Pár nappal az április 30-ai, keddi közgyűlés előtt a Hun Mining közzétette, hogy lezárult a 2012. februárjában elrendelt belső vizsgálat, amelyet az után indítottak, hogy visszahívták Rényi Gábort a cég vezetéséből. „Eltűnt váltók, liechtensteini bank, fizetésképtelenség, büntetőfeljelentés, kártérítési perek. Könyvvizsgáló nincs, mérleg nincs, pénz nagy valószínűséggel nincs - írtuk korábban az egyik legrégebbi tőzsdei társaság BÉT-honlapon közzétett hivatalos dokumentumai alapján.
A céget több mint két évtizedig vezető Dr. Rényi Gábor szerint az írásban – illetve az annak alapjául szolgáló közleményben – „megjelent egy sor pontatlan, hamis és a befektetőket félrevezető információ”. Az érintett álláspontját az alábbiakban közreadjuk.:
'Véleményem szerint a Hun Mining Érc- és Ásványfeldolgozó Befektetési Nyrt. felszámolása már elkerülhetetlen. A bányász befektetők - akiknek mesés vagyonát a Hun Mining névelődje a Genesis Energy hagyott apportálni a cégbe - a jelenlegi helyzet szerint a többi részvényessel együtt elveszítik a vagyonukat, amiért a Gazdasági Társaságokról szóló törvény szerint az apportáló dél-afrikai fantomcégek 5 évig kezesi felelősséggel tartoznak.
Az említett cikk állításaival ellentétben nem igaz, hogy én „a Genesis Energy Nyrt (GEI) akkori fő részvényesével a GCM vezetőjével Herald Janssennel összefogva” követtem volna el bármilyen kifogásolható cselekményt. Cégem nem szegte meg a Genesis Energy-vel, a négy dél-afrikai bányász befektető céggel (sic!) és a Vital Source SA-val, valamint a Genesis Capital Management-el (GCM) és a Genesis Investment Fund-al (GIF) kötött szerződést, hanem az abban vállalt egy millió EURÓ kölcsönt cégem rendben folyósította, amiért a szerződő felek az okiratok tanúsága szerint a teljesítést elfogadták és a megígért részvény mennyiséget a szindikátusi szerződés szerint át is adták.
Az már egy következő kérdés, hogy a szindikátusi szerződésben foglaltakkal ellentétben az összeget mikor és milyen célra fordították.Tekintettel arra, hogy 2009 októberében megszűnt a munkaviszonyom és igazgatótanácsi tagságom a GEI-ben, de facto nem volt módom eltitkolni az említett cikkben szereplő, a jelenlegi menedzsment tollából származó állítással szemben a társaság (GEI) akkori csődhelyzetét, ha az olyan volt. A 2010. augusztus 1. után magam is igazgatótanácsi tag lettem újra és én is tapasztaltam, hogy milyen helyzet alakult ki a távozásom után a Genesis Energy-ben. Az a megállapítás, hogy bárki is „az új bányász befektetőket tette volna felelőssé a likviditási gondokért” egyszerűen képtelen és valótlan állítás.
A GCM és a GIF fizetésképtelensége okozta a Hun Mining elsődleges problémáit, aminek oka elsősorban a napelem gyártó üzemek építésének elmaradása, továbbá a finanszírozási hajlandóság teljes elmúlása, a gazdasági válság, a gyárépítésre és a napelemek felhasználásra adott állami szubvenciók szinte minden piacon történő elapadása és az európai és amerikai gyártók ellehetetlenülése, azaz a piac teljes megváltozása volt. A fizetésképtelenséget az ebben utazó GCM és GIF befektetési jegyeinek árfolyama és a likviditásának rohamos romlása okozta. A Hun Mining másodlagos problémáját pedig az jelentette, hogy a vállalat menedzsmentje nem volt képes a szükséges tőkebevonást megszervezni.
A cikkben szó esik még a 2010-es tőkeemelésről és az ahhoz kapcsolódó kötelezettségekről, amelyek kapcsán a cikk által idézett, a cégtől származó jelentés azt írja: „Gyakorlatilag dr. Rényi Gábor és Herald Janssen a bányász befektetőket becsapta, csalást követtek el. Szerződésszegésük miatt az új részvényeket a mai napig a tőzsdére bevezetni nem tudták”. Meg kellene pontosan nevezni, hogy Dr. Rényi Gábor kit és miért, hogyan csapott be.
|
| Csőd miatt a tőzsdéről kivezetett értékpapírok (Fotó: Eidenpenz József) |
A tény viszont az, hogy ők, akik ezt nyilvánvaló hazugságot nyilatkozzák, szerződésben mentesítették a GCM-et, azaz a Herald Janssen által vezetett céget az ajánlatadási kötelezettségétől. Ők szerződésben magukra vállalták a nyilvános vételi ajánlatot, amelyet azután maguk képtelenek voltak megtenni, ugyanakkor érvénytelen, jó erkölcsbe ütköző szerződéseken keresztül kvázi, pénzmozgás nélkül értékesítették a részvényeket különböző olyan cégeknek illetve magánszemélyeknek, akik mögött valamilyen módon még most is ők állnak, illetve az évek alatt felhalmozott tartozásaikat ezekkel a tőzsdén forgalomképtelen értékpapírokkal fizették ki.
