Amikor Vlagyimir Putyin átvette az elnökséget, az orosz jegybanknak alig volt tartaléka, már csak 7-8 milliárd dollár között volt annak értéke. Később a magas olajár időszakában 600 milliárd dollár fölé sikerült növelni. Ennek segítségével viszonylag jól átvészelték a pénzügyi válságot. Annak ellenére, hogy kiderült, mennyire kiszolgáltatott az ország a nemzetközi finanszírozásnak, de a fejlett technológiának is.
Oroszországban 2000 és 2008 között évi nyolc százalékkal nőtt a GDP az emelkedő belső fogyasztás és a magas nyersanyagárak miatt. A 2009-es visszaesés azonban majdnem nyolc százalékos (sőt a mélyponton év/év alapon 11 százalékos) volt, messze a legmagasabb a G20-csoportban.
Nem a szankciók okozták a válságot
Később a növekedés megélénkült, de 2012 elejétől ismét megtört, még az ukrán válság, a szankciók előtt. Nem konjunkturális, hanem strukturális okok váltották ki tehát a megtorpanást. A 2014-2015-ös válság ezt súlyosbította és 2015-2016-ban újra recesszióba került az orosz gazdaság. Az utóbbi két évben megint növekedett ugyan az orosz gazdaság, de csak nagyon lassan.
A következő hat évre az orosz kormány nem számít 2,7 százaléknál nagyobb gazdasági növekedésre, a reáljövedelmek bővülése 2,0-2,2 százalékos lehet. Az elmúlt öt évben egyébként az országban folyamatosan reálbér-csökkenés volt. A szankciókat, politikai döntéseket 11 szűk esztendő követheti – mondta el a történész.
Hol volt, hol nem volt olajvagyonok
A norvég olajalap mintájára Oroszországban a konjunktúra időszakában létrehoztak egy nemzeti stabilitási alapot (szuverén alapot), amit két részre bontottak, stabilitási és tartalékalapra. A tartalékalapot azonban a válság és az ukrajnai beavatkozás nyomán bevezetett szankciók hatására teljesen felélték. A megmaradt, “nemzeti jóléti alapnak” nevezett alapba pedig az olajártól függően fizetnek be újabb és újabb összegeket.
A jelek, a hivatalos prognózisok szerint az orosz politikai vezetés azzal számol, hogy az ukrajnai konfrontatív helyzetből a következő mintegy hat évben sem fognak tudni kikerülni. Nem lesz cél a lakosság jólétének növelése sem, a jóléti programokra fordított plusz összeg minimális.
Bércsökkentéssel a békéért?
Az utóbbi 15 évben az orosz gazdaság növekedésének dinamikája 20 százalékkal maradt el a világ többi részétől, sőt az utóbbi 5 évben csak fele volt annak. Ez a folyamatos leszakadás pályája – mondta a történész. Minimum évi öt százalékos növekedésre lenne szükség, de tudatos politikai döntésnek látszik, hogy ez a vezetés számára nem igazán elsődleges fontosságú.
Sőt a termelékenység növekedését sem támogatják, ami munkahelyek megszüntetését jelentené. Ehelyett inkább a bércsökkentést preferálják. A társadalmi béke megőrzése fontosabb, mint a növekedés. A reáljövedelmek nőhetnek ugyan a szakértő szerint a következő években, de csak nagyon lassan. Ma az orosz lakosság azon a színvonalon él, mint tíz évvel ezelőtt.
Szétverik a középosztályt
Oroszország sorsát komoly politikai krízisek kísérik, a szakértő kettőt emelt ki. Az egyik, amikor a kialakuló orosz középosztály kedvét 2012-ben, a választás után látványos represszív intézkedésekkel próbálták elvenni a tiltakozástól. Épp a nyelveket beszélő, műveltebb, internetet használó városi polgárságot próbálták elnyomni. A másik az ukrajnai beavatkozás volt.
