termelő és a belföldi iparágakat, szolgáltatásokat, a fejlett és feltörekvő országokat. Eszerint a feltörekvő országok devizái folyamatos felértékelődésen mennek keresztül. (Balassa-Samuelson hatás.) Sokféle elmélet van, nincs precíz képlet, de logikus módon amelyik deviza elértéktelenedik, elinflálódik (csökken a vásárlóereje), annak előbb-utóbb az árfolyama is le szokott esni.
Bár a rendszerváltozás nem hozott nálunk hiperinflációt, a kilencvenes években szinte végig magas, két számjegyű volt a pénzromlás éves üteme. Az 1996-2016-os teljes években az Inflation.eu számai alapján Magyarországon 260 százalék körül volt a pénzromlás (azaz egy régen 100 forint értékű termékkosár átlagosan 360 forintra drágult). Lengyelországban ez 139, Csehországban csak 89 százalék körül volt.
Így egészen érthetővé válik az ötről 11,70 forintra dráguló cseh korona és a drágább lengyel złoty is. Nem pontosan, csak nagyságrendileg, de az inflációs különbség nagyjából megmagyarázza az árfolyamváltozást. Nyilván más tényezőknek is lehet szerepe, mint a termelékenység, az eladósodottság, az eltérő kamatok és kockázati felárak.
(Árfolyamadatok a Stooq.com-ról, mert az MNB a korábbi évekről sem a csehszlovák koronára /CSK/, sem a cseh koronára /CZK/, sem a lengyel zlotyra nem közöl adatot. A csehszlovák koronát egyébként 1993. február 8-án váltotta le a cseh korona és a szlovák korona.)
Hernádi Zsolt szerint az Európai Unió az orosz energiát valójában nem kiváltotta, hanem amerikai LNG‑re és kínai technológiára cserélte. 