A cikk (pontosabban az alapját képező tőzsdei bejelentés – a szerk.) szerint Rényi „több konkrét esetben a sajátjaként kezelte a Társaságot”, nem vette figyelembe azt, hogy erre egy nyílt tőzsdei részvénytársaság kisebbségi részvénycsomagja nem jogosítja fel. Meg kellene pontosan nevezni, hogy Dr. Rényi Gábor mikor és milyen ügyekben járt el így. Ez minden szavában hazug és megalapozatlan állítás és azok, akik ezt ilyen módon nyilvánosságra hozták, bíróság előtt fognak felelni becstelen rágalmazásért és a nyilvánosságot megtévesztő állításukért.
Az írás szerint „létrehoztak két új alapítványt is”, amelyek annyira újak, hogy ez 1983-ban és 1993-ban történt, és amelyek a jelenlegi menedzsment véleménye szerint „az éves mérlegekben és eredmény kimutatásokban nem szerepeltek”. Miért is kellett volna ezeknek manapság szerepelniük? „Ezek létéről Rényi Gábor a részvényeseket nem tájékoztatta”. Ugyanis az alapításkori éves jelentésekben a Novotrade anno közzétette ezeket az információkat.
A társaság jelenlegi vezetői úgy látszik, nem tudják, hogy az alapítványok alapítóinak semmilyen közük nincs az általuk létrehozott alapítvány gazdálkodásához, tehát a tőzsdei társaság szempontjából ez egy teljesen irreleváns információ, ehhez képest négy rendkívüli közleménye a cégnek ezzel a rendkívül fontos kérdéssel foglalkozik. „Rényi Gábor 2010. augusztustól a visszahívásáig 2012. február végéig” (ez is csúsztatás, mert saját magam mondtam le, amelyet a társaság 2012 februárjában rendkívüli tájékoztatás keretében nyilvánosságra is hozott) „az igazgatótanács előtt eltitkolta a Sun Books Kft. és a Magyar Posta pereit és követeléseit.”
Ez tényszerűen nem igaz. Nem titkoltam el és ráadásul a társaság ügyvédje erről írásbeli tájékoztatást nyújtott az igazgató tanácsnak, amikor ez a kérdés felmerült. Tájékoztatásul megjegyzem, hogy ez a „követelés” egyrészt nem áll fenn, másrészt már jogilag nem is érvényesíthető. Ezen kívül a Novotrade Nyrt. ebben az ügyben egy olyan megállapodást kötött az én érdekeltségemmel, amikor kivásároltam a Novotrade Nyrt. összes eszközét, összes jogait és kötelezettségeit, amely megállapodást akkoriban 2006-ban még a közgyűlés hagyott jóvá, amely teljes körűen megvédi a HUN Mining céget bármely esetleges, az adásvétel időpontjában még nem ismert jövőbeli felelősségtől, kötelezettségtől.
A cikk szerint „a céget és leányvállalatait összeférhetetlen módon Rényi érdekeltségei könyvelték”, miután 2009-ben, amikor én távoztam a cégből költségcsökkentés miatt a Genesis Energy kiszervezte ezt a tevékenységet és az én cégeim átvették azokat a munkavállalókat, akiknek rendes végkielégítést kellett volna fizetnie a Genesis Energy-nek és egy rendkívül kedvező áron szolgáltattam tovább, aminek a HUN Mining egyetlen számláját sem fizette ki. Mellesleg az összes ilyen szerződést az igazgatótanács tagjai hagyták jóvá és írták alá, miközben én nem voltam tagja az igazgatótanácsnak és nem voltam munkavállaló sem.
A szerződések módosításait is a már regnáló vezérigazgató írta alá. A társaság így is 2013 április 30-ára számítva 357 186 492 forint tőke és kamatai tartozást halmozott fel cégeim felé. A cég még két éven keresztül eleget tudott tenni a tőzsdei cégekre kötelező adatszolgáltatási kötelezettségeinek, volt működő honlapja, kommunikációja, könyvelése, tőzsdei díjait kifizette és volt elfogadható székhelye (mert jelenleg a fizetés nélkül dolgozó vezérigazgató-helyettes lakásában működik) és iratait őriztem – ami jelenleg semmilyen formában nem teljesül a jogszabályoknak megfelelően –, és csak és kizárólag az én cégeim finanszírozásának köszönheti a Hun Mining, hogy ez addig működött. E szerződések teljesítését az igazgatótanács akkori tagjai igazolták, tartozás elismerés mellé még váltót is adtak, ami behajthatatlannak bizonyult, így majd csak a felszámolásban lesz érvényesíthető.
