|
| Csak illusztráció: egy koronára szóló értékpapír (fotó az OTP Bank Pénztörténeti Gyűjtemény kirakatából) |
Eljutott hozzánk egy régi dokumentum 1907-ből, amelyben Szabó Istvánné elismeri, hogy felvett 240 korona hitelt az Országos Központi Hitelszövetkezet egyik helyi tagjától. Valahol Somogyországban, hogy pontosan melyik faluban, azt fedje jótékony homály. A dokumentumot a cikk végén mutatjuk be.
Nem tudom, ki hogy van vele, az én 15 oldalas, a forintosítás kapcsán éppen megújított hitelszerződésemet sokkal kevésbé értem, mint ezt a több mint száz éves, csak két oldalas dokumentumot. Ráadásul a modern hitelszerződésnek elválaszthatatlan részét képezi a bank üzletszabályzata, amit állítólag elolvastam, megértettem és tudomásul vettem, és ezt aláírásommal hitelesítettem. Itt ilyen gumizáradék, amire a gyakorlatban szinte senki nem képes érdemben odafigyelni, nincsen.
„Telekkönyvileg bekebeleztessék”
Az 1907-es dokumentumban világosan le van írva, mennyi hitelt vett fel az illető, milyen gyakran, mennyi kamatot kell visszafizetnie, és hogyan esedékes a törlesztés. Az is, hogy a fedezetként szolgáló ingatlant megterhelik majd jelzálogjoggal, amit úgy fejeznek ki, hogy a jelzálog „telekkönyvileg bekebeleztessék”, ami ugyan furcsán hangzik, ám így is érthető, hogy az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésről van szó. Biztosítást kötni az ingatlanra pedig már akkor is kellett.
Ez persze egy kötelezvény, más néven adóslevél, elképzelhető, hogy volt hozzá egy részletesebb szerződés is, csak nem maradt meg a sokáig kallódó családi irattárban. A két oldalas, érthető verzió ebben az esetben is rendkívül hasznos. Érdekes, szimpatikus szokás, hogy a hét százalékos (mai szemmel nem túl alacsony) kamaton túl semmiféle kezelési költséget és egyéb úri huncutságot nem említenek.
K. u. K. korona=arany?
A hitel nem devizahitel, az akkori ország, az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalos fizetőeszközében, koronában vették fel. Csakhogy azt annak idején – mint a legtöbb kortárs fizetőeszközt – az aranyhoz kötötték. A Wikipedia szerint egy kiló arany eredetileg 3280 koronával volt egyenértékű. Azaz egy korona 0,305 gramm aranyat ért, ami mai áron mintegy 3200 forint lenne. (Itt olvasható az Árfolyam című fejezetben.) Így számoltunk:
| A Szabó család hitele | |
| 1 kg arany ennyi korona | 3280 |
| tehát 1 korona ennyi gramm arany | 0,3049 |
| egy uncia arany dollárban ma | 1190 |
| egy dollár forintban ma | 273 |
| egy troy uncia grammban | 31,1 |
| egy uncia arany forintban ma | 324 870 |
| egy gramm arany forintban ma | 10 446 |
| tehát egy 1900 körüli korona mai forintban | 3185 |
| 240 korona ennyi gramm aranyat ért régen | 73,2 |
| 240 korona aranytartalma így ma forintban ennyi | 764 340 |
| (2015. 05. 12., Forrás: Wikipedia, Stooq.com) | |
Persze az arany értéke is rengeteget változott az idők során, nagyon más eredményre jutnánk, ha pár évvel ezelőtt számoltunk volna például 1800 dolláros aranyárnál, vagy tíz éve 400 dolláros árfolyamnál. Egy éven belül meg a dollár esett hatalmasat, értékének majdnem harmadát vesztette el. Az arany és a dollár értékének állandó ingadozása miatt ez a számítás csak egy elnagyolt becslés lehet. De nem csak azért, amint látni fogjuk.
Sok-e 240 korona ma?
| "Egy kilogramm ötvözött aranyból 147.6 huszkoronás, illetőleg 295.2 tizkoronás, tehát egy kilogramm finom aranyból 164 huszkoronás, illetőleg 328 tizkoronás arany érme veretik." (Complex) |
Mégis, sok-e ez a 240 korona, vagy kevés? A Kivándorlás blog szerint 1900 körül egy férfi mezőgazdasági munkás 180-200, egy női 140-160 koronát keresett – évente. Azaz valahol évi 446 és 637, havi 37 és 53 ezer forint között, ha az előbbi, aranyalapú becslést használjuk.
De ezek a számok meglepően reálisak, ha figyelembe vesszük, hogy a közmunkások ma, 108 év fejlődés után is csak mintegy 52, a minimálbéresek pedig 69 ezer forintot keresnek nettó. (Gyermekkedvezmény figyelembe vétele nélkül ugyan, de a gyermekekre fordítandó magas kiadások miatt még mindig így jönnek ki jobban...)
Volt-e egyáltalán fejlődés?
Akár az akkori "mezőgazdasági munkásokat", akár a mostani közmunkásokat nézzük, mindkét esetben a legszegényebb vidéki dolgozói rétegekről van szó. A 108 év alatt csak kellett lennie némi fejlődésnek, de látszólag nem sok volt.
Egy másik oldala a dolognak azonban, hogy az árak, a fogyasztói kosár, a megélhetés költségei, valamiféle létminimum hogyan alakult azóta. Mivel akkor ezeket a fogalmakat nem ismerték, nehéz feladat lenne ezt felmérni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy azóta az állami ellátás is sokat fejlődött, mint az egészségügyi ellátás vagy a nyugdíj. Így a pénz és a fizetés értéke, az életszínvonal nem hasonlítható össze, az arany ára sok mindent nem mond el.
Minden papírpénz elinflálódik?
Egy másik dokumentum szerint (szintén a cikk legvégén látható) a hitelt idő előtt visszafizették már a következő évben, valószínűleg egy örökségnek köszönhetően, és a jelzálogjogot törölték. Egyébként is viszonylag rövid futamidejű volt, lejárt volna már 1912-ben. A korona aranyfedezetét (amit a kibocsátott koronamennyiség 40 százalékában állapítottak meg eredetileg) nem sokkal később az első világháború alatt egyébként felfüggesztették, a papírpénz mennyisége a háborús évek alatt megsokszorozódott.
Majd a háború után jött a híres hiperinfláció, amely később a pengő bevezetésére kényszerítette a magyar államot. Tehát még egy aranyhoz kötött papírpénzben, a koronában sem volt életbiztosítás annak idején takarékoskodni. Egyesek szerint minden papírpénz sorsa előbb-utóbb az elinflálódás kell legyen...
(Azért nem vándoroltak ki többen, mert nem tudták megfizetni? – a Szabó család kivándorlási próbálkozásáról itt írtunk.)
A népmozgalom adatai elég borús képet festenek. 