Mi lesz Putyin után?
Putyin második, vagyis voltaképpen negyedik vezetői ciklusa 2024-ben jár le, ez mérföldkő lehet az orosz társadalom életében. Lehet, hogy módosítani fogják az orosz alkotmányt, amint Lukasenko Belorussziában tette. Egy másik megoldás a Belorussziával való egyesülés lenne, amely új államot hozna létre. De elképzelhetők olyan alkotmányos változások is, amelyek mellett látszólag távozna, valójában mégis hatalomban maradna.
Annak idején Putyin hatalomra kerülésekor voltak olyan hatalmi tényezők, amelyek garantálni tudták elődje, Borisz Jelcin és családja érinthetetlenségét. Most Vlagyimir Putyin biztosan találna ugyan olyanokat, akik ezt garantálnák neki, de olyanokat nem, akik ezt biztosan be is tudnák tartani – mondta a történész.
Moszkva-Peking tengely
Káncz Csaba geopolitikai szakértő és a Privátbankár.hu szerzője szerint stabil Moszkva-Peking biztonságpolitikai tengely alakult ki. A pénzügyekben is, együttműködnek a dollártól való leszakadásban, az aranytartalékok felvásárlásában.
A NATO az orosz fenyegetésre hivatkozva új csapatok felállítását tervezi Oroszország határai közelében, támaszpontot hozna létre Lengyelországban, erősítené Ukrajnát. A kínai selyemút-projektet a NATO fenyegetésként értékeli. A szakértő szerint az európai hatalmak már 140 éve próbálják Ázsia széttagoltságát fenntartani, többek között a vasútvonalak izolásával is.
A globális felmelegedés terén Oroszország sokkal előbb lépett, mint a nyugati hatalmak, és 17 katonai bázist újított fel az 1991 körül bezártak közül. Az északi-sarki jég sokkal gyorsabban olvad le, mint ahogy korábban várták.
A szakértő elmondásából leginkább az tűnt ki, hogy a mélyben sokkal erősebbek az Oroszország és ellenfelei közötti politikai, katonai feszültségek, mint ahogy az a nyilvánosság előtt látszik. (Káncz Csaba írásai itt olvashatók.)
Nyersanyagból osztalék
Oroszország még a gazdasági ciklus késői szakasza előtt van, és a pár évvel ezelőtti reformoknak köszönhetően sérülékenysége sokat csökkent – mondta Naffa Helena, az Aegon Alapkezelő vezető részvényelemzője. Az orosz exportorientált vállalatok hagyományosan a nyersanyag-szektorra koncentrálnak, Oroszország a világ legnagyobb nyersanyagkincsével rendelkezik globálisan. A korábbi 70 százalékról a nyersanyagszektorok aránya a GDP-ben lement ugyan 50 százalékra, de ma is sokat profitál az ország a kedvező olajárból. Ez a szektor nagyon jó osztalékfizető.
A lakosság ma is azon a szinten fogyaszt, mint tíz évvel ezelőtt. Ezt az adóztatással is elősegítették, például nemrég ÁFÁ-t emeltek Oroszországban. Az infláció elvileg évi négy százalék körül van, de a valóságban – például a folyamatosan akciós áron kínált áruk és szolgáltatások miatt – egyes becslések szerint negatív is lehet. A belső fogyasztás azonban lassan újra felpöröghet, ezért érdemes lehet orosz fogyasztás-orientált cégek papírjaiba fektetni.
Olcsón termelnek
Mennyi lehet az olaj reális ára? Az elemzők szerint 60 és 70 dollár között. A 70 dollár feletti árnál ugyanis olyan marginális termelők is bekapcsolódnak a termelésbe, mint a palaolaj-termelők, és visszalökik az árat az egyensúlyi ársávba. A 60 dolláros ár pedig egy támaszt jelent, mert ennél már az OPEC kartell plusz Oroszország szövetsége összefoghat és csökkentheti a termelést.