„További vád, hogy Rényi bosszúból a társaság korábbi székhelyén tárolt könyvelési anyagokat „a mai napig törvénytelenül visszatartja”. Ez nem igaz, hanem egy polgárjogi vita van a társaság és az iratokat tároló cégem között, amely az ingóságok raktározásával kapcsolatos. A Hun Mining eltanácsolta az ügyvédjét, amikor az a teljes igazságot a menedzsment elé tárta, amiről írásos bizonyítékaim vannak. „Szó van arról is, hogy a GCM által kiállított úgynevezett „Debenture adóslevél eredeti példánya” eltűnt a Rényi tulajdonát képező korábbi irodában, amelyet egy másik, fedezetlen és beválthatatlan váltócsomaggal helyettesítettek, melynek értéke 1,5-3,0 kanadai dollár. Ez a megállapítás semmilyen összhangban nincs a valósággal, ez az állítás nélkülöz minden ténybeli elemet.
Az, hogy egy irodában, ami mellesleg az én cégem tulajdonában van milyen irat és mikor veszett el nem az én kompetenciám. Itt csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a „Debenture” az egy olyan jognyilatkozat, amely arra jogosította volna fel a Hun Mining-ot, hogy a GCM cég felett tulajdonosi jogokat gyakorolhatott volna, melyet senki nem vitatott, sőt annak utóbbi megszüntetéséről szerződés született a Hun Mining bányász tagokkal kibővített igazgatótanácsának döntése alapján. A „debenture” érvényesítésére még kísérletet sem tett a menedzsment, mert annyi pénze nem volt a Hun Mining-nak, hogy a jogi eljárást megindítsa. Ráadásul a „debenture” mellesleg nem egy adóslevél, amelyet most így próbálnak beállítani.
„Valaki”, mintha a menedzsment nem tudná, hogy Kunovits Jenő vezérigazgató helyettes volt ezzel az IT által megbízva, „a lichtenstein-i Valartis Banknál lévő személyes kapcsolatra hivatkozva 325 ezer euró váltót beváltásra felvett, mely váltó /2 db/ eltűnt”. Ez sem így van, mert a váltók Kunovits Jenő úr által átadásra kerültek teljes bizonyító erejű dokumentummal a Banknak, amelyről bizonylatok állnak a társaság rendelkezésére és a bank sem tagadja, hogy azokat átvette, csak a megfelelő jogi lépéseket a Hun Mining mind a mai napig nem tette meg a bankok között sajnálatos módon elveszett váltók ügyében. De miután az összes többi váltó is fedezetlennek bizonyult, amelyet a GCM kiállított, így nincs nagy remény arra, hogy a bankok az elveszett váltókat megtérítik valaha a Hun Miningnak.
A legutóbbi közgyűlésen elfogadott előzetes mérlegben a társaság nem képzett tartalékot az összes még a társaság birtokában lévő váltókövetelésekre, mert abban bíznak, hogy a londoni tőzsdére pillanatok alatt bevezetik ezt a cikkben ZS kategóriásnak nevezett részvényt. A cikkben idézett bejelentés azzal zárul, hogy ismeretlen tettes ellen a társaság feljelentést tett a BRFK Gazdaságvédelmi Kiemelt Ügyek Főosztályánál.
Röviden összefoglalva, sem a bányász befektetők, sem a cég más időszakában nem tettem sem én sem pedig a menedzsment egyetlen tagja sem olyan lépést, nem vállaltunk olyan kötelezettséget, amelyből a cégnek bármilyen kára származott volna. A bányászbefektetők saját hozzá nem értésüket és pénztelenségüket próbálják elfedni alaptalan vádaskodásaikkal, miközben néhány tízmillió forint bevonásával el tudnák kerülni rövid távon a cég felszámolását, de még erre sem képesek.
„A cég hosszú távú „sikereit” szépen jelzi a részvény áralakulása: a tőzsdei bevezetés után, 1991 áprilisában 44 ezer forint volt egyetlen részvény árfolyama, múlt pénteken pedig 23 forint (azaz 0,05 százaléka a korábbinak)”. Itt egyesek elfelejtik, hogy az eredeti névérték 250 000 forint volt, most pedig 500 forint, tehát ez a megállapítás nem pontos, ugyan a lényegen nem változtat.'
Vaszily Miklós távozik a bank felügyelőbizottságából. 
