Donald Trump elnöki ciklusának egyik legnagyobb hangsúlyt kapott része a kereskedelmi háborúként emlegetett vámemelés volt. Ennek első számú célpontja Kína volt, amelyet többek között arra próbált az elnök rákényszeríteni, hogy Peking tartsa tiszteletben a szellemi jogokat. Emellett a másik fontos amerikai cél a befektetések liberalizálása lett volna. Most úgy tűnik mindez "megy a levesbe".
Ráér, ami eddig sürgős volt
Az amerikai elnök ugyanis kedden kijelentette, hogy jobb lenne várni a 2020-as választások utánig a Kínával kötendő kereskedelmi megállapodással. Ez ellentmond az eddigi törekvéseinek, hiszen eddig mindent megtett, hogy létrejöjjön egy új keretrendszer. Erről több, mint egy éve egyeztettek, és Trump azóta hitegette a közvéleményt azzal, hogy a megállapodások jól haladnak, vagy éppen a küszöbön állnak, sőt ősszel már azt is közölte, hogy meg is született minden idők legnagyobb volumenű és legnagyszerűbb egyezsége.
Ugyanakkor az a tény, hogy ezt nem csak aláírni nem sikerült, de a megállapodás ellenére is tovább tárgyaltak a felek, azt jelezte, hogy a hangzatos kijelentések ellenére mégsem sikerült az álláspontokat harmonizálni. Igaz az utóbbi időben ezt az ellentmondást azzal próbálták feloldani, hogy az állítólag megszületett megállapodást Phase One-nak (első fázis) hívták, utalva arra, hogy lesz még legalább egy következő is.
A jelek szerint azonban nem, hogy második fázis nem lesz, hanem első sem. Ennek hátterében pedig vélhetőleg az áll, hogy Kína az utóbbi napokban állítólag azt kérte, hogy ne csak a később bevezetendő vámokat töröljék el, de a már bevezetett tarifáktól is tekintsen el Washington. Érthető módon az amerikai tárgyalók ebbe nem akartak belemenni, hiszen ez a legerősebb eszköz a kezükben, amely révén a tárgyalóasztalhoz kényszeríthetik Kínát, illetve megállapodást csikarhatnak ki. Ezek után hétfőn a szakértők már egybehangzóan úgy vélték, az első szakasz lezárására az idei évben már nem kerül sor.
Valahol kisiklott a sztori
Trump Londonban az újságíróknak kedden azt mondta, egyre inkább azon a véleményen van, hogy nem kell elkapkodni a megállapodást, azzal érdemes akár a jövő évi elnökválasztást is megvárni. Természetesen, ha Kína meg akar egyezni, akkor átgondolják, hogy az ajánlatuk megfelelő vagy sem.
Arra a kérdésre, hogy van-e a tervezett egyezségre bármilyen kitűzött határidő úgy reagált:
Nincs határidőm, nincs ... Bizonyos értelemben azt gondolom, hogy jobb, ha megvárjuk a választásokat, ha tudni akarjuk az igazságot.
Mint arról oldalunkon is folyamatosan írtunk, 2018 eleje óta Washington és Peking kölcsönösen vámokat vettek ki a másik országból érkező áruforgalomra. Ennek következtében az egymás közötti és a globális külkereskedelmi forgalom is csökkent, és az elmúlt időszakban számottevően visszaesett mind az üzleti, mind a fogyasztói bizalmat mérő mutatók értéke.
Az első elemzői reakciók Trump mostani megnyilvánulását úgy értékelték, hogy vélhetőleg a kitűzött céloktól nagyon messze volt Washington, vagy Kína olyan árat kért volna, amit nem akartak megadni. Így az elnöknek egy rossz megállapodásnál akár többet hozhat a konyhára az újraválasztási küzdelemben, ha van egy „közös külső ellenség”, amellyel szemben össze kell fognia egy erős embernek az amerikai népet.
Más kérdés, hogy a kudarcba fulladt megállapodás vissza is üthet az elnökre, tovább rombolva a hitelességét. Az ugyanis nem egy szavahihető ember képét festi, hogy miután nagyon sokszor nyilatkozott úgy, hogy nagyon sikeresek az egyeztetések, sőt meg is állapodtak, most az egész ügyet egy évre félreteszik.
Bóka János számolt be róla. 