Az orosz vállalatok nagyon alacsony költséggel tudják kitermelni az ásványi kincseket, nemcsak az olajat. Szaúd-Arábiában az Aramco 2,8 dolláros költséggel is tud olajat kitermelni, az orosz Rosznyeft 3 dollárért, a Mol 6-7 dollárért. Az orosz költségek a gyenge rubel, az alacsony munkabérek miatt alacsonyak. Másrészt a földrajzi, geológiai adottságok is jók, a lelőhelyek nincsenek nagyon mélyen. Némelyik orosz nyersanyagcég részvényének osztalékhozama az évi 15 százalékot is eléri.
Nagy lehetőségeik vannak a cseppfolyósított gázban is, leginkább a Novatek vállalatnál. A sarkvidék közelében kitermelt gázt például már alig kell tovább hűteni, hogy a szükséges hőmérsékletet elérje.
Tíz éves az orosz alap
Az Aegon Russia Alapot az utóbbi tíz évben kezelő Pálfi György szenior portfólió-menedzser szerint a konstrukció nagyon jó időpontban indult. “Volt pár álmatlan éjszakám 2014-ben, de tavaly már jobban aludtam, mint a török alapunkat kezelő kolléga” – mondta a menedzser. Az utóbbi időben az orosz piac kifejezetten jól teljesített.
Az ország továbbra is nagy mértékben függ az olajtól, az adóbevételek nagy részét a nyersanyagbevételek teszik ki. A “holland kór” néven ismert jelenség alapján a többi ágazat hajlamos elsorvadni, ha a nyersanyagokkal az ország túlságosan jól el van látva. Átokká válik a nyersanyag. A legegyszerűbb fogyasztási cikkeket sem tudják előállítani. (Venezuela ennek iskolapéldája, extrém szinten – a szerk.)
Válság-üzemmódban
Oroszország sebezhető pontja a külső finanszírozástól való függőség is. Ez megmutatkozott a rubel erős gyengülésében, a vállalatok finanszírozási problémáiban. A devizatartalékok visszaestek, az emberek reáleszközöket próbáltak vásárolni. Az utóbbi időben viszont az orosz gazdaságpolitikusok példaszerűen kezelték a problémákat, elengedték a rubel árfolyamát, majd erőteljesen kamatot emeltek, amikor kellett. Az orosz gazdaság átállt válság-üzemmódra, az IMF által szorgalmazotthoz hasonló korrekciót hajtottak végre. “Dedollarizációt” végeztek, a rubel és az olaj árfolyama elvált egymástól.
Az intézkedéseknek az orosz lakosság persze nem örült, mindez áldozatokat követel tőle, a gazdasági növekedés elmarad a korábbitól. Az orosz népesség is rohamosan fogy. Pálfi György azt reméli, hogy a következő években az orosz lakosságnak többet fognak visszaadni a növekedésből. Míg a többi gazdaság főleg adósságcsökkentéssel van elfoglalva, addig Oroszországban még lehet tere a gazdaság élénkítésének.
Olcsók vagy sem?
Olcsó-e az orosz piac? Tavaly a Facebook tőzsdei kapitalizációja utolérte a teljes orosz részvénypiacot, holott a két legnagyobb cég, a Lukoil és a Szberbank nyeresége önmagában kiteszi a Facebook-ét. Jelenleg mintegy 55 százalék a diszkont az orosz piacon a részvények árazásában a többi fejlődő piachoz képest. Pálfi szerint a valós diszkont ennél kisebb, az orosz részvénypiac ugyanis nagyon olajközpontú.
Másrészt az orosz cégek sok szükséges beruházást hajtanak végre. A tényleges diszkont csak húsz százalék, ami néha 30-ra süllyed, néha csak nulla közelében van. Az orosz részvények osztalékhozama kiemelkedően magas a többi feltörekvő piachoz képest.
Közel a 390. 
