Száguld az ezüst ára, mi az, amin mégis elcsúszhat?

Elképesztő árfolyamemelkedést láthattunk az ezüst piacán, hiszen a nemesfém idén márciusban 12 dollár alatt, míg hétfőn 26 dollár felett is járt az árfolyam. Ez azt jelenti, hogy három hónapon belül megduplázódott az ezüst ára, ráadásul az utóbbi két hétben realizálódott az emelkedés egy fontos része, amikor 19 dollár körüli szintről kilőtt a jegyzés.

Ilyen erősödés hatására természetesen sokszor találkozunk azokkal a kommentárokkal, amelyek azt hangoztatják, hogy nemesfémbe mindig érdemes fektetni, pláne az ilyen bizonytalan időszakokban, mint amilyen a mostani, a koronavírus-járvány miatt. Az elmúlt hónapok emelkedése valóban bravúros, ám időben messzebbre visszanézve azt láthatjuk, hogy az árfolyamok messze vannak a történelmi rekordtól még nominálisan is, nemhogy reálértékben.

A mostani ár nagyjából a fele az 1980-ban beállított 50,35 dolláros történelmi maximumnak. Ha pedig reálértékben vizsgáljuk a kérdést, akkor túlzás nélkül állítható, hogy ebbe az eszközbe óriási buktát hozott a hosszútávú investíció. Az utóbbi negyven évben ugyanis több mint háromszorosukra emelkedtek a fogyasztói árak az Amerikai Egyesült Államokban (311 százalékra). Így az ezüst akkori csúcsa az inflációval korrigálva közel 157 dollárt érne manapság.

Látva, hogy hétfőn nemcsak az ezüst ugrott meg, de az arany egyenesen történelmi csúcsra jutott, felmerült természetesen, hogy mi a nemesfémek szárnyalásának az oka? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a világ összes fontosabb jegybankja szuperlaza üzemmódban van, likviditást bővít, kamatot csökkent vagy irányadó rátáját nulla közelében tartja. Pénzt nyomtat, inflációt próbál gerjeszteni. A kockázatmentes eszközök reálkamatai a fejlett országok többségében negatívak, miközben a válsággal kapcsolatos hatalmas bizonytalanság sokakat terel a biztosnak hitt kikötők felé.

Ráadásul egy sor latin-amerikai és afrikai bányában gondok vannak a termeléssel, a koronavírus-esetek magas száma miatt számos egységet leállítottak. A kieső bányaipari termelés értékét erre az évre 8,8 milliárd dollárra becsüli egy tanulmány. Főleg az ezüst és a platina érintett ebben. És akkor még ott van a dollár egyelőre tartósnak tűnő mélyrepülése, amely történelmileg rendre a reáliák (legyen szó olajról, vagy nemesfémekről) árának drágulásával jár. Mindezek a tényezők persze támaszt adnak az árfolyamoknak, sőt annak további emelkedését is megalapozzák. Ugyanakkor sok elemző szerint az ezüst árának jelenlegi szárnyalása különösen nagy óvatosságot igényel. Ennek három fő oka van.

1. Az ezüst alapvetően ipari fém

Míg az arany világszerte az értékmegőrző funkciója révén ismert, az ezüstről ez messze nem állítható. Tény, hogy készülnek ebből a nemesfémből is értéktárgyak, ékszerek, és ezüstrudakat is lehet vásárolni, de ha a teljes ezüstfelhasználást nézzük, akkor annak több mint a felét az elektronikai ipar vásárolja fel. Érmék, ékszerek és ezüstrudak 400 millió uncia ezüstből készülnek, míg az elektromos vezető képességét kihasználva az elektronikai szektor közel 600 millió unciát vásárol meg. Emellett a fotóipar, a hadászat, és a megújuló energiát előállító eszközök esetén is említésre méltó az a mennyiség, amit felhasználnak. Mindez azt jelenti, hogy az „alaptermék” árfolyama alapvetően az ipari vásárlóktól függ, a korábban vártnál lassabb gazdasági talpraállás pedig azt valószínűsíti, hogy a legnagyobb vásárlóknak kevesebb mennyiségre lesz szüksége a jövőben. Természetesen a kieső ipari megrendeléseket ellensúlyozhatja azok vásárlása, akik az inflációval fenyegető környezetben inkább nemesfémekben tartják a megtakarításaik egy részét, ám ahhoz, hogy ez a kereslet továbbra is fennmaradjon, tartósan bizonytalan helyzetre van szükség.

2. Elszakadhat az aranytól

A köztudatban az van, hogy az arany és az ezüst ára mindig együtt mozog, sőt sokan azt gondolják, hogy a különböző nemesfémek árfolyammozgása elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz. Valójában azonban ez még erősödő piacon sem állja meg a helyét, számos tényező ugyanis befolyásolja, hogy melyik nemesfém milyen ütemben drágul. Ha pedig fordul a piac, akkor óriási különbségek alakulhatnak ki. Jellemzően az ezüst sokkal nagyobb eséseket produkál, mint az arany.

Ahogy azt a fentiekben jeleztük, az arany árfolyamát leginkább az hajtja, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és a többi központi bank számolatlanul tömi likviditással a piacokat, ami a dollárt is lejtőre tette. A befektetők pedig a felpörgő inflációtól tartva vásárolnak aranyat. Mivel, ahogy azt már szintén jeleztük, az ezüst értékmegőrző funkciója gyengébb, ezért ez a hatás kevésbé fogja az árfolyamát tovább srófolni felfele.

3. Már nem számít extrém olcsónak az ezüst

Bár fent jeleztük, hogy a két ismert nemesfém nem jár kéz a kézben, a befektetők mégis fontosnak tartják, miként alakul az árfolyamuk egymáshoz viszonyítva. Nos, ez 10 éve még nagyjából 1:30-as rátát mutatott (ami historikusan alacsonynak számított), amelyet az arany erősödése billentett ki. Olyannyira, hogy idén rövid időre a ráta a 120-at közelítette, ami már-már történelmi mélypontot jelent.

Innen indult meg az ezüst és erősödött az aranynál nagyobb mértékben, így az utóbbi napokban a viszonyszám 1:83-ra szelídült. Ugyan a szakértők szerint ezen a szinten sem beszélhetünk a rátát elemezve túlértékeltségről, amiatt, hogy az ezüst ipari felhasználása körül adódnak bizonytalanságok, fairhez közelít a viszonyszám.

Összességében azt mondhatjuk, hogy számos olyan tényező van, a gazdasági bizonytalanságoktól a jegybanki politikákig, amelyek ugyan a nemesfémek drágulása felé mutatnak, a mostani árfolyamok mellett azonban érdemes óvatosan kezelni ezeket az eszközöket.